Képviselőházi napló, 1935. XV. kötet • 1937. június 23. - 1937. november 16.

Ülésnapok - 1935-239

Az országgyűlés képviselőházának 239. Franciaországban?) T. képviselőtársamnak ne fájjon a feje Franciaország miatt, az elintézi a maga dolgát; én meg volnék elégedve, ha itt olyan gazdasági és szociálpolitikai viszonyok volnának, amilyenek ott vannak, (vitéz Várady László: A munkások 56%-a 48 órán túl dolgozik!) Meg is fizetik érte. Azt hiszem, az itteni munkásság sem igen tud megszabadulni attól, hogy 48 óránál többet ne dolgozzék, mert a javaslatban a lehetőség erre nagyon is meg van adva, A munkaadók és a miniszter úr összeülnek és megállapítják, hogy mely foglalkozási ágak azok, amelyeknél a 48 órás maximumot nem lehet betartani, hanem majd túlmunkázásra lesz ott szükség, (vitéz Várady László•• Megfelelő díjazással!) Ez mindenesetre enyhíteni fog a dolgon^mert a munkás igen szívesen dolgozik 48 óránál többet is, ha megfelelő díjazást kap. Nem igen félek attól, ihogy a munkások irtóznának a munkától, mert ha valamikor azt kellett mondani a munkára, hogy az kötelesség és nehéz, úgy a mai életben azt veszem é&zre* hogy a munka élvezet, az emberek remegnek a munkáért és végtelenül boldogok, ha valahol alkalmaztatáshoz jutnak. A munkás és a magánalkalmazott maga is azt akarja, hogy dolgozhasson* amennyit bír és amennyire kötelezi magát, a fontos csak az, hogy jól megfizessék érte és szívesen meg is fizeti a munkaadó a derék munkást, a derék alkalmazottá!:. De hogy jól meg is fizethessék az alkalmazottakat, ahhoz'olyan gazdasági viszonyokat kell teremteni, hogy a munkaadó azokat a kötelezettségeket, amelyeket az eddigi szociálpolitikai, jogalkotások és rendeletek rájuk rónak, elbírják. Egyes munkaadók már előre hadakoznak a javaslat vívmányai s a velük járó szociális terhek ellen. Ezek figyelmét ráirányítva az úgynevezett Seddon-törvényekre. Ujzeelandban és általában Ausztráliában a múlt század legutolsó évtizedeiben voltak napirenden ezek az itt tárgyalt problémák. Ott is felzúdultak a munkaadók a munkástörvények ellen, mégpedig már előre. Ott is harcok dúltak, amíg az ottani törvényhozás keresztülvitte a helyes szociálpolitikai alkotásokat. S e harcok vége erős gazdasági fellendülés lett, pedig ott a tnunkásság javára meglehetősen minimális munkaidőt szabtak meglehetősen magas bérek mellett, de komoly szociális munkavédelmet biztosítottak neki, s így jólétben élő munkásosztály és alkalmazotti osztály keletkezett, aminek hatása a közgazdasági, élethen a többtermelésben és a többfogyasztásban mutatkozott meg. Pár év tapasztalatai után észrevették a munkaadók, hogy ezek a rájuk oktrojált, meglehetősen súlyosaknak látszó szociális terhek áldást hoztak, mert fellendítették az egész közgazdasági életet. Új-Ze eland ban és Ausztráliában ez lehetséges volt, mert ott gazdasági szabadság oltalma alatt állott az egész gazdasági élet. ott nem volt egvkéz, nem volt monopólium, (Rajniss Ferenc: Nem engedtek bevándorolni senkit!) nem volt átkos vámrendszer, mint amilyen nálunk van. Méltóztassék nálunk is a gazdasági életet feloldani azok alól a korlátozások, béklyók és fenyegető veszedelmek alól, amelyek közepette ma meglehetősen nyomasztó állapotban kénytelen élni és nem tud kalkulálni. Ha nálunk is minden gyáros, minden iparos és kereskedő a maga tehetsége, becsületes szorgalma, hozzáértése szerint szabadon érvényesülhetne és nein kellene számolnia gyártási korlátozásokkal, kiviteli béklyókkal, vámpolitikai és egyéb repressziókkal, ha nem ülése 19$7 június 30-án, szerdán. 89 kellene nyakára vennie egy esomó politikust, nem kellene pártkassza- és dömpingcélokra ós egyebekre áldoznia, akkor nálunk is könnyen elviselnék a szociálpolitikai terheket és szívesen is vállalnák azokat. Tessék megszűntetni az egykezes rendszert, mely az egész országot ma már egyetlen üzletté tette, amelyről ma már megállapíthatjuk, hogy bekövetkezett az az állapot, amelyet Grünwald Béla még a múltra nézve is közjogi részvénytársaságnak jellemzett. Valósággal odajutottunk ezzel a sok állami monopóliummal, a sok koncentrálással, hogy ma már nem is állam, hanem közjogi részvénytársaság- lettünk. (Zaj a jobboldalon. — Elnök csenget.) Egyeseknek — keveseknek — mondjuk, 2—300^000 embernek jó dolga van, ellenben milliók és milliók máról-holnapra élnek, és ha nem is mondom rájuk, hogy nyomorognak, de mindenesetre borzalmas bizonytalan helyzetben vannak. Nagyon jó volna, ha változtathatnánk azon a szörnyűséges elszegényedésen, amelyben vagyunk, amelyben különösen a dolgozó szellemi és fizikai munkások élnek. Nem jött elég korán ez a javaslat, nagyon elkésett abból a szempontból, hogy ezeken a bajokon segíthessünk. Bátor vagyok a miniszter úrnak, a kormánynak, az egész háznak, az országnak figyelmét felhívni arra, hogy mindaddig nem lesz semmi sem ebből a célzott védelemből, nem lesz áldás, míg az egész gazdasági élet : területén nem állítják vissza az 1914-es rendszert. (Gr. Festetics Domonkos: Gyerünk yiszszafelé! — Rajniss Ferenc közbeszól.) T. képviselőtársam, önről már észre vettem, hogy a kérdésekhez nem ért, tökéletesen laikus. (Derültség. — Rajniss Ferenc: Most szünet lesz, beiratkozom majd a képviselő úrhoz!) Önről már nagyon régen tudjuk, hogy a t. képviselő úr hamis jelszavakkal, hamis fogalmakkal dolgozik, mert 'vegye tudomásul, hogy az 1914. év előtti törvényhozás is és egyáltalában az akkori liberális politika, vagyis a politikai liberaLizmus már rég leszámolt az úgynevezett gazdasági liberalizmussal, annak ajtait régén bedöntötte, bezúzta. Ön ezeket az ajtókat még mindig döngeti, még mindig be akarja törni. A politikai liberalizmus Összes alkotásai visszamenőleg még a Baross Gábor-féle politikai intézkedések is mind az ellen irányultak, hogy a gazdasági liberalizmus ne érvényesülhessen a maga fék telén ségéb en. Ne tessék olyan dolgok ellen küzdeni, ne tessék örökké olyan kérdéseket feszegetni, amelyek már erejüket vesztették. Mindig nyitott kapukat döngetnek. T. Ház! Éppen ezek a munkástörvények, •alkalmazotti törvények, amelyeket nagy lelkesedéssel pártolunk . s amelyeket szeretnénk a legmesszebbmenőén kiterjeszteni, (vitéz Várady László: Meg lesz!) a gazdasági liberalizmus ellen való küzdelmet jelentik és Rajniss képviselő úr soha nem fog tudni velünk iversenyezni, (Rajniss Ferenc: Nem is akarok!) hogy ő messzebbre megy a gazdasági liberalizmus visszaéléseinek megszüntetésében. (Gr. Festetics Domonkos: Egy Öreg bácsival, mint Bupert, nem versenyezhetünk!) Inkább arról beszélne, hiszen alkalma volna neki beszélni, aminek az ő frázisai és szavai szerint szívügyének kellene lennie. T. képviselőtársamnak nagy elkeseredéssel és szent haraggal kellene ideállnia a miniszter úr elé és ostorozni azt, hogy amikor ilyen szociálpolitikai védelmet igyekezünk nyújtani az ipari és kereskedelmi munkásságnak és magántisztvi-