Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.

Ülésnapok - 1935-226

322 Az országgyűlés képviselőházának 22 minden csendes lett a túloldalon, ma szépen összeférnek a perlekedő atyafiak. Ez nem elintézés. (Mozgás a jobb- és a baloldalon.) Elnök: Kérem a képviselő uraikat, méltóztassanatk lehetővé tenni a képviselő úrnak, hogy beszédét tovább imondíhassa. Kun Béla: így fér össze az összeférhetetlenségnek egyénenkint való konstatálása a pártkeret közösségében. Es most pár adatot hozok a kartelek árdrágításáról. Hivatkozom Bassay Károly t. képviselőtársam cikkéire, méltóztassalak csak figyelni. A cement ára jelenleg métermázsánként 9.60 pengő, békében volt 2.80—3.60 pengő, a mész ára 7.40 pengő, békében volt 2—2 pengő 20 fillér. Mit jelent ez az építőiparnál, mely pedig kulcsipar? Minden más ipar a szerint lendül ós fejlődik, amint az építkezés, a munkaalkalomnak legnagyoblb lehetősége megnyílik. Itt van. a vas ára, amely már Biró Pál képviselőtársunkra vonatkozik. Az átlagvas ára, a gömb-, a rúd-, a patkó-, a saalagvas ára mázsánként 38—40 pengő. Békében 11 és 14 aranykorona között volt. Bécsben 18—20 pengő között van az egységára. A nemzetközi vaskartel igazgatósági tagja Bíró Pál t. képviselőtársam. A nemzetiközi vaskacrtel árain felül, amelyek kisejbb-nagyobb (hullámzással egész Európára érvényesek, a magyar vaskartel így drágít, Evekkel ezelőtt a mi boldogult nagyemlékű vezérünk, Gaal Gaston egyik legnagyobb sikerét azzal aratta itt a képviselőházban, hogy rámutatott tételek sokaságával, hogy , ha átmegyünk a megszállott terület határvonalán a ruténekihez, látjuk, ihogy mennyivel olcsóbb ott az ásó, a ikapa,^ a gereblye, a borona, az utolsó szeg, a fazék, a lábos. Ezt az adatoík cáfolhatatlaniságával igazolta. (Egy hang jobb felől: Biró Pálnak mondja!) De mondom a kormánynak: is. Miért tűri? Méltóztassanak csak figyelni: a Hoff er-féle egyes imagyareke ára 120 a kettősé 170, a iboironáé 40— 50, a morzsolóé 110, a répavágóé 60 pengő. Mennyivel kisebb, jóformán fele, vagy kisebb volt ezeknek 'ára (békében! A búza ára pedig nem emelkedett 40*—50 pengőre, ma is alig tudta eléírni a 20 pengőt. Hol van itt a kellő ármegállapítás, hol van az Arelemző Bizottság, hogy ne nevezzem sóihivatalnak, amely mindenre rámondja az áment, tárgyal, de kibontakozás nincs a felsrófolt árakkal szemben? (Bródy Ernő: Hol van a kartelbizottság? Itt van a bőmnek: az ára. A kész bőrök ára 300%-lkal emelkedett, pedig a nyersbőré csak 100%-lkai. Mi következik ebiből! r Az, hogy a társulati adó felemeléséhez r 'hozzá kell nyúlnunk. Nyúlásai János t. barátom, a Télbe, igazgatója kimutatta ezzel szemben egy cikkben a minap, hogy a társulati adót emelni nem lehet, mert hiszen 1932-iben mindössze 14 millió, 1933-ban szintén 14 millió, 1935-ben 13 millió pengő volt az, ami megmaradt a társulati adó alá eső vállalatok kasszájában. Szerinte az adóalapúik jobb kimunkálása lehetetlen, p^dig a miniszter úr akarja. Kinek van igaza? Mindenesetre a miniszter úr látja, hogy itt van mit kimunkálni, hogy az adófizetőket jobban boldogítsa. Az adókulcsot, vagy a pótlékot emelni nem lenét imondja a Téibe., mi sül öbből kii Az, hogy ezek a szegény társulati adó alá tartozó vállalatok ráfizetésből élnek? (Felkiáltások a jobboldalon: Szegények!) Tudom, hogy ezt a szembekötősdi játékot tovább folytatni nem lehet. Vallom ugyan, hogy a tőke a kapitalista világrend egyik alapja, de nem a tőke fejt ki hangyaszorgal6'. ütése 1937 június 5-én, szombaiöfL mat, hanem az a sok apró kisember, aki munkájával, verejtékével a tőkét táplálja. A munka egyenrangú a tőkével,, de nem élünk az egyiptomi Fáraók országában, ahol az embert csak porszemnek, csak gazdasági rabszolgának tekintették, akinek csak gúlákat volt szabad raknia, egymásra hordania, hogy a piramisok csúcsteljesítménye létrejöjjön. Ma legalább szerény, de megfelelő megélhetést kell kapnia a munkásnak. Ezt értem a munka megbecsülése alatt. Nekünk látnunk kell a hegycsúcsokról letekintve, a siralomvölgyében tengődő szegény testvéreinket. Mi nem a tőke ellen beszélünk, hanem a tőkét illő kötelességteljesítésre akarjuk rászorítani. A szociális bajok nagysága határozza meg, hogy mit kell a tőkének cselekedni. Ha preventív intézkedések kellenek, úgy a mai időben különös szükség van rá. Mi nem vagyunk gyáriparellenesek, de nem .hajtunk fejet sem Pellner Pál, sem Biró Pál dialektikája előtt. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) A választójog kérdésére az idő rövidsége miatt nem térhetek ki immár. Amikor húsz évvel ezelőtt gróf Esterházy Móric» az általános, egyenlő titkos választójog programjával foglalta el, mint miniszterelnök, gróf Tisza István helyét, megakadályozták, elgáncsolták a titkos választójog megvalósítását, ami részben oka volt a bekövetkezett szomorú időknek. (Mozgás.) Tanuljon a t. kormány és a t. Ház a történelmi szomorú példából. Végül emlékeztetem Biró' Pál t. képviselőtársamat arra, hogy ő követte Bethlen Istvánt a számkivetésbe, a hatalom bőséges életnedűt nyújtó szaruja ' helyett az ellenzék keserű kenyerének megízleléséhez. (Br. Berg Miksa: Nem is olyan keserű!) Sztranyavszky Sándor t. házelnök urat is, amikor régebben kilépett az egységespártból és az ellenzék padjain az általános, egyenlő titkos választójog mellett tett hitvallást, csak egy ember követte, mint feüér holló, Brandt Vilmos, Gróf Bethlen Istvánt is követte egy fehér holló, Biró Pál,, de ennek a fehér hollónak a kartelkérdésben fekete szárnyai vannak. Ezen is lehet azonban változtatni. Bethlen István 1932-ben azt mondotta Debrecenben, hogy a túlzóit vámvédelmet le kell építeni, hogy a bank- és hitelélet nem lehet nenyuljhozzám-terület. Azt kérem Biró Pál t. képviselőtársamtól, hogy helyezkedjék az általunk is helyeselt bethleni debreceni kijelentés alapjára, amely szerint a túlzott vámvédelmet le kell építeni, a gyáripartól a kedvezményeket olyan mértékben kell elvenni, amint az a közérdeknek és a kisexisztenciák védelmének megfelel. A bank- és a hitelélet szerintünk ds nem nenyuljhozzám-virág. Nem mondom, <hogy 2%-os legyen a kamat, mint talán szóhiba folytán mondta gróf Bethlen István 1932-ben Debrecenben, de hogy kisebb legyen az adóssági kamat és nagyobb legyen a betéti kamatláb, azt igenis mondom. Nem beszélek a magántulajdon elvételéről, vagyonelkobzásról, azt hitvány demagógiának tartom, de igenis beszélek arról, hogy a kisexisztenciák országát és a boldogabb magyar jövendőt kell megteremtenünk ezen az ősi földön. Nem fogadom el -a költségvetési törvényjavaslatot. (Élénk helyeslés és éljenzés bdlfelől.) Elnök: A miniszterelnök úr kíván bejelentést tenni« Dalrányi Kálmán, a fÖldmívelésügyi minisztérium vezetésével megbízott miniszterelnök: T. Ház! Van szerencsém benyújtani az öntöző-