Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.

Ülésnapok - 1935-222

76 Az országgyűlés képviselőházának velésügyi kormány a mezőgazdaság 1 és vele együtt az állattenyésztés támogatására elő­irányzott, de sajnos, ez a támogatás nem bizo­nyult elegendőnek, mert sok beruházásban hiány mutatkozik, s ezt csak az egészséges me­zőgazdasági hitel tudja megoldani, még pedig a magántőke, mert mindent nem kívánhatunk a kormánytól. Megfelelő piacok felkutatása és előnyös kereskedelmi szerződések megkötése által ked­vező kivitel állt elő, amit optimista szemmel nézve, egy mezőgazdasági konjunktúra haj­nalpirkadásának nevezhetek, még akkor is, ha a gazdasorsot nem is találom eléggé rózsás­nak. A statisztikai adatok arra mutatnak je­lenleg, hogy az ipari termékek kiviteléből be­folyó pénz lényegesen alatta marad a mező­gazdasági kivitel összegének. Ügy látom, hogy ez emelkedőben is van, ami nemzetgazdasági szempontból azt jelenti, hogy a minőségi ter­melés mellett a mezőgazdasági többtermelést is szükséges fokozni és előmozdítani. A leg­nagyobb baj e tekintetben ott van, hogy a gazdának e téren nem áll pénz rendelkezésére* hiányzik neki a pénz a beruházásokra. Hogy egy kis perspektívát mutassak arra, hova lehet és hova kell fejlődni éppen az ál­lattenyésztés terén, egy kis összehasonlítást fogok itt bemutatni Dánia és Magyarország között. Dánia 37 millió lakosa 40.000 négyzet­kilométer területen oszlik meg, Magyarország 9 millió lakosa 93.000 négyzetkilométeren. Ma­gyarországon e lakosság 52%-a, tehát 46 mil­lió a földmíves, Dániában pedig 30%-a, tehát 11 millió a földmíves. Az export hogyan osz­lik meg? Az export Dániában úgy alakul, hogy a sertés exportja 448 millió, nálunk pe­dig 71 millió pengő értékű; a vaj exportja Dániában 277 millió, nálunk 4 millió pengő értékű; a tojás Dániában 83 millió pengő, ná­lunk 8 millió pengő értékű. Ha pedig az állat­állományt vesszük tekintetbe, Dániában ezer lakosira 1477 sertés és 461 fejőstehén, nálunk 350 sertés és 107 fejőstehén esik. Amikor ezt látjuk, ezt tudjuk és amikor nálunk a városok a maguk építkezéseihez hosszúlejáratú tatarozási hitelekben részesül­nek, akkor szomorúan kell konstatálnunk, hogy a gazda csak rövidlejáratú váltóhitelre van rászorítva, még pedig olyan kamat mel­lett, amelyet semmiféle tekintetben nem bír el a mezőgazdasági beruházás. (Pintér László: Azt sem adnak!) Egyébként ez a váltóhite: még olymódon is szaporodik, hogy a külön­böző költségekkel való körülsallangozás el­viselhetetlen magasságra emeli. A háborút megelőző években egyes pénz­intézetek legjelentősebb üzletága volt a 10—15 esztendős úgynevezett iközéplejáraitú kötelez­vénykölosönök folyósítása. Most ez nincs, pedig r a gazdáiknak erre volna a legnagyobb szükségük. Evek hosszú sora óta nélkülözte ta kisgazdatársadalom a gazdasági beruházá­sokra nyújtott © az építkezésre fordítható ki­sebb-nagyobb összegű nyugodt hiteleket, —, ezt kiemelem — amelyek visszafizetése nem egy gazdasági év jövedelmiét terheli vagy fenye­geti, hanem amelyeket ia gazda a rajta kívül álló körülmények Mellett is függő jövedelmé­ből megfelelő idő alatt, megfelelő részletekben törleszthet és visszafizethet. Évtizedek mulasztásait kell pótolni a gaz­dasági építkezésben, 'másrészt a gazdasági helyzet előnyösebbre fordulása folytán a ter­melés fokozására a mezőgazdasági beruházá­sok elkerülhetetlen szükségessége is ezt kí­222. ülése 1937 június 1-én, kedden. vánja. A kukoricaHgórék, magtárak, rosták, szelektorok, tejgazdasági eszközök, istállók, aklok, hizlaldák és gyümölcs aszalók stlb. épít­kezése, amire már — azt lőhet mondani — nél­külözhetetlen szüksége van, megfelelő kölcsön hiányában, r megvalósíthatatlan. Arra kérem a földművelésügyi miniszter urat, a pénzügylmániszter úrral teremtse meg a módot arra, ihogy ilyen középlejáratú nitele­ket újra folyósíthassanak. Ez létkérdése a g-aadasági fejlődésinek és meg vagyok győződve arról, hogy vagy a Mabi. vagy az Oti. fel­gyülemlett tartalékainak bekapcsolásával, vagy az Okih. szövetkezetei útján, ha lassan is, de mindenesetre sikerrel kecsegtetne és ilyen módon a szükséges tőke az akció (megin­dításaihoz rendelkezésre állna. Az Ofch.-t emlí­tettem, de lehetne egy másik altruista intéz­ményre is gondolni, illetőleg a gazdaszövet­kezetek útján a gazdák részére adandó ilyen középlejáratú, 10—15 éves kötelezvény kölesö­nökre, még pedig akár annuitásos, akár ren­des kamatozású kölcsönök formájálban, vagyis Ugyanúgy, ahogyan azokat a háború előtt fo­lyósítottak. Ezeknek a kölcsönöknek alapján az illető intézet 15 év alatti ^visiszafizetéses kö­telezettségével, valamint részletsorsolásokkal, vagy rendkívüli visszafizetésekkel történő visszaváltás mellett évi 4, vagy 4^%-kal ka­matozó kötvényeket bocsáthatna ki. A kibocsá­tandó kölcsönök elhelyezését az intézet vé­gezné. Itt lenne szükség éppen az említett Oti., Mabi. és a Postatakarékpénztár, vagy egyéb hasonló intézmények kötelező kötvényeihelye ­zlésére, megindítására vagy iái kötvények át­vételére, mert ez segítené elő a megindulást. Mint ahogy a telepítést is csak a hosszú lejá­ratú kölcsönök segítségéivel lehet a mezőgaz­daság érdelkében megvalósítani, úgy a, beruhá­zásoknál is csak az ilyen hosszúlejáratú köl­csönnel tudunk meganozdukii. Tudomásom van arról, hogy egyes pénz­intézetek már foglalkoztak ezzel a tervvel és középlejáratú hitelek újból való bevezetésével. Az általános pénzügyi helyzet figyelembevéte­lével az a vélemény szűrődött le, hogy ezeknek a kölcsönöknek folyósítását, ha kis mértékben is, de meg kell kezdeni. Ez az intézkedés újból helyreállítaná a bizalmat a földhöz, de egyben megadná a gazdatársadalomnak azt a segítsé­get, amelyet megérdemel és .amelyre joga van. Nemzetgazdasági szempontból elsőrendű szük­ségességnek is tartom és így elérhetjük azt az állapotot, amelyben a tőke biztonságérzettel és örömmel áll a magyar mezőgazdaság rendel­kezésére. (Helyeslés a középen.) Elnök: Szólásra következik Farkas István képviselő úr. Farkas István: T. Képviselőház! Az ehhez a címhez hozzászóló képviselőtársaim a tehe­nészetről, a gázdák, a termelők érdekeiről be­széltek. Beszéltek arról, hogy hogyan támo­gassák, hogyan fejlesszék és fokozzák egyrészt a tejtermelést, másrészt annak értékesítését. Nekem beszélnem kell és beszélni is akarok a fogyasztókról. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbal­oldalon,) Azért a fogyasztókról, mert valóban fontos, hogy itt úgy ne járjunk, mint a ke­nyérnél, hogy elősegítjük a ; búzakivitelt, itt benn pedig drága a.kenyér és ráfizet a kenye­ret vevő városi lakosság búzakivitelünkre. A tejtermelés fontos kérdés és valóban nemzeti és társadalmi szempont volna az, hogy a tej olcsó legyen és széles néptömegek fogyaszt­hassák. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) A mi-

Next

/
Thumbnails
Contents