Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.

Ülésnapok - 1935-222

64 Az országgyűlés képviselőházának amikor a nyugdíjas földmunkás fogalma jelenik meg a magyar történetben, ezzel egy korszakot alkotó lépést tettünk előre. (Úgy van! tJày van!) A magyar törpebirtokos és földmunkás, aki 65 esztendős koráig foglalkozott a magyar föld megírni v élésével megérdemli azt, hogy róla a Ház ilyenformában gondoskodjék. És ha van falun nyugdíjas tisztviselő, polgármester, főjegyző, vasutas és postás, meg fog jelenni az új fogalom, a nyugdíjas földmunkás is. Azt hiszem, hogy ezzel az intézkedéssel a nyugdíj, mint a demagógia egyik eszköze, a tisztviselőtársadalommal szemben ki fog jönni a magyar politikai életből, (vitéz Várady László: Ki is kell neki jönnie!) Ezzel kapcsolatban fel szeretném hívni â földmívelésügyi miniszter úr figyelmét annak a bejelentésének fontosságára is, hogy külön törvényt készül beterjeszteni a magyar Alföld gondozásának intenzívebbé tételére vonatkozólag. A magyar alföldi gondolatnak apostolai voltak már az utóbbi időkben igen előkelő politikusok. Most, amikor a földmívelésügyi miniszter úr bejelenti, hogy az alföldi problémák intézésére, az öntözésre, a fásításra, a csatornázásra, a folyók hajózhatóvá tételére egy külön szervet kíván létesíteni, akkor csak azt a gondolatot teszi magáévá, amelyet sokan már évtizedek óta hirdetnek. íme eljött az idő, amikor a kormány az alföldi gondolatot tetté kívánja váltani, sőt tetté vált ez már azáltal, hogy megkezdődött a munka a Körös hajózhatóvá tételére. Az a 70 millió előre számított költségvetés, amely tíz éven keresztül erre a célra fordíttatik, egy egészen új klímát, munkaalkalmakat, termelési lehetőségeket nyújt a Nagy alföldnek. Még egy dologra hívom fel ennél a címnél az igen t. í öldmívelésügyi miniszter, úr figyelmét. Méltóztassék majd még módot találni arra, hog-y megoldassék a magyar föld megjavításának kérdése, amelyre nézve tapogatódzások, kísérletek történtek a múltban, részben a meszezési eljárással, amely nem váltotta be ugyan a hozzá fűzött ireményeket, de van nekünk egy rendszerünk, amely 200 évvel ezelőtt kezdődött meg és amely 200 éven át kiállta a tűzpróbát, mert az akkori módszerrel szíktelenné tett föld ma is elsőrendű termőföld. Ez pedig a mi vidékünkön digózás néven ismert módszer, amely a sárga földet egy méternyi mélységből felhozza és szétteríti. Volt idő, amikor a földmívelésügyi költségvetésben ez a cím szerepelt is külön tételként, de az eszközök nem voltak jól megválogatva, mert a magyar gazda nem vette igénybe a pénzt, az elmúlt esztendőben azonban a földmívelésügyi miniszter úr próbát tett ismét egy más rendszerrel, amely már fényesen bevált, különösen Békésmegyében. Arra kérem a földmívelésügyi miniszter urat, hogy a költségvetési kereteken túl is találjon módot arra, hogy ezt a rendszert tovább is kipróbálja, tegye intenzívebbé; mert ez az egyedüli lehetősége annak, hogy a magyar földet minőségében meg tudjuk javítani. Ezzel kettős célt is szolgál, mert nemcsak a magyar gazdát juttatja jobb lehetőséghez» de megoldja télen a munkanélküliség kérdésének egy részletét, mert télen lehet csinálni ezeket a földmunkákat, szervezett mninkáscsapatoíkikal lehet dolgoztatni, úgy, hogy a magyar föld megjavítása ezzel a módszerrel évről-évre lehetővé válik. Én bizalommal a miniszter űr működése iránt, a címet elfogadom. (Élénk helyeslés, éU sensés és taps jobbfelől. — A szónokot többen üdvözlik.) 222. ülése 1937 június 1-én, kedden. Elnök: Szólásra következik Dulin Jenő képviselő úr. Dulin Jenő: T. Képviselőház! Méltóztassék megengedni, hogy egészen röviden egy kérdést említsek, mégpedig azért a központi igazgatás címénél, mert arra szeretném az igen t. föidmívelésügyi miniszter úr szíves figyelmét felhívni, hogy a selyemtenyésztés a költségvetésben üzemi beállításként szerepel, holott a dolog természeténél fogva ez nem üzem, aminthogy nem üzem a kertészet, méhészet, borászat, erdészet sem. Ezek mind egy-egy termelési ágat jelentenek, amelyek roppant nagy jelentőséggel tarnak az egész közgazdaságra. A selyemtenyésztés szintén éppen olyan termelési ág, mint akár a kertészet, akár a többi, amelyet eddig felemlíteni bátor voltam. Azzal, hogy ez az egész termelési ág az üzemek között vétetik fel, roppant méltánytalan és nehéz helyzetbe kerül, amely csaknem megakadályozza azt a tiszteletreméltó törekvést, amely a földmívelésügyi mnisztérium részéről kétségtelenül megnyilvánul. A.% utóbbi időkben, az utóbbi évek alatt, lehet mondani, óriási lendülettel feküdtek neki a selyem tenyésztés fejlesztésének, ha azonban ezt az egész kérdést üzemi beállító ttságb an kezeljük, úgy a nagyobb fejlődési majdnem lehetetlen, <mert hiszen ,az üzemek bevétel, [kiadás, nyereség és ráfizetés szempontjából ibíráltatnak eL A ©elyemitenyés'ztési kérdése is úgy szerepei, miint amely egy ráfizetéses üzem, tehát természetesen az államháztartás szempontjából arra igyekszik a pénzügyminiszter úr, hogy minél kevesebb legyen a ráfizetés. Ez természetes. Ez azonban nem ráfizetés, iv'agy rá nem fizetés kérdése, mert 'hiszen a selyemtenyés'ztésnél olyan dolgok vannak az üzemeknél kiadásiba helyezve, amelyeik, tulajdonképpen befektetések, amely befektetésieket nem szabad kiadásként kezelni, mert ezek jövedelmié a nemzeti jövedelemben esetleg majd esztendők múlva ifioig előállni, Ez a hiba rögtön eliiminálódnék, ha ezt az egésiz kérdésit a rendes költségvetés keretiébe állítanók át. így a mai állapot szerint lehetetlen az, hogy selyemtenyésztésünk nagyobb lendületet vegyen. Hiszen bevételként egyedül a selyemfonódák bére és haszonrészesedése szerepel. Ha ugyanilyen szempont saerimt nézzük, mondjuk, az erdészetet, amely — mint a költségvetésből niegállapítoni — 2"5 millió pengő kiadást jelent, ugyanakkor pedig osiak 500.000 pengő bevételt eredményez, e szerint a logika szerint az erdészet 2 millió pengős ráfizetéssel végződik évenkint, vagyis ebből az következnék, hogy hagyjuk abba az egészet, mert hiszen ráfá.zetdinlk, holott egészen nyiilvánivaló, hogy ez a következtetés teljesen helytelen lenne, mert hiszen az erdésznek nem az a haszna, ami ebből a költségvetésből, ennek számoszlopaiból kicsendül. ÍDe pontosan ugyanez vonatkozik a selyemtenyésztésre is. A selyemtenyésztés óriási jelentőségét külföldön már régen felismerték. Hiszen elegendő, ha arra hivatkozom, hogy például Japánban évenkint 350 millió métermázsa selyemgubót termelnék, Európáiban pedig Olaszorsizág áll a legelső helyen 45—50 miillió métermázsa évi selyemgulbótermeléssel. Ha meggondoljuk, hogy mi csak 500.000 métermázsa sielyemgubót ^ termesztünk évenkint, akkor látjuk

1 azt az óriási távolságot, amely például a legnagyobb ímenynyiségű selyemgubót termelő állam és közöttünk van. De ne nézzük az e téren legelső