Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.

Ülésnapok - 1935-221

56 Az országgyűlés képviselőházának összeg bizonyos hányada a borértékesítés céljaira legyen felhasználható. (Meizler Károly: Töröljük el a borfogyasztási adót!) Amenynyiben méltóztatik megjelölni azt, hogy az ebből a kiesésből előálló 16 millió pengőt honnan fedezzük, akkor hajlandó vagyok ezt a kérdést megtárgyalni. (Mozgás.) T. Ház! Többször utaltam már arra, hogy agrárpolitikánkat ma fokozottabb mértékben kell szociális tartolammal megtölteni. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ezt a szempontot figyelembe véve, igyekszem a földmívelésügyi tárca egész feladatkörében végig gondosan szemügyre venni ;a szakproblémákon át jelentkező és szolgálható szociális érdekeket. Méltóztassék meggyőződve lenni arról, hogy ennek szükségétől az egész kormány mélyen át van hatva. Magam, mint földmívelésügyi miniszter, nagyon jól tudom, hogy a termelés zavartalanságának, eredményességének egyik döntően fontos előfeltétele éppen a szociális béke. (Ügy van! Ügy van!) Ezzel kapcsolatban utalnom kell arra, hogy a birtokos-társadalom nagyrésze maga is átérzi az ezen a téren jelentkező kötelességét, különösen akkor,, ha a termelés jövedelmezőbb alakulása ia szociális követelmények szolgálatát lehetővé teszi. Mindamellett megértem azt, t. képviselőtársaim, hogy több oldalról részletesen szóvátenni méltóztattak a földmívelő és mezőgazdasági munkásság minél hatékonyabb szociális megsegítésének kérdését. A közvetlen megsegítés érdekében ebben az évben erőteljesen szorgalmaztuk a legkisebb napszámbéreknek hatósági megállapítását, (Helyeslés.) ési ennek következménye az, hogy az országnak több mint fele területén a legkisebb mezőgazdasági napszámbéreket megállapították és hogy a jelentések szerint a napszámbérek az előző évekhez viszonyítva kétségtelenül javulást mutatnak. Szigorú kötelességévé tettem a gazdasági felügyelőknek azt, hogy a legkisebb napszámbérek méltányos megállapításán ál szigorúan őrködjenek és amennyiben azt tapasztalnák, hogy 'a fizetett mezőgazdasági napszámbérek túl alacsonyak, azonnal kérjék azoknak újabb megállapítását. Különben pedig szándékomban áll az új költségvetési év elején, amint azt már az egyik interpellációra adott válaszomban bejelentettem, az összetételében és feladatkörében átszervezésre kerülő Országos Mezőgazdasági Szociálpolitikai Tanács keretében az egész mezőgazdasági munkás- r és bérkérdést szakszerű megvitatás tárgyává tenni. Mert ha van olyan kérdés, amelynél minden szempontot a leggondosabban kell mérlegelni, akkor ez olyan kérdés. Arra fogok törekedni, hogy a gyakorlati élet emberei kerüljenek ibe ebbe a tanácsba ia mezőgazdasági munkásság és birtokosság köréből., Megfontolás tárgyává kívánom tenni azt is, hogy a járási, mezőgazdasági bizottságok hatásköre a rész- és darabjárandóságok megállapítására is kiterjeszkedjék. Ezzel válaszolok Matolcsy Mátyás t. képviselőtársam felszólalására is. T. Ház! Szegedi "beszédemben bejelentettem, hogy foglalkozni kívánok a mezőgazdasági munkások öregségi biztosításának rendkívül nagyfontosságú kérdésével. (Farkas István: Ideje volna!) Tervbe vettem, hogy még ebben az évben idevonatkozó törvényjavaslatot fogok a t. Ház elé terjeszteni. (Éljenzés.) Ennél az elhatározásomnál a sürgős szociális szükségességen kívül az volt a döntő, hogy a mezőgazdaságban a biztosítási kötelezettségnek az ösz221. ülése 1937 május 31-én, hétfőn. szes kategóriákra való bevezetése ma elháríthatatlanul súlyos pénzügyi akadályokba ütközik, a kötelezés alapján felépülő szociális gondoskodás tehát csak fokozatosan épülhet ki és elsősorban a legégetőbb .problémát: a kötelező öregségi biztosítást oldjuk meg úgy, hogy ennek szolgáltatását a hozandó törvény életbelépésétől számított egy év múlva már meg is kezdhessük. Ennek keretében elgondolásom f az, hogy minden 65 évet betöltött mezőgazdasági cseléd és munkás és az olyan törpebirtokos, aki 10 aranykoronánál kevesebb kataszteri tiszta jövedelemmel bíró föld tulajdonosa, részesüljön ebben a biztosításban. (Éljenzés

t és taps.) A kötelező biztosításnak következményekép mindenki, akinek 150 pengőnél nagyobb jövedelme vagy tíz aranykoronánál magasabb kataszteri tiszta jövedelemmel nyilvántartott földbirtoka nincsen, évente 120 pengő járakékot kapna. Az 1930. évi népszámlálás adatai szerint 46.758 olyan férfi gazdasági cseléd és munkás volt, aki 65. életévét betöltötte. Az ellátás költségei tehát előreláthatólag évi 5—6 millió pengőt tennének ki. Ezt az összeget úgy óhajtom •biztosítani, hogy ennek 45%-át — ez ma még inkább csak elvi körvonalakban áll előttünk — a 100 aranykoronánál magasabb kataszteri tiszta jövedelemmel rendelkező ingatlanok tulajdonosai, 45%-át az állam, 10%-át pedig a községi szegényalapok viselnék. A földbirtok terhe tehát ennek a tervnek keresztülvitele esetén a földadó 12%-a, vagyis katasztrális holdankint átlag 24 fillér lenne. Nem áll még tisztán előttünk az a körülmény, hogy a szóbanforgó öregségi biztosítási rendszer pusztán ellátási módon, vagy pedig az igényjogosultak némi — igen csekély — hozzájárulásával oldassék-e 'meg. Sok szempont szól amellett, hogy egy igen csekély hozzájárulást őtőlük is kívánjunk, már csak azért is, mert a nyilvántartás szempontjából úgyis szükség van az összeírásra. Már most szó van arról is, hogy az ismertetett öregségi ellátási rendszer mellett a mezőgazdasági munkavállalók saját vagy munkaadóik befizetéséből önkéntes biztosítás alapján az évi 120 pengő ellátáson felül magasabb nyugdíjat is szerezhessenek. A hozzávetőleges biztosítástechnikai számítások szerint az önkéntes biztosítás keretein belül évi 60 pengő maximális nyugdíjért— ez vqlna a többlet az évi 120 pengőn felül — évi 5 pengőt, évi 120 pengő nyugdíjért pedig évi 10 pengőt kellene fizetnie. (Az elnöki széket Kornis Gyula foglalja el.) Mindezeket a kérdéseket természetesen még gondosan át kell tárgyalnunk az illetékes tárcákkal és a különböző szakérdekeltségekkel. Most, hogy a részletekről mégis mondottam egyet-mást, ezt nem azzal a szándékkal tettem, hogy már egy teljesen zárt elgondolást hozok a t. Ház nyilvánossága elé. Azokat az összegeket, amelyeket itt mint olyanokat említettem, amelyekben az illető biztosítottak részesülnének, ne a városi élet szemüvegén keresztül, hanem a falusi pénztelen ember szemüvegén keresztül méltóztassék tekinteni, mert falun ezek igen jelentős segítségek. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől s a középen.) Célom csupán annak dokumentálása volt, Iiogy a mezőgazdasági öregségi biztosítás kér-