Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.

Ülésnapok - 1935-221

Az országgyűlés képviselőházának 221. ülése 1937 május 31-én, hétfőn. 53 ny észtői munka eredményeit, reméljük, a megfelelő értékesítés fogja biztosítani. Az állattenyésztés kérdéseinél még néhány szót akarok a tejértékesítéssel kapcsolatban mondani. (Halljuk! HaUjuk!) Tejtermelésünk a legutóbbi éviben ugrásszerűen emelkedett. Ha megnézzük a fővárosi adatokat, megállapíthatjuk, hogy az elmúlt évben 140 millió liter tej érkezett fővárosunkba, holott az előző években 110, vagy legfeljebb 120 millió liter tej volt az. évenkint behozott mennyiség. Ennek szociális és gazdasági szempontból is igen nagy jelentősége van, egyrészt a városi lakosság, másrészt pedig a falusi lakosság szempontjából, mert igen helyesen mutatott rá egyik t. képviselőtársam, hogy a tejpénz az, (Rakovszky Tibor: Amit letiltanak a kisgazdánál! — Derültség.) amely a gazdának lehetővé teszi, hogy folyó kiadásait fedezhesse. (Zaj. — Halljuk! Halljuk!) A folyó költségvetési évben háromnegyed év alatt vajkivitelünk 430 vagont ért el, ami még eddig sohasem tapasztalt mennyiség. Ezzel szemben az előző költségvetési' év hasonló szakában kivitelünk csupán 204 vagon volt. Ugyancsak figyelemreméltók az eredmények a sajtkivitel tekintetében is. Ha figyelembe vesszük azt, hogy egy évtizeddel ezelőtt még behozatalra szorultunk ezen a téren, (Ügy van Ügy van!) és

1 összehasonlítjuk ezt a két helyzetet, akkor, azt hiszem, ebben a tekintetben megnyugvással állapíthatjuk meg, bogy eredményeket tudtunk elérni. Legyen szabad azt is leszögeznem, hogy a kedvező takarmánytermésen kívül a tejértékesítés jelenlegi rendszere is (hozzájárult ahhoz, hogy ezeket az eredményeket elérthettük. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Különösen hatása van ennek a rendszernek a tekintetben, hogy a távolabbi vidékeknek azelőtti alacsony tejárát emelte. Erőteljesen elősegítette az erdményeket még tej szövetkezeti hálózatunknak az a' hatalmas kifejlődése is, amelyre Schandl Károly t. 'képviselőtársaim mutatott rá: hogy ma CsonkaMagyarországon már többet értünk el ezen a téren, mint amit^ annak idején Nagy-Magyarország el tudott érni. T. Ház! Mezőgazdaságunk eme belső fejlődésének leghatékonyabb előmozdítója ia gazdasági szakoktatás, (Halljuk! HaUjuk!) amelynek jelentőségét és továbbfejlesztésének szükségességét felszólalt t. képviselőtársaim közül többen hangoztatták. Tudom, hogy különösen a népies mezőgazdasági oktatás terén nagy és fontos feladatok vannak, (Ügy van! Ügy van!) ba el akarjuk érni azt, hogy a magyar föld minél több életképes exisztenclának nyújtson biztos megélhetést. (Rakovszky Tibor: Ez a lényeg!) Teljes mértékben osztom felszólalt t. képviselőtársaimnak azt az álláspontját, hogy a gazdasági szakoktatásnak főleg ezt az ágazatát tartották kiépítendőnek. E felfogásomat igyekeztem némileg a költségvetés összeállításánál is kifejezésre juttatni. Kernelem, hogy a jövő költségvetési évben már beszámolhatunk arról, hogy a tervezet öt új iskolával együtt körülbelül 23—24 téli gazdasági iskolánk lesz. A kisgazdatársadalom tömegoktatását szolgáló •s a gyakorlatban is jól bevált fháromhónapos téli gazdasági tanfolyamok számát 68-ról 90-re emeltük. (Helyeslés.) Remélem, bogy ebben az irányban a következő években tovább is fogunk haladni, mert teljes mértékben osztom azt a felfogást, hogy minden járásban kell téli gazdasági iskolának, (Helyeslés.) vagy addig, amíg ez lehetővé válik, legalább is háromhónapos gazdasági tanfolyamnak lennie. (Elénk helyeslés és taps.) Amire t. képviselőtársaim közül többen rámutattak, azt tulajdonképpen »már el is rendeltem: bogy tudniiUik ezek az intézetek egyúttal szaktanáesadó'helyül is szolgáljanak. (Élénk helyeslés.) és bárminő kérdésben fordul oda a gazdatársadalom, kötelesek legyenek szaktudásukat rendelkezésére bocsátani. (Elénk helyeslés.) örvendek Petro Kálmán it. képviselőtársam azon megállapításának, hogy az idei tenyészállatvásáron felállított szaktanácsadóiroda sikeresen bevált. Ezt a célt szolgálja az a rendelkezésem is, hogy a tanfolyam vezetők a tanfolyamokat végzett gazdákat gazdaságukban is meglátogassák és gazdasági tudásukat a gyakorlatban is érvényesítsék. Ezzel azt is elérjük, hogy a gazdasági szakoktatás és népünk között elevenebb és szélesebb lesz a kapcsolat, mert hiszen az egész országban mindenütt tapasztalhatjuk azt, hogy a nép milyen örömmel és szeretettel vesz részt az ilyen gazdasági művelődésüket és szaktudásukat szolgáló előadásokon. (Ügy van! Ügy van!) A Dunántúlon egy gazdasági középiskolát is szándékszunk 1938-ban felállítani; ennek céljaira a költségvetésbe már szintén tekintélyes összeget vettünk fel. Méltóztassék megengedni, hogy ezekután néhány olyan kérdésre térjek át, amelyek nemcsak termelési szempontból, hanem szociális vonatkozásban is bizonyos jelent őséggel bírnak. Elsősorban fásítási akeiónk előrehaladásáról kívánok szólani, amellyel kapcsolatban nem egyszer halljuk még itt a Házban is azt a megjegyzést, hogy nem látjuk az eredményeket, nem látjuk a keletkezett új erdőket. Nem akarok vitába szállani ezekkel a kevésbbé szakszerű megállapításokkal, mert hiszen minden, ezzel a kérdéssel foglalkozó embernek tudnia kell azt, hogy az erdősítés és fásítás nem valami bűvészeti mesterkedés. Nehéz munka, sok küzdelem és kitartás az, amit ez igényel és eredményeit csak későbbi nemzedékek fogják élvezni, A magyar közgazdaság szempontjából, amelynek vagyonállománya az erdősítés és fásítás révén új értékekkel gazdagodik, (Ügy van! Ügy van!) semmiesetre sem közömbös e" az akció és jelentős még szociális szempontból is azért, mert ezek a munkálatok igen sok munkásnak adnak munkaalkalmat. (Ügy van! Ügy van!) Méltóztassék megengedni, hogy néhány számadattal bizonyítsam a kormány ezirányú törekvéseinek elő'haladását., Az 1935/36. évtől kezdődően új területek bevonásával az állami csemetekertek száma 110-re, kiterjedésük 1280 katasztrális holdra emelkedett. Ezekben a kertekben az 1936. év őszén összesen 103 millió darab erdei facsemete és 365.000 darab suháng termeltetett. Ebből a készletből az 1936. év őszén az Alföld fásítására több mint 37 millió darab, kopár területek fásítására közel 6 millió darab, a Balaton-kÖrnvék fásítására másfél millió darab, egyéb fásításokra pedig 4*5 anillió darab osztatott szét, összesen tehát kereken 49 millió darabot osztottunk ki. Kiadtunk továbbá 265.000 suhángot az alföldi, balatonkörnyéki és egyéb fásítási célokra. Meg kell jegyeznem, hogy a múlt év őszén a rossz időjárás miatt aránylag kevesebb le-