Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.

Ülésnapok - 1935-221

Az országgyűlés képviselőházának beáll helyettük egy másik éhes ember. Fentjártam a foldmívelésügyi minisztérium munkás jogvédő irodájában s érdeklődtem, hogy megtagadhatom-e egy ilyen szerződés aláíratását Azt a felvilágosítást kaptam, hogy a szerződés a felek szabad egyezkedésének tárgya, (Malasits Géza: Szép kis szabad egyezkedés!) ebbe a hatóságnak beleavatkozása csak felmerült panasz esetén van. Az adott esetben kifogásoltam a birtokos eljárását mire ez vejéhez, Fáy főispánhoz szaladt, majd a főszolgabíróhoz, aminek folyományaként engem megbírságoltak.« (Mozgás. — Farkas István: így tessék jogorvoslatot keresni a munkásságnak! — Br. Berg Miksa: Huszadik század! — Haám Artúr: Tessék letenni a Ház asztalára! Szórványos esetek ezek!) Ez nem kétséges. Az ország összes aratószerződéseit nem hozhatom ide, de éppen azért, hogy ilyen rettentő esetek .ne forduljanak elő, kérdem, miért nem szabályozza a kormányzat ezt a kérdést egy országos séma szerinti (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Mi akadálya van annak, hogy törvény mondja ki, hogy az aratórész 10%, a cséplési rész 4% és hogy az aratószerződés semmi más munkaviszonyt nem tartalmazhat. Egy ilyen rövid rendelkezés mindezt a súlyos és szörnyű visszaéléseket meggátolná. (Farkasfalvi Farkas Géza: Attól függ, kap-e földet vagy nem. Függ a helyi viszonyoktól és körülményektől! Lossonczy István: Ahány ház, annyi szokás! — Farkas István: Ahány ház, annyi rabszolgaság! — Némethy Vilmos: Ezt így nem lehet elintézni! — Malasits Géza: A maláji kulinak különb dolga van. — Zaj. — Halljuk! Halljuk!) De nemcsak az aratórész mértéke kifogásolható, hanem az egész munkáskérdés rendezetlensége is. Méltóztassék a következő esetet megfigyelni. A Duna-Tisza közén az egyik községben egy 500 holdas szőlőbirtokos, Györgyey Lajos szőlőmunkásait Dél-Zala megyéből hozatja s kapnak ezek ellátás mellett, amivel éppen eltengődnek, havonta 24 pengő készpénzt, (Br. Vay Miklós: Es kosztot!) Ne méltóztassék itt félreérteni. A keszthelyi akadémia igazgatójával és növendékeivel voltam a gazdaságban. Arra a kérdésre, miért teszi ezt, azt mondja, hogy azokkal lehet dolgozni, de a helybeliek sztrájkolnak. A helyzet az, hogy a helybeli munkások ezt a bért nem fogadják el, elmennek az Alföldre aratni, azok a sokkal nyomorultabb, fel nem világosodott zalaiak pedig elfogadják ezt a bért. Hogy menynyire nem sztrájkolnak ezek az emberek, erre nézve két nagy tőkeerős birtokost állítok szembe: Györgyeynél ez van és egy puskalövésnyire, Éber Antal birtokán olyan szerződést írnak alá, hogy verekednek azért, hogy oda bejussanak. Nyilvánvaló, hogy a munkakérdés, a munkajog teljes rendezetlenségben van. Kérdezem, miért kell Zalába Tápiószeléről jönni és Tápiószeléről Békés megyébe menni? Tessék egy teljes és átfogó munkajogrendezést adni a munkásságnak, e nélkül itt exisztálni nem lehet. (Helyeslés a baloldalon.) Ez az, amit én interpellációmban is hangsúlyoztam, amelyre nagyon komoly választ kaptam, azonban ilyen szerződések vannak ma, 1937 nyarán is. Itt tehát komoly rendezésre van szükség. Ez az egyik része a kérdésnek, a munkásság rész jövedelme, részmunkája. Második a napszámbér, amelyről említést tettem, a harmadik pedig, amelyet szándékosan hagytam utoljára, a cselédség kérdése. Ez ugyanaz a 221. ülése 19$7 május $1-én, hétfőn, 45 kérdés, mint az aratórész kérdése. Mi az oka annak, hpgy a foldmívelésügyi kormányzat nem szabályozza, nem sematizálja a mezőgazdasági cselédek bérét, holott köztudomású az, hogy a mezőgazdasági cselédek az év 365 napjában az ország bármelyik községében ugyanazt a imunkakvantumot kötelesek elvégezni. Semmi akadálya nines annak, hogy egy egységes, sematikus, értékben megállapíthatóan egységes rendezést kapjanak. Ez az oka annak, ahogyan interpellációmban elmondottam, hogy az egymás miellétt fekvő nagybirtokokon 30—40 százalékos bérérték-eltérés volt a mezőgazdasági cselédek között. T. Ház! Egy másik kérdés a gazdasági cselédek lakásviszonyainak a kérdése. Erről is interpelláltam, megnyugtató választ kaptam, újra elmentem arra a birtokra és ugyanúgy találtam az egészet., mint ahogyan annak idején láttam. Most megint felemlítek egy konkrét példát. Szintén a Duna—Tisza között, Pest alatt nem messzire, Blaskovits 6000 holdas birtokában egy szobában két cselédcsalád lakik. (Malasits Géza: A miniszter annakidején letagadta! — Lossonczy István: Az törvényellenes! — Farkas István: Persze,, hogy az, de nem hajtják végre, senki sem hajtja végre! — Lossonczy István: Fel kell jelenteni!) Nemcsak az, hogy egy szobában lakik, hanem a község orvosával beszéltem, aki jelentést tett arról, hogy a család egyik tagja, az egyik szülő, tüdővészt kapott, és mi történik: az egész család tüdővés'zben fog kiveszni. (Farkas Elemér: Hol a közigazgatás!^ Ebben az országban semmiféle komoly rendezés nem történik ennek a kérdésnek területén, már pedig meggyőződésem az, hogy óriási mulasztások vannak, kell tehát,, hogy itt komoly rendezés történjék. Itt Fabinyi pénzügyminiszter úrnak válaszolok: ehhez nem kell 400 milliós állami megterhelés, ehhez egy fillérnyi megterhelés sem kell, csak az igazság szolgáltatása. Ezért terjesztem a t. Ház elé határozati javaslatomat, amely a következő pontokat tartalmazza: a gazdasági cselédeknek bérösszegét 20 métermázsa gabonában, 1600 négyszögöl tengeri földben, 50 pengő készpénzben, egy tehén- és egy sertéstartásban szaporulatával együtt és a pirosbetűs ünnepek tiszteletbentartásával. Elnök: À képviselő úr beszédideje lejárt, 1 kérném beszédét befejezni. Matolcsy Mátyás: A második pont az aratómunkások munkavállalása. Az aratórész 10 százalék szemben és szalmában géprész 4 százalék. Azután megállapítandó lenne a részes művelés aránya, tengeri- és burgonyaföldek harmados vállalása országosan. A szankciót az adná, hogy megállapítandó, hogy nagybirtokonként és nagy szőlősgazdaságonként, katasztrális holdanként mi az a minimális napszámmennyiség, amelyét el kell használni és ha ezt nem teljesítik, akkor a differenciát pótadó formájában hajtsák be. Ez az egyedüli szankció arra nézve, hogy ebben a kérdésben valamilyen fejlődés történjék. A iköltségvetést egyébként nem fogadom el. {Éljenzés és taps u baloldalon. — A szónokot számosan üdvözlik) Elnök: Szólásra következik Csikvándi Ernő képviselő úr. Csikvándi Ernő: T. Képviselőház! Nem volt még kormány ebben az országban és nem volt mögötte párt, amely annyiszor és olyan nyomatékosan hangoztatta volna a magyar