Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.
Ülésnapok - 1935-231
Az országgyűlés képviselőházának 231. azt látjuk, hogy az ármentesítő társulatok a maguk iniciatívájából lassan mindenütt felvették programmjukba fa belvízszabályozás kérdését és alig volt már szükség az 1923. évi törvényre, amely kötelezővé tette az ármentesítő társulatoknak, hogy a területükön levő belvizekre vonatkozó szabályozási terveket készítsék el és nyújtsák be a földmívelésügyi miniszternek jóváhagyás végett* A lecsapolás például a Dunavölgyi Társulatnál az elmúlt másfél évtized során már 30 millió aranykoronánál több beruházást, a Tiszavölgyi Társulatnál pedig több mint 10 millió aranykorona beruházást igényelt. (Kun Béla: Es a Körös, Tisza, Maros? — vitéz Várady László: A Tiszavölgyiben benne van az is!) Most már egy társasággá egyesült ia Dunavölgyi és a Tiszavölgyi, (Kun Béla: Tudom!) ezeket az adatokat azonban még az egysülés előtti időből vettem. (Kun Béla: Túlnagyok az (adminisztrációs terhek!) Ezeket azonban csak azért hozom fel, hogy rámutassak arra, hogy ha az ármentesítő társulatok ilyen nagyszerűen állották meg a helyüket olyan feladatok teljesítésénél is, amelyek elvégzése eredetileg nem is volt az ő kötelességük. (Kun Béla: A kisiföldes gazdákat túlontúl nagy adóval sújtották, a víz meg elvitte, ami termett! — vitéz Várady László: Csökkent a teher a háború után,^ annak ellenére, hogy új beruházásokat csináltak! — Kun Béla: Most már igenj) Ez nemcsak a társulatok érdeme, hanem érdeme az egész magyar közgazdasági életnek is, amely ösztönösen, tudományosan állt a társulatok rendelkezéséré és az egész társadalom is bizonyos buzdítással kísérte a társulatok munkáját. (Kun Béla: Államosítani kellene az ármentesítő társulatokat! — Elnök csenget. — vitéz Várady László: Felesleges!) Mindezeket azért vagyok bátor felhozni, hogy rámutassak arra, hogy az ármentesítő társulatok ezt a leesapolási programmot is önkéntesen vették fel a programmjukba, anélkül, hogy kényszerítették volna őket erre., (Kun Béla: Kötelességük!) Meg lehet tehát érteni az ármentesítő és lecsapoló társulatoknak azt a legutóbbi tevékenységét...'(Kun Béla: Ármentesítés és belvízszabályozás a «kötelességük!) Helyesen méltóztatik mondani; én csak a rövidség kedvéért mondom ezeket egyszerűen lecsapoló társulatoknak; a törvény tényleg belvízszabályozásról szól. Mondom, meg lehet érteni a társulatok legutóbbi tevékenységét; én három olyan társulatról tudok, amely társulatok megint önként vették fel alapszabályaikba legutóbbi közgyűlésükön az öntözésügy megoldásának kérdését, (vitéz Sebestyén Kálmán: Ügy van! Ma foglalkoznak vele a társulatok komolyan!) Nem lehet tehát azt mondani — és én ezt a megállapítást akarom levonni ezekből : — hogy ez a javaslat nem időszerű. (Kun Béla: Már régen időszerű lett volna!) Nemcsak a magyar általános közgazdasági élet, nemcsak a szociális szempont mutat arra, hogy ez a javaslat célszerű, időszerű és helyes, (Kun Béla: Már régen időszerű lett volna!) hanem odáig is érett már ez a kérdés a társulatok életében, hogy itt az ideje, hogy most a gyakorlati kivitelre kerüljön a sor. (ügy van! Ügy van!) r Lehetne szólni a múltról, amely az öntözés tekintetében gyönyörű példákat mutat fel, de az idő előrehaladottságára való tekintettel méltóztassanak nekem megengedni, hogy mellőzzem azoknak az eredményeknek felsorolását, ülése 19 $7 június iS-en, kedden. iúf amelyeket gazdaságaink, társulataink, nagyobb és kisgazdáink már eddig is felmutattak az öntözés kérdésében. Meg kell azonban állapítanom azt is, hogyha szép példák állanak is előttünk a 'múltból, mégis van valami különös sajátossága a magyar embernek. Töhb (helyütt lehet gyakorlati tapasztalatból is látni, de a tudományos feldolgozásokból is észre lelhetett venni olyan megállapítást, mintha a magyar ember nem szeretne az öntözéssel ibibelődni. Nem mondom, én is tapasztaltam például az agyik Öntözőmű, egy kis bolgárkertészet berendezésénél, hogy amikor a gazda a bolgár munkáját egy magyar emberrel kívánta elvégeztetni és azt mondotta annak a magyar munkástestvérünknek, hogy tessék beállni és megtanulni ezt a munkát, ez a magyar testvérünk az Járatás idején ezt az állandó és azt lehet mondani, jövedelmező munkát otthagyta az aratás kedvéért, azzal az indokolással, hogy a télire való kenyerét kell megkeresnie. A magyar embernek talán van ilyen beidegzettsége, hogy aratáskor az aratásban szeret dolgozni, kell tehát valami nevelésnek, valami oktatásnak lenni, hogy ezt az ősi szokást valahogy le tudjuk gyűrni. Ebben a tekintetben nagy hivatás vár az öntözési hivatalra. (Gyömörey Sándor: Jó szokás ez: az aratást ünnepnek tekinteni!) Sok feladata lesz ennek az öntözési hivatalnak az oktatáson, tanításon és buzdításon kívül is. Lesz majd iniciatív beavatkozási kötelessége is sok helyen, de irányadási kötelessége is lesz ott is, ahol ármentesítő és lecsapoló társulat már létezik és ott is» ahol nincs ilyen, de ahol egy kis érdeklődés mutatkozik egy kisebib társaságban is az öntözés, iránt: itt lesz majd ennek a hivatalnak felelősségteljes hivatása és szép feladata. En azt hiszem, t. Ház, hogy ezt a magasztos, szép magyar feladatot ez a hivatal derekasan fogja elvégezni. Örömmel mondom el itt a t. Ház előtt, hogy Kállay Miklós volt földmívelésügyi miniszter, akit most is itt üdvözölhetünk a tanácskozási teremben, a vízgazdálkodás legaprólékosabb részletkérdéseire, de alapvető kérdéseire is olyan nagy magyar szeretettel gondolt és cselekedett is a vízgazdálkodás tekintetében, hogy amikor még közülünk talán alig valaki gondolt egy ilyen öntözőműre, akkor ő már mezőgazdasági kiállításokon számtalan öntözőkút-berendezést tűzött ki díjul azoknak a szorgalmas magyar gazdáknak a számára, akik vállalták kis területen az öntözés feladatát, hogy tanuljanak. Ma nagyon sok helyen működésben vannak ezek a kis kutak, hogy mindennap egy-egy újabb gyakorlati tapasztalatot szűrhessen le a gazda. Tanuja voltam annak is, hogy Kállay Miklós, az akkori földmívelésügyi miniszter kis portájukon látogatta meg a kisgazdákat, hogy megnézze ezeknek a kútberendezéseknek a célszerű használatát vagy tapasztalja esetleges hiányait. Aki ilyen szeretettel tudott belemerülni az ilyen lgapróbb részletkérdésekbe is és aki így előre tudta vinni ezt a kérdést, amikor pedig országos elfoglaltsága hatalmas volt, annak a vállán ez a teher nem lesz teher, annak működésében bízom és örömmel üdvözlöm a kormányt nemcsak azért, mert ezt a javaslatot — időszerű módon — a magyar Alföld megsegítésére (vitéz Várady László: Es a Tiszántúl megsegítésére!) beterjesztette, hanem azért is, hogy az öntözésügyi hivatalt így szervezte meg és ilyen «férfiút állított annak élére.
