Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.

Ülésnapok - 1935-231

Àz országgyűlés képviselőházénak êê ; tekén munkaalkalom lesz, a terméé is emel­kedni fog, aminek talán a pénzügyminiszter úr fog legjobban örülni, hiszen több adó jön majd be ezekről a területekről. Itt van azután a né­pesedés fokozódása. Végeredményben tehát ezt a 80 milliót nem lehet szigorúan egy elvonat­koztatott számnak tekinteni, hiszen az a 80 millió 14 évre elosztva állandóan forog és ez a pénz forgási sebességével megszorozva, a leg­szélsőbb néprétegeknél is éreztetni fogja a maga jótékony hatását. (Ügy van! Úgy van! a jobboldalon.) T. Ház! Szociális vonatkozásban is szólni kívánok eirről a javaslatról. Előttem szólott képviselőtársaim is elsősorban a kubikosokról beszéltek és ezért nekem is elsősorban a kubiko­sok érdekeit szem előtt tartva, kell a javas­latról elismeréssel szólnom. 24 millió köbmé­ter földnek a mozgósításáról lévén szó, ez — amint Megay-Meissner t. képviselőtársam mondotta — 5'7 .millió napszámot jelent. Ki­számítottam, hogy ez mit jelent periódusokra, évekre elosztva. Ha öt köbmétert számítok egy emberre — mert annyit szoktunk számí­tani — és 200 munkanapot veszek, levonva tehát az ünnepeket és a téli fagyos hónapokra eső napokat^ akkor azt látom, ùhogy 2500^-3000 kubikosnak jut állandóan és évenként munka­alkalom. Ha ehhez hozzáveszem a hozzátarto­zókat és hozzáveszem az ilyen nagy munká­hoz szükséges^ adminisztrativ személyzetet, hozzáveszem a munkaterületen szükséges kan­tinost, vargát, szabót s az egyéb iparosokat és mesterembereket hozzátartozóikkal együtt, ak­kor azt látom, hogy körülbelül 10—15.000 em­bernek jut évenként állandó kenyér, minden­féle direkt öntözési haszontól elvonatkoztatva, kizárólag a munka megindításából. T. Ház! Amint beszédem elején is mondot­tam, ilyen nagyhorderejű javaslat tehát kevés volt még itt a Ház előtt és a magam részé­ről újólag a legnagyobb elismeréssel kell erről a javaslatról beszélnem. Hogy az öntözésügyi hivatal ingyen, vagy nem ingyen fogja a terveket adni az érdekel­teknek, ezzel kapcsolatban az a tiszteletteljes kérésem volna az érdekeltekhez, akik abban működni fognak, hogy igenis, az öntözésügyi hivatal ne csináljon részletes terveket, hanem adjon teret a magánmérnöki karnak. A kollek­tív műszaki gazdálkodás hátrányait ismerjük. Láttuk ezt a Máv.-nál, míg rá nem jöttek a hátrányára. Azt mondották a múltban: a 17. számú mintatervet adják ki és mindegy volt, hogy hegyen, völgyön, szakadékban, vagy víz * mellett építettek, a 17. típust kiadták. Az individuális műszaki gazdálkodásnak szem előtt tartása mellett igenis a magánmér-" nökökre kell bízni a belső részletberendezések terveinek elkészítését. Ezzel két célt szolgá­lunk. Elsősorban is az egyéni kezdeményezéssel színt, lehetőséget, egyéni iniciatívát szolgál­tatunk, másodsorban intelligenciát telepítünk le. Az a tiszalöki mérnök sokkal jobban fogja tudni, mi kell az ottani érdekelt öntözőknek, mint itt a Vámház-kőrúton esetleg azok a nagy tudású, de az ottani viszonyokkal nem annyira ismerős mérnökök. Ezért kérem, hogy amikor mi ipari telepítésről beszélünk, amikor szaktudásról beszélünk, amikor a népet fel akarjuk világosítani, adjanak lehetőséget arra, hogy a magánmérnöki kar is résztvehessen az e törvénnyel kapcsolatos részlettervek elkészí­tésében. A vízrendészeti intézkedésekről ez a javas­lat, sajnos, nem intézkedik. En magam részé­, ülése 19 $7 június 15-én, kedden. H& ről tisztelettel szeretnéni felhívni a kormány figyelmét arra, hogy ezt a hézagot pótolja. Momentán nincs rá szükség, s ezért nincs ta­lán benne a javaslatban, de a jövőt illetőleg feltétlenül gondolni kell erre. A rezsije ennek az egész munkának kb. 1%-ra tehető, — amint az az ilyen munkáknál általában szokásos — ami körülbelül 700.000 pengőt tenne ki. Matolcsy igen t. képviselőtár­sam úgy érvelt, hogy azt mondotta: merev szám ez a 20 pengő, amiből tulajdonképpen csak 10 pengő esik a vízhasználatra. Magam részéről hiztos vagyok abban és kérem is, a kormányzatot, hogy ezt a 10 pengőt ne .te­kintse merev összegnek. Lesznek ott kishozamú szikes földek, amelyeknél 3—4 pengő legyen a vízdíj és a jobbaknál legyen 10 pengő., Ha ezek átlagát veszem és, megszorzom a 200.000 holdat, — maximálisan a 400.000 holdat — akkor a kijövő összeg Ibőven fogja fedezni ezeket a re­zsi és adminisztrációs költségeket. De ha nem is fedezné, akkor is feltétlenül elő kell terem­teni, mert ez nagy nemzeti feladat és itt nem lehet egyszerű bankári kalkulusok alapján le­vonni a konzekvenciákat. Az öntözőgazdálkodás eékitűzéseit illetőleg osztozom ia Megay-Meisisiner t. képviselőtársaim! felszólalásában foglalt megállapításokkal és. felelek is rögtön Matolcsy t. képviselőtársam felszólalására, aki hiányolta a rendszeres terv­szerű gazdálkodásnak paragrafusokba fektetett ismertetését, ami a javaslatban nincs meg. Hi­szen senki sem akar konyhakertészetet és bol­gár kertészetet rögtön berendezni., Az öntöző­gazdálkodásnak első feladata az átlagtermés biztosítása. Elvesztettük a Bánátot, Erdélyt, a Felvidéket, a Kis Alföldet, s ma egyedül a Du­nántúl csapadéktöbblete nem tudja egalizálni a Nagy Alföld esetleges éveiben bekö­vetkező rossz terméseredményt. Ezt a differen­ciát kell nekünk elsősorban is, az öntözőgazdál­kodással pótolnunk és ezzel hizonyos stabil átlagban 'biztosítani az évi termést. A követ­kező lépés lesz csak az, 'hogy egy belterjesebb, többtermelésre berendezett gazdasági rend­szerre tárjunk át, hogy konyhakerttel, gyü­mölcstermeléssel foglalkozzunk, hiszen ezer és ezer mód van a jövedelmezőség emelésére. Az alap az, hogy az átlagtermést biztosítsuk. Csak pár adatot említek meg a konyha­kertészettei kapcsolatban, amely a második etappja lehet ennek a belterjesebb gazdálko­dásnak és a harmadik etappja lehet azután a gyümölcstermelés. Voltak bolgár kertészek, akik holdanként 6—800 pengő tiszta jövedelmet mutattak ki. Csak egy adatot idézek: 1912-ben 21 '5 millió koronát vittek a bolgárok Magyar­ország területéről haza, az itt összetakarított és a konyhakertészettel összeszedett pénzeiket. Ha ez nem elég példa az öntözőgazdálkodás bi­zonyítására, akkor nem tudom, melyik az. Voltak területek, ahol holdanként 2700 pengő tiszta jövedelmet vallottak be. Itt van a mak­iári öntözőtársaság, amely lucernában 80 má­zsás termést igazol, Wenckheim Dénes gróf do­bozi birtokán pedig 80—100 pengős többletho­zamról számolnak be. Ennyit Matolcsy Má­tyás t. képviselőtársamnak válaszolva, A két évvel ezelőtti költségvetési beszé­demben is említettem, hogy a legvége ennek az öntözőgazdálkodásnak tényleg az kell le­gyen, hogy Magyarország legyen Európa konyhakertje. A gyümölcstermelésben feltét­lenül sokat jelent az öntözőgazdálkodás. Ép­pen az egyik kimutatásban olvastam, hogy

Next

/
Thumbnails
Contents