Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.
Ülésnapok - 1935-231
Az országgyűlés képviselőházénak 23 kat, amelyeket egyes külföldi államok hasonló évi csapadékmennyiség mellett elérnek. T. Ház! Miéltóztassaniak 'megengedni, hogy foglalkozzam az egyik napilapnak ugyancsak a tegnapi nap folyamán megjelent azzal a cikkével is, amely szerint nekünk, mint mezőgazdasági állaimnak, miután ezidőszerint mezőgazdasági exportfeleslegeink vannak, netm érdekünk a termésinennyiség emelése, a töfobtermelés fokozása, (vitéz Martsekényi Imre: Ez a legnagyoibb abszurdum!) Megítélésem szerint külkereskedelmi mérlegünket úgy is javíthatjuk, (ha -nem az ipari termel vényeik, a kész ipari cikkek behozatalát csökkentjük, hanem a mezőgazdasági termel vények kivitelét .növeljük. (Helyeslés a t középen.) Eaziel szemiben állhat az a megállapítás, hogy mezőgazdasági termeivényeinket nem tudjuk kellőképpen elhelyezni a külföldi piacokon. Ez csak részben áll, mert megfelelő áron és megfelelő minőségben a jelenleginél sokkal nagyobb mennyiséget tudnánk külföldön elhelyezni. Kézenfekvő dolog, hogy mivel az öntözés következe tében ugyanarról a területről ugyanazzal, vagy aránylag kevesebb költséggel sokkal nagyobh mennyiséget tudunk előállítani, a külföldi piacokon olcsóbban fogunk tudni eladni, egészen kétségtelen tehát, hogy ezzel külkereskedelmi mérlegünket feltétlenül javíthatjuk, illetve aktivitását elősegíthetjük. Az ipari államok is egész Európában az önellátásra rendezkedtek be, ha azonban megnézzük ezeknek az ipari államoknak közgazdaságát, akkor azt látjuk, hogy az önellátást csak r hlzonyos fokig lehet forszírozni; egészen kétségtelen, hogy a közeljövőben ennek csődje fog bekövetkezni és akkor fog előtérbe lépni azoknak a mezőgazdasági államoknak szerepe Európában, amely mezőgazdasági államok exportállam számba mennek. Matolcsy Mátyás igen t. képviselőtársam igen érdekesen foglalkozott az öntözési javaslattal kapcsolatosan a földbirtokpolitikával is, bár azt hangoztatta, hogy nem kívánja a földbirtokpolitikát ebbe a kérdésbe belevinni. Megítélésem szerint az öntözési törvényjavaslat szorosan összefügg a földbirtokpolitikai törvényekkel és azt is mondhatnám, hogy az öntözés a telepítésnek összefüggő része. Ha a telepítés nehézségeit vizsgáljuk, azt látjuk, hogy ezek leginkább 'az Alföldön merülnek fel, legnagyobbrészt azokon a területeken, ahol az. öntözés különben is tervbe van véve.. Egészen bizonyos, hogy minden érdeket kielégítő telepítést ma a Tiszántúlnak azokon a részein, ahol az öntözés tervbe van véve, nem lehet keresztülvinni, pedig a telepítés elsősorban az Alföldön szükséges. Hogy ez mennyire így áll, azt méltóztassanak megengedni, hogy egy pár igen érdekes statisztikai adattal világítsam meg. Különösen azoknak a vármegyéknek veszem a statisztikai, illetőleg népsürüségi adatait, amelyek érdekelve lesznek ennek az öntözőműnek létesítésében. Békés vármegyében az egy négyzetkilóméterre eső lélekszám 89'8, Hajdú vármegyében — ahol az öntözőesatorna keresztülmegy — 74'8, ugyanakkor pedig az Alföldön 92*1, az országos népsűrűség pedig 93*4. Láthatjuk tehát, hogy ezéken a területeken a népsűrűség igen alacsony. Ha az egész Alföld területét veszem, akkor még érdekesebb adatokat kapok, mert azt látom, hogv az Alföldön egy lélekre 1'94 katasztrális hold esik. Ezzel szemben, ha azokat a községeket nézem, amelyeket ez az öntözőcsatorna .ülése 1937 június 15-én, kedden. 469 érint, azt látom, hogy Tiszapolgáron 4*71, Balmazújvárosban — ahol a csatorna szintén végigmegy — 3'3, Nádudvaron 3*52, Püspökladányban 2'27, Tiszacsegén 5 és a Hortobágyon 33 katasztrális, hold terület esik egy lélekre. T. Ház! Ezek az adatok élénken bizonyítják, hogy mennyire összefügg az öntözés a telepítés kérdésével, mert telepíteni nem lehet és nem is érdemes akkor, ha megfelelő minőségű földet nem tudok juttatni a telepítendőknek. A telepítésnek szerény megítélésem szerint az az első kritériuma, hogy a telepes belterjesebiben tudjon gazdálkodni és nagyobb jövedelmet tudjon felmutatni, nagyobb terméshozamot tudjon azon a kisebb területen elérni, mint amekkorát a nagybirtok hasonló területen elér. Mert a tisztán szociálpolitikai okokból való telepítés nem kívánatos és a nemzet szempontjából egyenesen hátrányos. Ha olyan területeken telepítek, ahol nincsen meg a gazdasági feltétele annak, hogy a telepes megélhessen, akkor elégedetlen nincstelenek 'helyett, elége detlen tel e^ pe^ek-Iesznek^Ez pedig sem szociális, sem gazdasági szempontból nem kívánatos. Itt kapcsolódik azután a telepítés az öntözés kérdésébe. Ezek az előbb felsorolt területek ugyanis nagyrészt szikes területek, olyan területek, amelyek ma mezőgazdasági művelésre nem alkalmasak, kétségtelen azoníban, — éppen a hazai kísérletek adatai is bizonyítják — hogy ezeket a szikes területeket öntözéssel a magasabb mezőgazdasági kultúra számára meg lehet 'hódítani; éppen ezért, ha az öntözést megoldjuk ezeken a vidékeken, akkor a telepítés is jobban fog sikerülni, illetőleg ezeket a vidékeket is be tudjuk vonni a telepítéses földbirtokpolitikába. Igen kevés megjegyzés hangzott el a törvényjavaslattal kapcsolatban a meginduló közmunkákat illetőleg is. Nem lehet figyelmen kívül hagynunk azt a körülményt, hogy ezekkel a munkákkal olyan nagyszabású földmunkák indulnak meg, amelyek különösen a Tiszántúl nagy munkásnyqmorán és munkahiányán feltétlenül enyhíteni fognak. (Ügy van! Ügy van! jobb felől') Hiszen itt a tervezet szerint, — ahogyan az indokolás is mondja — körülbelül 23 millió köbméter föld mozgósításáról van szó, ami körülbelül 5'7 »millió kubikos- nap számot jelent. Ez tehát olyan hatalmas munkát fog az Alföldre, illetőleg a Tiszántúlra hozni, amely a nehéz sorban küszködő és, kínlódó tiszántúli munkásnép számára kétségtelenül enyhülést fog jelenteni. Szerény megítélésem szerint a munkálatokra felvett összeg, bármilyen nagynak is látszik, végeredményben a gyakorlatban kevés. Indokolt és szükséges lenne, hogy minél nagyobb összeg álljon erre a célra rendelkezésre, hogy a tervbevett munkálatokat minél gyorsabban és minél nagyobb arányban lehessen végrehajtani. Jól tudom, hogy ezeket az Összegeket a jelenlegi adottságok mellett nem lehet emelni s ezért méltóztassanak megengedni, hogy két olyan elgondolással jöjjek a t. Ház elé, amelyek segítségével a szóflbanforgó munkálatokat talán gyorsítani lehet. Elsősorban az inségmunkák céljaira rendelkezésre álló összegekre gondolok. Tudom azt, hogy az inségmunkák céljaira szolgáló összeget elsősorban a téli időkben szokták felhasználni és pedig éppen azért, mert akkor van a Tiszántúli, az alföldi munkás a legnagyobb nyomorban, mivel a tavaszi, nyári és