Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.

Ülésnapok - 1935-230

Az országgyűlés képviselőházának £30. get tudunk kivonni, illetőleg mennyit áll jo­junkban kivonni. (Czirják Antal: Elmondták!) A bizottságban elmondták! (Darányi Kálmán földmívelésügyi miniszter: Külön előadást tart­tattam az érdekelt képviselőknek!) 'Nem, tud­tam, utólag értesültem róla. Egyébként a mi­niszter úr — azt^ hiszem — az ország közvéle­ményéhez a képviselőházon keresztül fog szólni, hogy az érdekelteket ebben az irányban is megnyugtassa, annál is inkább, mert az ér­dekeltek nagy része azon az ankéten nem lehe­tett jelen. Most azonban az öntözési törvényjavaslat­nál, amely a dolog műszaki részét van hivatva megoldani, másik, sőt legfontosabb kérdés az érdekeltek szempontjából, amelyet az előadó úr, de maga a törvényjavaslat is jelez, hogy a víz­használati díjak mekkorák lesznek, mert el tudom képzelni, — hiszen hasonló esetek van­nak az ország különböző részein — hogy több­termelést tudunk ugyan az öntözéssel elérni, azonban nagyon magas a vízhasználati díj, amelyet az öntözés után számít a társulat. Az a kérdés, arányban áll-e a jövedelemtöbblettel ennek a díjnak a nagysága. Mert el tudok kép­zelni egy olyan esetet is, hogy többtermelés van, ^ ellenben a vízdíj olyan magas, hogy a gazdára nézve nem rentábilis így a termelés. A kalkulációnak tehát első, alapvető része, hogy fixen, összegszerűleg tudomásukra hoz­zuk az^ érdekelteknek, mit jelent ez a csator­názás és egy kulcsot nyújtsunk, amellyel kal­kulálni tud az a gazda, az a kisember, aki egy öntöző érccsatornát akar magának építeni, hogy mennyi Jesz a vízhasználati díja és hogy az arányban áll-e majd azzal a termés többlettel, amely minden parcellánál más és más. A Kőrös öntözésével kapcsolatban kísérlet­képpen történtek bizonyos intézkedések. Magam is megnéztem ezeket több helyen és azt láttam, hogy nagyon sok helyen panaszokra ad okot az, hogy olyan magas a vízdíj, (Czirják Antal: 10 pengő!) a vízhasználati díj, hogy az esetleg nem áll arányban azzal a jövedelemtöbblettel, amelyet az öntözések következtében az illető gazda azon a földjén el tud érni. Képviselőtár­sam 10 pengőt mond. En el tudok képzelni olyan esetet is, amikor az a 10 piemgiő nem áll arányban az öntözés következtében elért több­letjövedelemmel. Visszatérek saját szomorú tapasztalataim­ra, visszatérek a pestvármegyei átokesatonná­hoz. Ott vannak olyan földek, van olyan po­szahomok, — ahogyan nálunk nevezik — hogy jóformán 10 fillér többletet sem lehet kihozni abból a földből, abból a poszahomokból. Felve­tem azt a kérdést, — nagyon örülök, hogy az igen t. földmívelésügyi miniszter úr is itt van — hogy mielőtt megcsinálnók ennek a csator­nának további részét, nem kellene-e előbb likvi­dálnunk a multat? Az igen t. miniszterelnök úr is tudja személyes panaszok ós sirámok alapján, amelyek a szomszédjában és a sajtó­ban is hallhatók, hogy éyenkint megjelenik ősszel és tavasszal a pestvármegyei öntöző- és leesapolóesatoma szörnyűséges állapotának kérdése, amikor egysizer árvíz önt el és tesz használhatatlanná sok tízezer és tízezer holdat, máskor pedig, most nyáron, tekintettel arra, hogy ott semmiféle zsiliprendszer nincs, máris aszályos az a vidék, mert a csatorna minden vizet elvisz onnan. Hétmillió pengővel vau megterhelve az érdekeltség, amely nem tehet róla, hogy megépítették ezt a csatornát. Ezt az érdekeltséget meg sem kérdezték akkor, hogy akarja-e ezt a csatornát és így, vagy úgy akarja megépíteni. llésé 1937 június ll-en, pénteken. 451 Végtelenül sajnálom, hogy Mayer igen t. volt földmívelésügyi miniszter úr éppen most, amikor erről a kérdésről van szó, kimegy a te­remből, mert az ő minisztersége alatt építették •meg azt az átokcsatornát. A törvény egyenes megsértésével, mert minden műszaki tudás és a dolog alapos ismerete nélkül történt ez az építés és most itt van ez a vidék, amelyen arra bazírozták az emberek a számításaikat, hogy azzal a csatornával öntözni is fognak. (Mayer János: ötven évig járt a küldöttség a minisz­terhez, míg megkapta a csatornát!) Küldöttség járt a miniszterhez, de a küldöttség nem azt kérte, mélyen t. volt miniszter úr, hogy így csinálják meg ezt a csatornát. A küldöttség azt kérte . . . (Mayer János: Ön is köztük volt!) Én sohasem voltam köztük! Visszautasí­tom a volt miniszter úrnak ezt a kijelentését. Én sohasem voltam köztük, sőt büszkén mond­hatom — bár nem szoktam erre hivatkozni — hogy azok közé a kevesek közé tartozom, akik ßahringer Sándornak, a miniszter úr volt mi­niszteri biztosának szemébe megmondottam, hogy ez a csatorna a könnyek csatornája lesz. Hogy kinek lett igaza, azt bizonyítják az ese­mények. Mert ezt a csatornát megépítették a (nagy alkotási lázban, (Mayer János: Kégi kí­vánság volt!) s azt mondották, hogy ez öntöző- és lecsap olócsatarna is lesz. Tulaj­donképpen lényegében ennek a törvényjavas­latnak is az az intenciója és az az alapja, hogy öntözés és lecsapolás is történjék, hogy a feles­leges vizet elvigye a csatorna, de a szükséges vizet ne engedje elfolyni, hanem tárolja. Mayer János igen t. volt földmívelésügyi mi­niszter úr minisztersége alatt megépítették ezt a csatornát, de úgy, hogy az mindent kiszív és semmiféle intézkedés nem történt arravonatko­zóan, hogy tárolják azt a vizet, ahogyan ez a törvényjavaslat az Öntözés kérdését meg akarja oldani. Mondom, ez az egész csatorna átokcsatorna és én nagyon félek, ha öntözésről és leesapo­lásról hallok, mert mindig ez a csatorna lebeg a szemem előtt. Éppen ezért felvetem az igen t. miniszter úrnak azt a tiszteletteljes kérdést, nem volna-e jobb először likvidálni a multat, nem volna-e jobb ennek a csatornának kérdését összevonva, egyesítve a sárközi öntöző társu­latnak a kérdésével, ©gykézibe tenni, és itt Pest vármegyében tenni meg az első lépést ennek az egész öntözési kérdésnek a megoldá­sára, amely kérdés nem egy embert, hanem százezer embert, százezreket) érdekel és nem volna-e jobb itt csinálni meg azokat a szivaty­tyútelepeket, amelyeket az eredeti terv szerint 1880-ban csak azért nemi javasolt itt, ennél a .'csatornánál a tervező, mert azt mondotta, hogy a gőzgép veszélyes üzem' és mint veszélyes üzemnél, robbanástól lehet tartani,, ami ember­iben és! anyagban magy kárt teiet. 1 Ezeknek a terveknek készítői, a nagy szak­értők kitalálták, hogy gravitációs alapom fog­ják megcsinálni az; egész csatornát és csináltak is egy főcsatornát, amely Soroksiártól elin­dulva, az itt összegyült felesleges vizet Ba­jáig, tehát az eredetétől 180 kilométerre csör­gedezve viszi le. Most az a helyzet, Ibogy a Du­nának magas a vízállása, — hiszen az őszi és tavaszi árvizeink is ebből 'erednek — ha tehát a Dunának magasabb a vízállása, mint a csa­tornáé, akkor egyszerre visszafelé kezd folyni a víz, úgyhogy a főcsatornában nem lehet ösz­tozegyüjtenii azt a- vizet, amelyet a földek lecsa­í polásából szántak összegyűjteni s a csatorna •' fezeket a vizeiket nem tudja levinni, mert a

Next

/
Thumbnails
Contents