Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.

Ülésnapok - 1935-230

Az országgyűlés képviselőházának 230. tehát nem porózusak, s ezeknek a földeknek sokkal több vízre van szükségük, mert a vi­zet nem tudják annyira konzerválni, mint a homokos, nagyobb porózitással, dúsabb hu­musztartalommal rendelkező földek, mint pl. az olasz és francia földek, amelyeknél az ön­tözés ia többtermelést kívánja megvalósítani. Ennek ellenére láthatjuk, hogy Magyarorszá­gon a tiszántúli gazdák elsősorban, de az or­szág összes gazdái is a nehéz gazdasági viszo­nyok ellenére 1930 és 1934 között nagymérték­ben fokozták az öntözhető területet, úgyhogy az emelkedés számszerűleg 10%. Ha tekintetbe veszzük tazt, hogy ez a fokozódás elsősorban a Tiszántúlra esik, — ahol az öntözött területek aránya országos átlagban 18%-ról 20%-ra emel­kedett, láthatjuk, hogy a tiszántúli gazdák, a magyar rónia fiai tudják azt, hogy a sorsuk és megélhetésük biztosítására elsősorban is az öntözéssel kapcsolatban kell terméshozamaikat növelni. Magyarországon az öntözés kérdése nincs szoros összefüggésben iá búza problémájával; hiszen a búza tulajdonképpen tropikus növény, amelynek vegetációs ideje akkor fejeződik be, amikor Magyarországon a Tiszántúlon a szá­razság megkezdődik. Magyarországon a száraz­ság rendesen június, július és augusztus hó­napokban tart. Ha öntözéssel foglalkozunk, akkor elsősor­ban is az olyan területeket kell Öntöznünk, amelyek a szárazságot legjobban sínylik; ilye­nek a rétek, a legelők, iá takarmánytermő te­rületek és a tengeriterületek. Külkereskedel­mi mérlegünkből láthatjuk, hogy a tengeri milyen rendkívül fontos szerepet tölt be az or­szág közgazdasági életében. Az 1935. évi rossz tengeritermés következtében külkereskedelmi mérlegünk óriási deficittel küzdött. Éppen ezt a tengeri- és fehérjedefieitet, amely országunk­ban oly gyakran előfordul, kell nekünk a ta­karmány- és tengeritermő területek öntözésé­vel megszüntetnünk. Az 1935. évi aszálykár kapásnövényekben 112 millió pengő, takarmá­nyokban 110 millió pengő, összesen tehát 222 millió pengő kárt okozott. Ennek leküzdésére, ennek meggátlására minden eszközt igénybe kell venni. A mezőgazdaságban érvényes Liebignek az úgynevezett minimumtörvényre vonatkozó teóriája, hogy t. i. minden növény fejlődése során csak a földben lévő legkisebb tápanyag arányában tudja felvenni a szervezetének fel­építéskéhez szükséges anyagokat. Ugyanez áll a vízre is. Ha tehát a talajban nincs kellő meny­nyiségű víz, nem tud a növény fejlődni, annál kevésbbé, mivel a víz az, amely a földben lévő tápsókat feloldja és a növény részére felvehető alakba formálja át. Tekintetbe kell venni azt is, hogy az) öntözéssel kapcsolatban sokkal jobban fel tud­juk oldani a földben lévő tápanyagokat, mint másképpen. Erre vonatkozólag Krüger német tudós pontos kísérleteket végzett trágyázott földön és^megállapította, hogy trágyázott föld­ből öntözés nélkül felvett a növény a föld nit­rogéntartalmából 29%-ot. viszont, ha a földet öntözték, 94%-ot; káliból öntözetlen földből 14%-ot és öntözött földből 48%-ot; a foszfornál pedig 7%-ról 24%-ra emelkedett a felvett meny­nyiség. De ha a magyarországi öntözést a külföldi öntözésekkel összehasonlítani kívánjuk, akkor nagy különbséget kell konstatálnunk. Magyar­országon nincs szükség az egész évben öntö­zésre, hanem tulajdonképpen csak a nyári hó­KJSPVISELŐHÁZI NAPLÓ XIV, ülése 1937 június 11-én, pénteken. 447 napokban, a legszárazabb időszakban van szükség öntözésre, tehát a magyarországi öntö­zésnél nincs szükség olyan nagy vízmennyi­ségre, mint a külföldi öntözéseknél. (Propper Sándor: Például most már vígan kellene ön­tözni!) Krüger megállapította az, hogy a nö­vények táplálására a nyári vegetációs időben, májustól augusztusig 280 milliméter esőre, ned­vességre van szükség; ezzel szemben a magyar Alföldön az átlagos évi csapadék ebben az idő­szakban 278 milliméter. Tehát az átlag is, keve­sebb, mint amennyi szükséges, de ha figye­lembe vesszük azt, hogy ha az átlag kisebb, akkor feltétlenül minden második évben jóval alacsonyabb a nedvesség a normális szükség­letnél, ezek olyan adatok, amelyek feltétlenül kötelezőleg előírják azt, hogy Magyarországon az öntözés kérdését tényleg meg kell oldani. Hiába mondjuk azt, hogy a téli nedvesség pótol mindent. Az 1936. évi tél igazán csapa­dékban dúslakodó, bővelkedő volt, mégis az idén tavasszal meg lehetett állapítani, hogy a nedvesség ennek ellenére csak 86 centiméterre hatolt he a talajba, a legnagyobb nyári zápor­eső pedig csak 26 centiméter mélységig nedve­síti át a talajt, látható tehát, hogy ez a víz­mennyiség mind kevés. Mint a javaslatból is látható, a magyar­országi öntözés elsősorban a Tisza vizére épít. Ez nagyon szerencsés megoldás, -mert a Tisza vize öntözésre nagyon alkalmas, hiszen a leg­nagyobb szárazság idején, nyáron a víz minden köbméterében 324 gramm iszap van, amely a növényi termelésnek segítségére lesz. Magyarországon az öntözést nem lehet a magángazdálkodásra bízni, hiszen Magyar­ország tőkeszegény s mivel elsősorban a mező­gazdaság terén van tőkeszegénység, feltétlenül szükséges, hogy az állam a gazdák segítségére iöjjön. A víz beszerzése, a víz szállítása az ál­lam feladata kell, hogy legyen, viszont a víz elosztása az egyes gazdák magántevékenysége kell, hogy legyen, a vizet az egyes gazdáknak maguknak kell elosztaniuk. Az öntözés megoldásánál természetszerűleg igyekezni kell arra, hogy minél olcsóbban old­juk meg a kérdést és ezt csakis duzznsztóművek segítségével lehet elérni, mert megállarntották, hogv a szivattyúval való öntözés holdanként 8—25 pengővel drágítja meg az öntözés költ­ségeit. A törvényjavaslat négy öntözési területet kíván az országban vízzel ellátni. Az első te­rületen a Tiszából egy duzzasztóművel hatal­mas, 35 méter széles és 3 méter mély csatorna vezetne la Berettyón keresztül egészen a Körö­sig és ez másodpercenként 60 köbméter vizet szállítana. Ennek segítségével 400.000 katasz­trális hold öntözése válik lehetővé. Ez a csa­torna szélességénél és mélységénél fogva egy­úttal alkalmas lesz arra, hogy hajók közle­kedhessenek miajd rajta, így tehát a többterme­lós javára a fuvarkérdés is megoldást nyerne, olcsó vizifuvarral tudják majd a gazdák el­szállítani portékájukat és ezáltal a gazdálko­dás rentabilitása feltétlenül emelkedni fog a csatornavjdékeken. Ügy tervezik, hogy a fő­csatornából körülbelül minden 6.000—20.000 ka­tasztrális hold számára egy-egy mellékcsator­na ágazik majd ki, ezeket szintén az állam épí­tené meg. Ezekből a mellékcsia tornákból azután az érdekelt birtokosok saját költségükön ki­sebb ércsatornákat fognak vezetni^ ha terüle­tüket öntözni akarják. A törvényjavaslat itt is segítségére siet a gazdaközönségnek, lameny­63

Next

/
Thumbnails
Contents