Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.

Ülésnapok - 1935-228

Az országgyűlés képviselőházának 221 való részesítése élénk fényt vet arra a szellemre, amelyet az Epol. kíván a kamara életébe belevinni. Különböző nyilatkozatok és ellennyilatkozatok mérgesítették el odáig a helyzetet,,^ bogy az orvosi karnak ez a sajnálatos határozata megjelent és óriási riadalmat keltett a fiatal magyar orvosokban. Természetes, hogy az Epol. .a maga módján védekezett az idősebbek türelmetlensége ellen, elvégre családfenntartó, orvosi praxist folytató, becsületesen működő férfiakról van szó» akiket nem lehet és nem is szabad leterrorizálni. A Pázmány Péter Tudományegyetem június elsejei határozata nyilvánvalóan a hatalmi megfélemlítés bélyegét viseli magán. (Rakovszky Tibor: Diktatúra az egyetemen!) Az egyetem autonómiáját és a tanári kart bizonyára minden magyar orvos lelki készséggel tartja- tiszteletben, de a klinikákon dolgozó orvosok i exisztenciáját attól tenni függővé, hogy . tagja-e, vagy nem, egy belügyminiszterileg engedélyezett, lényegében tudományos, ma- \ gyar, magas idealizmust képviselő egyesület- j nek, mégsem lehet. (Gr. Festetics Domonkos: Ez igaz!) Az alkotmányjogi szempontoktól eltekintve, ezt kultúrsér elemnek is tekintem, amely alkalmas arra, hogy sokat dolgozó emberek idealizmusát tönkretegye. Az orvosi kar határozatát, amelyre hivatkoztam, úgy hozta, hogy tizenegyen szavaztak mellette és kilencen ellene, ami feltétlenül azt bizonyítja, hogy az orvosi karon belül is igen sokan érezték ennek a határozatnak igazságtalanságát. Kérem, hogy ebben az áldatlan kérdésben az igen t. kultuszminiszter úr méltóztassék végre rendet teremteni.. Nem azért interpellálok, hogy ez a kérdés elmérgesedjék, ellenkezőleg, azt óhajtom, hogy ne menjen át a harc a többi egyetemekre, hanem lokalizáltassék ; paritásos alapon, mert nem helyes tisztán az j egyik érdeknek teljes megőrzésével, vagy ki- I szolgálásával az ügyet elintézni. Ahol különböző szellemi irányzatok küzdenek egymással, ott nines semmi értelme az úgynevezett és ma annyira divatos összefogásnak. Nem összefogásra van szükség. Ha két különböző szellemi tábor áll egymással szemben, akkor vívják meg egyforma fegyverrel, becsületes, tisztességes szellemi küzdelmüket, addig, amíg az egyik vagy másik oldal véglegesen győz. Érdekképviseleti és kulturális életükben egyaránt a fair play szabályának kell érvényt szerezni. Az egyesülési és rendi szabadságában megtámadott fiatalabb klinikai orvosok, az úgynevezett klinikai asszisztencia nem érdemli meg ezt a határozatot már csak ezért sem, mert elképesztően embertelen viszonyok közt élő rétegről van szó, pedig a legmagasztosabb emberi munkát végzik. Egy-egy klinikán 40 ilyen klinikai orvos közül 5—6 kap havonként 180 pengő fizetést, a többi az úgynevezett kiskaszszából tengődik 20—40 pengős havi. fizetésekkel. Ezek az orvosok 45 éves kori^ ott dolgoznak, ott hagyják fiatalságukat, a magyar egészségügvnek mint felnőtt férfiak, tudós emberek állanak a szolgálatában és ezeket a gyakornokokat még ma is minden évben különkülön nevezik ki a X—-XI. fizetési osztályba. Ez a kinevezés önömagában is óriási hatalmat jelent azoknak sí kezében, akik a kinevezési jogot gyakorolják: ezen a végtelenül nagy "TWfio-- megkötöttségen, ezen a félvér köpönyeges rabszolgaságon túl még szellemileg meg is kötni őket olykép, hogy törvényesen, bel'. ülése 1937 június 9-én, szerdán, 405 ügyminiszterileg engedélyezett saját egyesületükben nem vehetnek részt egy pár idősebb orvosprofesszor úr érdeke következtében, kultúrbotrány. Kultúrbotrány annyiban, hogy a magyar szellem kifejlődését, az egészséges küzdelmet akadályozza meg. Ezeknek az uraknak megrendszabályozása ellen tiltakozom, mert az egyetemi autonómiának nem lehet hivatása egyéni sérelmeket átvinni ilyen súlyos közhatósági intézkedésekbe, amelyekkel ezeket az orvosokat ilyenformán megfélemlítik lelkiismereti szabadságukban. Nagyon szépen kérem mégegyszer a miniszter urat, ne engedje ezt az ügyet elharapózni, adják meg a tiszteletet az úgynevezett idősebb generációnak, de ez az idősebb generáció is vegye tudomásul, hogy ezeknek a 40—50 éves orvosoknak szintén joguk van a tiszteletre., Nagyon kérem a miniszter urat, hogy a megfelelő intézkedéseket tegye meg. ' i i j>|| Elnök: A miniszter úr kíván válaszolni. Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: T. Ház! Be kell vallanom, hogy nem vagyok ilyen jól informálva az orvosi kar itt említett üléseiről, mint Rajniss igen t. képviselőtársam. Mindössze, egy ujságközleményt olvastam erről a kérdésről és most az ő előadásából értesültem az orvosi karnak erről az állítólagos 11:9 arányú határozatáról, amellvel eltiltotta volna az asszisztenseket és az adjunktusokat az Egészségpolitikai Társaság tagságától. Mondom, nem tudom megállapítani, hogy törvényesen történt-e ilyen határozat. Rajniss igen t. képviselőtársam szintén nem hivatkozhatik biztos forrásra, mert ezt csupán a kar tagjai tudhatják,, akik, ha elmondták, vagy bármit mondtak, megsértették a hivatali titoktartást és fegyelmi vétségét követtek el. Ennélfogva egyelőre csak az itt hallott és az újságokban olvasott adatok alapján nyilatkozhatom. Tökéletesen igaza van Rajniss iges t. képviselőtársamnak abban, hogy az elemi állampolgári jogok közé tartozik, hogy bárki, felnőtt állampolgár, aki nincs iskolai fegyelem alatt, bármely belügyminiszterileg jóváhagyott egyesületnek tagja lehet. Másrészről azonban a közhatóságokat, tehát az egyetemi hatóságot is, nem a kart, hanem az egyetemi hatóságot, a tanácsot is megilleti egy ellenőrzési jog, amely megilleti az állami hivatalok vezetőit is, vagyis feállíthat egy bejelentési kötelezettséget és amennyiben az iletők olyan egyesületnek volnának tagjai, amely — mondjuk — tisztviselői méltóságukkal, a hivatal szellemével vagy esetleg a hivatali érdekekkel ellentétes, annak tagságától és látogatásától a tisztviselőket a hatóságok igenis eltilthatják. Jelen esetben, szerény véleményem szerint, amennyire ismerem az Egészségpolitikai Társaság működését, ez nem áll fenn, mert az én megítélésem szerint, komoly egyesületről van szó, amely tudományos és szociális kérdésekkel foglalkozik. Most az adott eset megítélésénél méltóztassék figyelemmel lenni egy különleges szempontra. Az egyetemi adjunktusok, asszisztensek és gyakornokok bizonyos tekintetben más-más elbírálás alá esnek, mint a köztisztviselők, ök nem rendszeresen kinevezett közszolgálati alkalmazottak, hanem az egyes tanárok bizalmából bizonyos hivatáskörben ideiglenesen három esztendőre megbízott alkalmazottak, tehát sokkal bizalmasabb viszony áll fenn a tanár és az asszisztensek között, mint mondjuk más tisztviselők közöttt