Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.

Ülésnapok - 1935-228

Az országgyűlés képviselőházának 22< felsőház közti viszony új szabályozása, a kor­mányzói jogkör kiterjesztése stb.)« T. Ház! De nemcsak Eckhardt Tibor t. képviselőtársam, aki a miniszterelnök úr után szólalt fel, és nemcsak jómagam és a pártközi értekezlet más szónokai helyezkedtek arra az álláspontra, hogy ez a három javaslat junk­timban áll egymással, hanem erre az állás­pontra helyezkedett maga Ivády Béla 1 kép­viselőtársam is, . aki a kormánypárt állás­pontját fejezte ki, a következőket mondván (olvassa): »A választás titkosságának általá­nossá tétele addig nem iktatható törvénybe, amíg bizonyos tekintetben garanciákat nem tudunk nyújtani a nemzetnek és a magunk lelkiismeretének is, hogy ennek a reformnak minden esetleges káros következményével szemben biztosítani tudjuk ezeréves alkotmá­nyunkat és nemzeti továbbfejlődésünket.« Itt azonban mi nemcsak azokra a garanciákra gondolunk, amelyek az előbb jelzett cél érde­kében magában a választójogi törvényben kell hogy lefektetve legyenek, de gondolunk azokra a garanciákra is, amelyekre a minisz­terelnök úr ő excellencíája előbb elmondott beszédében utalt, tudniillik a kormányzói ha­táskör kiterjesztésére és a felsőház reformjára.« Ennek a pártközi értekezletnek befejező aktusa az volt, amikor Darányi miniszter­elnök úr kijelentette, hogy a tárgyalási sor­rendet ^illetőleg ragaszkodik a kormányzói jog­kör előbbi tárgyalásához, utána a felsőházi kérdés tárgyalásához, legvégén pedig a vá­lasztójog kérdésének tárgyalásához, azonban az életbeléptetés kérdését hajlandó szintén megfontolás tárgyává tenni az elhangzott ja­vaslatok alapján. (Friedrich István: Arról volt szó, hogy együtt lesz beterjesztve a három! Egyszerre, hogy lássuk, mi van a másik kettő­ben! Nem részletekben csinálni a reformot! Arról volt szó, hogy együtt kapjuk meg az anyagot! Ez így van! — Mozgás a jobbolda­lon. — Halljuk Halljuk) Nem lehet kérdés, hogy a kormányzói jogkör kiterjesztésének problémája tehát a magyar közvéleménybe nem a kormányzói jogkör önmagában álló hiányossága okából került, hanem azért, hogy a kormányzói jogkör kiterjesztésével garan­ciákat keressenek a titkos választójog életbe­léptetésével szemben. Most pedig közzététetett egy törvénytervezet s mi itt állunk a nélkül, hogy e törvénytervezet rendelkezései mellett halvány fogalmaink volnának a kormány vá­lasztójogi elgondolásairól. (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon! — Farkas István: A főkérdést nem ismerjük!) Nyíltan és egyenesen megmondom: t én tudom, hogy a miniszterelnök úr vívódik, keres megoldásokat, de hogy ezek a megoldá­sok miképen fognak jelentkezni, milyen válasz­tási rendszerrel, milyen választójogi címekkel, erre nézve 'megnyugtató felvilágosításaim és értesüléseim nincsenek, de azt hiszem, ugyan­ezt kell, hogy mondják t. képviselőtársaim is, akár a túloldalon, akár ezen az oldalon ülnek. (Farkas István: Aki komolyan veszi a parla­mentarizmust, annak csak ez lehet az állás­pontja!) Ilyen körülmények között még foko­zottabb kötelességünk arra vigyázni, hogy a törvényhozás meglévő jogállománya ne csorbíttássék. (Ügy van! Ügy van! a bal­és a szélsőbaloldalon.) Nekünk kötelessé­günk vigyázni arra, hogy a törvény­hozásnak és az országgyűlésnek az alkotmá- t KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XIV. f. ülése 1937 június 9-én, szerdán, 387 nyos fejlődés során biztosított jogai épségben maradjanak és iminél bizonytalanabb a jelen 6» a jövő, annál inkább kötelességünk ezt a jogi hirtokállományt megvédeni. (Ügy van! Ügy van! a bal- és szélsőbaloldalon. — Meizler Károly: Mindenkivel szemben! — Farkas Ist­ván: Ez az egyetlen bázis!) E törvénytervezettel kapcsolatban, ugy mint mondottam, nem térek ki a részletekre, de meg kell állapítanom, hogy mindaz, ami d felelőtlenségre s a javaslatok visszaküldésére vonatkozik- alapjában érinti a törvényhozás mostani jogkörét, (Ügy van! Ügy van! a bal­és a szélsőbaloldalon.) és csorbítja az 1920 : 1. és XVII. törvénycikkekben lefektetett jogokat, amelyek az országgyűlés részére biztosíttattak, (Friedrich István: A felelősséget is!) De eze­ket mellőzve, kizárólag egy kérdéssel foglal­kozom, amely nyilvánvalókig érinti az ország­gyűlésnek eddig biztosított jogkörét és etc a kormányzói szék megüresedése esetében a kormányzói szék betöltésének a kérdése. Elnök (csenget)'- A képviselő úr fejtege­téseit a kormányzói jogkör kiterjesztésére vo­natkozólag benyújtandó törvényjavaslatról eddig türelemmel hallgattam. Maga a képvi­selő úr azt mondta, hogy ezt tulajdonképpen azért hozta fel, hogy a 33-as bizottságról szóló javaslattal kapcsolatosan a kormány iránti bizalom, illetőleg- bizalmatlanság- kérdésében foglaljon állást. Maga a képviselő úr is mon­dotta, hogy a kormányzói jog-kör kiterjeszté­sére vonatkozólag benyújtandó törvénvjavas­lattal kapcsolatosan a részletekbe menőleg be­szélni nem kíván és most mégis ezt teszi. Fel­kérem. ;hogy ettől tartózkodni méltóztassék.^ Rassay Károly: T. Képviselőház és mélyeJf t. elnök úr! Azt hiszem, eddigi fejtegetéseim­ben igyekeztem a legnagyobb mérsékletet tanúsítani. Beszéltem arról, hogy amikor a kormány felhatalmazást kér, ennek a felha­talmazásnak a »megadása vagy meg nemadát'vi, eltekintve az alkotmányos szempontoktól- a bizalom kérdése. (Ügy van! Ügy van! a bal­és a szélsőbaloldalon.) A tegnani napon, ami­kor a 33-ks 'bizottságról szóló törvényiava^at­nak, a felhatalmazásról szóló törvényjavaslat­nak a tárgvalását megkezdtük, senki sem volt abban korlátozva, hogy egészen a külpoliti­káig menően kifejthesse azokat a bizalmatlan­sági momentumokat, amelyek ránézve lehetet­lenné teszik, hogy egy a rendes törvényhozás menetén ' túlmenő rendkívüli felhatalmazás megadását a kormánynak biztosítsa. (TTgy van! Üay van! bal felől.) Amikor én .a kor­mányzói jogkör kiterjesztésének a kérdését felhoztam, világosan utaltam arra, hogy fog­lalkoznom kell vele azért, mert azokban az elgondolásokban, amelv elgondolások minisz­teri nyilatkozatokban láttak napvilágot a kormánv felfogását az országgyűlés jogköre tekintetében veszedelmednek találom. (17ff* van! Ügy van! a bal- és a ftrélsőbaloTdalow ) Nagyon kérem a mélyen t. elnök urat, mél­tóztassék megengedni, hogy teljesen tárgyila­gosan csak e^ben a keretben maradva, el­mondhassam véleményemet. (Halljuk! Halljuk! bal felől) T. ütáz! Ez nem pártkérdés és nem olyan kérdés, amelyről nem szabad beszélni. Hogy az események ide jutottak. ahova jutottak, ezért felelősség terheli önöket és terhel min­ket is, mert taüintatból nem beszéltünk erről a kérdésről. (Ügy van! Ügy van! a balolda­55

Next

/
Thumbnails
Contents