Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.

Ülésnapok - 1935-227

364 Az országgyűlés képviselőházának 227, ülése 1937 június 8-án, kedden. a törvényjavaslatot elfogadom. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen. — A szónokot többen üdvözlik.) Elnök: Tudomására adom a t. Háznak, hogy az igazságügyminiszter úr a most tárgyalás alatt álló törvényjavaslat vitájának tartamára Horváth Dániel miniszteri osztályfőnök _ urat a Házszabályok 142. §-ra való utalással miniszteri megbizottként bejelentette. A Ház a bejelentést tudomásul veszi. Szólásra következik Czirják Antal képviselő úr. Czirják Antal: T, Képviselőház! Előttem szólott t. képviselőtársam meg fogja engedni hogy én számos pontban ellentmondjak az ő egyébként igen értékes beszédének. Abban nem fogok ellentmondani, hogy a 33-as bizottság valóban igen értékes tagokból rekrutálódott, azt azonban már vitatnom kell, hogy ez az úgynevezett »ámen-bizottság« hogyan teljesíti a maga kötelességét. Tisztán gazdasági kérdésekre fogok kiterjeszkedni, éppen ezért méltóztassék megengedni, hogy az 1929 : XXVI. tc.-bőL amelynek érvényét ez a javaslat meghosszabbítani kívánja, a 4. §-t felolvassam, mint ennek a törvénynek legfontosabb és mindenesetre minden vonatkozásban figyelembe veendő szakaszát (olvassa): »Utasíttatik a minisztérium, hogy egyrészt a 7! állami kiadások csökkentése, másrészt az állami bevételek fokozása érdekében — amennyiben szükséges, esetleg a közszolgáltatások törvényben megállapított mértékének felemelésével és új közszolgáltatások elrendelésével is — tegyen meg minden intézkedést, amely szükséges arra, hogy azi államháztartás egyensúlya biztosittassék.« Sem a múlt évben, sem az azelőtti időkben nem tapasztalhattuk ezt teljes mértékben 'az igen t. 33-as bizottság részéről. Van itt számos olyan intézkedés, amelynek sürgős orvoslására volna szükség, ezeket azonban az igen t. bizottság, vagy pedig a kormány hivatott szervei nem igen veszik észre. Én — hogy úgy mondjam — megelégedéssel néztem azt a nagyszerű kibékülést, amikor Makón láttuk a felvonulást az illetékes minisztérium vezetőié részéről, az összes ifjú titánokkal együtt, akik a kartelkérdésekben. a bankkérdésekben, mérlegkérdésekben velünk egy plattformon látszanak működni. (Rajniss Ferenc: Miért ifjú titánok? Negyvenévesek! Hány éves vagy te?!) Ne tessék az én életkoromat kutatni. Ügy látom, csupán csak a követelések, vas-y helyesebben, a szónoklatok terén maradnak ezek az urak, mert nem tartom összeegyeztethetőnek, hogy a kartelek legexponáltabb képviselőivel együtt szerepeljenek. Szomorú ez annál inkább, mert hiszen tudjuk azt, hogy azon az éjszakai Turul-táborozáson hogyan ragadtatta öl magát az egyik ifjú helybeli titán, aki megígérte a spanyolországi állapotokat Magyarországra nézve is, ami mindenesetre sajnálatos eltévelyedése az illetőnek, de még sajnálatosabb abból a szempontból, hogy ma már vidéken merészkedik egy ifjú ember ilyen körülményekre és ilyen fenyegetésekkel elŐállani. (Mozgás a középen. — Rajniss Ferenc közbeszól. — Farkas István: Hirdetik már. hogy kiszabadítják Szálasyt!) Ha t. képviselőtársam úgy gondolja, hogy a spanyol polgárháborúval való fenyegetőzés valami legális dolog, akkor nagyon csodalom, hogy ezt egy törvényhozó mondhatja. Ugyanakkor, amikor mi a szélsőségeket bíráljuk» rá'kell mutatnom arra, bogy ilyen szélsőségeket éppen Makó tőszomszédságában, Mezőhegyesen méltóztatnak látni, ahol a 40 filléres aratoló-napszámon keresztül immár elérkeztek az 1 pengő 20 filléres olyan napszámig, amelynek ide-oda járással 16—17 órás munkateljesítmény az (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) ellenszolgáltatása. Azt már nem is akarom elhinni, ho.gy azon a vidéken tizenötödrészt fizetnek az aratóknak, mert ennél szörnyűbbet el sem tudnék képzelni. Ezek azok a szélsőségek, amelyek az ország gazdasági és hitelrendjét kétségkívül felboríthatják és ezek azok a szélsőségek, amelynek orvoslásáról a 33-as bizottságnak sürgősen gondoskodnia kellene, nem pedig egy dobogón a kartelek ellen és ugyanakkor a kartelek mellett is szerei>elni. Ügy érzem, hogy Makó bizonyos körökben nincs nagyon messze Jeruzsálemtől. Sokkal fontosabbnak tartottam vodna, ha például az igen t. iparügyi miniszter úr kivonulna, mint kereskedelemügyi miniszter is, a borvidékre és tudomásulvenné azt, hogy valóságos katasztrófa fenyegeti az országot a borértékesítés terén. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Különösképpen akkor, amikor ennek megoldására igen egyszerű és kézenfekvő eszközök kínálkoznak. Nagyon természetes, hogy amikor az egyik oldalon 1*5 millió hektoliter borról beszélnek, a másik oldalon pedig a valóság 2'5, sőt 3 millió hektoliter, (Ügy van! Ügy van! a báloldalon.) akkor gondoskodni kellene legalább az új boroknál típusborok megteremtéséről, akként, hogy nagy tárolókat építsenek és arra hívnák össze a 33-as bizottságot, hogy sürgősen és azonnal megfelelő anyagi fedezetről gondoskodjék. Ez azonban nem történik meg, hanem hagyják a magyar termelőket a legkétségbeeitőbb helyzetben várni, hogy mi fog történni szeptemberben, illetőleg szüretkor. Magában Kiskőrösön negyedmillió hektoliter bor tárol. Most fogytak ki osak a nyitott edényekből a borkészletek és azt sem tudják, hogy mit tegyenek, de megnyugtató és megfelelő kormányzati intézkedések nem történnek ezekben az ügyekben. Ezek azok a legelemibb kötelességek, amelyeket az igen t. 33-as bizottságnak magáénak kellene vallania és adott esetekben éppen a gazdasági élet rendjének biztosítása érdekében sürgős intervenciókat kellene tennie. Nem áll az, hogy ezeket^ kérdéseket párszázezer hektoliter tárolóedénv megteremtésével nem lehetne megoldani. Egy 7000 hektoliteres betónhordó 6000, egy 14.000 hektoliteres 10.000 pengőbe kerül, a fahordók hektója pedig 9 pengő. Amikor a 2—3 hektós hordók literje 22—24 fillér, akkor ne bízzuk a szegény szőlőtermelőre, hogy ő gondoskodjék arról, miként fogja a termést elraktározni tudni. Ez az állam kötelessége és ezen a téren utalok a Hangyára: a Hangyának volna kötelessége konstatálni ezeket a hibákat vidéken és előterjesztéssel élnie az orvoslás érdekében, és nem az a Hangyának a kötelessége, amit annyit kifogásolnak az utóbbi időben, hogy a lóexportot és az egykézrendszert olyan formában építse ki, amelyet joggal kifogásolnak bizonyos oldalakon. T. Ház! A 33-as bizottság legelemibb kötelessége volna ebben a nyomorúságban az adózás kimunkálása érdekében olyan rendeleteket életbeléptetni, amelyeknek hiányára éppen a pénzügyminiszter úr mutatott rá olyan beszéd kíséretében, amelyet — bocsánat a nagyzolá sért — ha én vagyok a pénzügyminiszter, bi-