Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.

Ülésnapok - 1935-227

354 Az országgyűlés képviselőházának 227. ütése 1937 június 8-án, kedden. jezest, amidőn azt mondja a jelentés (olvassa): »Kívánatosnak tartja a bizottság, hogy a kormány a gazdasági helyzet javulásával összhangban megadott felhatalmazással lehető szűk korben éljen.« (Farkas István: Már egyáltalában nem kellene vele élni! — Meizler Károly: Változott, javult a helyzet 1931 óta. Most már nincs rá szükség! — Farkas István: Már régen nincs rá szükség!) A törvényjavaslat 2. §-a az 1931:XXVX te. 9. §-át módosítja. Ez a régi törvényszakasz a következőképpen szól (olvassa): »Aki a gazdasági helyzetet vagy a hiteléletet károsan érintő hírt kohol, vagy valótlan ily hírt terjeszt, — amennyiben a cselekmény súlyosabb büntető rendelkezés alá nem esik — vétség miatt egy évig terjedhető fogházzal büntetendő.« A tapasztalat azonban azt mutatta, hogy amíg ez a javaslat tulajdonképpen csak a gazdasági életet érintő álhírek vagy vészhírek tekintetében, rendelkezett, addig a gazdasági élettől távol álló, azzal közvetlen összefüggésben, főleg tartalmilag közvetlen összefüggésben neon álló álhírek terjesztése is károsan befolyásolhatja a gazdasági életnek, a menetét. Ennek a tapasztalati ténynek folytán szükségessé vált az, hogy ez az 1931:XXVI. te. 9. §-ában foglalt tényálladék precízebben fogalmaztassék meg, illetve^ hogy megfelelő módon kiterjesztessék. Ennek az elgondolásnak folyományaként az előttünk fekvő törvényjavaslat 2. §-a a tényáliadékot a következőkben terjeszti ki. (Olvassa): »Amennyiben a cselekmény súlyosabb büntető rendelkezés alá nem esik, vétséget követ el és egy évig terjedhető fogházzal büntetendő, aki olyan hírt kohol vagy olyan valótlan hírt terjeszt, amely a közrendet vagy a köznyugalmat zavarhatja, vagy az ország külső politikájúnk érdekét veszélyeztetheti, avagy az ország gazdasági helyzetét vagy hiteléletét károsan érintheti.« Amidőn a bizottságban ezt a kérdést tárgyaltuk, felmerült az a gondolat, hogy vájjon az alaptalanul, vagy könnyelműen megindított eljárások azon az okon, hogy bizonyos hír az ország külső politikájának érdekét veszélyeztetheti, nem fogják-e esetleg éppen olyan mértékben veszélyeztetni a megvédeni célzott érdeket, mint a ténylegesen valótlan hír terjesztése és ki lesz hivatva elbírálni azt, hogy vájjon egy ilyen álhír tényleg veszélyezteti-e az ország külpolitikai érdekeit, vájjon az elsőfokon eljáró ügyész-e, hiszen tudjuk, hogy külpolitikai kérdésekben éppen ezeknek a kérdéseknek bonyolult mechanikája folytán, a külpolitikai összefüggések kellő ismeretének hiányában sok esetben még mi képviselők sem tudjuk megállapítani, hogy egy konkrét cselekvésünk sértené-e, vagy érintené-e a külpolitikai érdekeket.. Éppen azért örömmel fogadta a bizottság az igazságügyminiszter úrnak azt a bejelentését, amelyet egyébként az előttünk fekvő bizottsági jelentés is magában foglal, amidőn azt mondja, hogy (olvassa): »A bizottság helyesléssel vette tudomásul az igazságügyminiszternek azt a közlését, hogy olyan rendelkezést fog kiadni a királyi ügyészségekhez, hogy az ország külpolitikájának érdekét veszélyeztető hírek esetén a javaslat 2. :§-a alapján az ügyészség csak akkor indítson eljárást, ha erre az igazságügyminisztertől utasítást kap.« T, Ház! Ezekután még csak a 3. §-ra (kell annyit megjegyeznem, hogy a szokásos kihirdetési és életbeléptetési intézkedéseket tártaiIUclZZËL* A bizottsági jelentéssel konformisan magam is elfogadásra ajánlom a javaslatot a t. Háznak. (Helyeslés jobbfelől.) Elnök: Szólásra következik Eupert Rezső képviselő űr. mo Rupper Rezs

ő: T- Képviselőház! Veszedelmesebb javaslatokat nem igen tárgyalt a Ház, mint ezeket az evrol-evre megismétlődő javaslatokat, amelyeknek egyike most is itt fekszik előttünk. Ez a javaslat voltaképen elkobzása a törvényhozás költségvetési jogának,, de egyáltalában a törvényhozás jogkörének, mert hiszen a minisztérium ilyen törvény alapján úgyszólván mindent megtehet, amit akar, nemcsak a közterheket emelheti fel tetszése szerint a törvényben meghatározott mértéken tul, hanem új közterheket is állíthat be s magánjogi téren is bármit tehet. Hosszú heteken keresztül tárgyaltuk a költségvetést. Értékes küzdelem folyt le a vitában. Mindenki mindent a költségvetésre épített, a felszólalók egyik része a költségvetés helyességét vitatta, másik része a hibákat fedezte fel, mindannyi komolyan vette, hogy törvényt alkotunk. Mindezek a szép beszédek, értékes felszólalások s azokban a kormánynak adott tanácsok hiábavalók. (Ügy van! balfelől) Hiábavaló az egész megszavazott törvény, mert holnap a kormány a felhatalmazás törvény alapján, amely a múlt évről ma is érvényben van és ennek a javaslatnak alapján tovább is érvényben maradna, egyszerűen félreteheti a költségvetést és tetszése szerint intézkedhetik nemcsak ezen a területen, a budget területén, hanem az egész közgazdasági élet területén is. Szinte az abszolútizmus joga illeti meig így a kormányt, mert hiszen a gazdasági és hitelélet rendjének megóvása érdekében még a magánjogotis és a magánjog garanciáját jelentő eljárási jogot is tetszése szerint szabályozhatja. A világon minden felhatalmazás megvain ebben a javaslatban, illetőleg meglesz a törvényben, ha ez a javaslat törvénnyé válik. Ezekután azt lehet mondani, puszta játék, hiábavalóság az, hogy mi itt parlamentesdit játszunk, mert minden csak attól függ, hogy a kormánynak meddig terjed a lelkiismerete. Eddig is a múlttal szemben, az évről-évre meghozott törvényekkel szemben az egyetlen mentségünk az volt, hogy a kormány bizonyos határokat betartott,, bizonyos mértékig lelkiismeretesen élt a törvényben adott felhatalmazással, mert ha akarta volna, sokkal messzebb mehetett volna intézkedéseivel. Azért persze elment elég messze, mert a törvény 2. §-a alapján igen mélyen belenyúlt a magánjogi életbe is és belenyúl hétrőlhétre a 33-as bizottsági rendeletek kibocsátásával, amelyekkel már birtokba vette, teljesen hatalma alá hajtotta egész közgazdasági életünket. Bevezette már majdnem minden téren az egykéz-rendszert, exportunk korlátlan úráva tette a Külkereskedelmi Hivatalt, a magángazdálkodás belső területén is egy kézbe kényszerítette például az egész paprikakereskedelmet, a ló- és gabonakereskedelmet,, el a kamilláig, csigáig. Ennek a törvénynek alapján rendezte a tejkérdést, rendezett mindent a fa-forgalmat is és a vége az lett, hogy már majd egész gazdasági életünk egy-kezekbe és a karteleïc uralma alá került. Ennek következménye azután az a nagy elszegényedés, nyomorúság, amelyet ma Magyarországon künn az életben is szinte kétségbeesve látunk és amely a költ-