Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.

Ülésnapok - 1935-225

260 Az országgyűlés képviselőházánali juk azt is, amit két évvel ezelőtt mondottam itt a Házban, hogy eggyel legyünk tisztában: ezer éven keresztül nem elsősorban a politikai paklik, nem a tőzsde, nem a profit, nem a ban­kok és nem az üzletek tartották fenn ezt az or­szágot, hanem a katonai erények és a magyar kard, amely magyar kardot mi négy éven Ke­resztül becsülettel és makulátlanul forgattunk s tisztán és folt nélkül hoztunk haza. (Ügy van! Ügy van!) Régi mondás az, hogy, ha rövid a kardod, told meg egy lépésseL Hát toldjuk meg végre azzal, hogy minden tőlünk telhető^ támogatást anyagi vonatkozásban, még ha áldozatba is kerül, megadunk a magyar honvédség fejlesz­tésére — ez a jelen — és minden tőlünk tel­hető erkölcsi és anyagi támogatást megadunk a mult háború katonáinak, a frontharcosoknak — és ez talán a mult. Adja a jó Isten, hogy a kettőből fakadjon egy boldogabb, gazdasági­lag, társadalmilag és politikailag kiegyensú­lyozottabb magyar jövendő. Ennek a magyar jövendőnek legyen szikiszaszilárd^ bázisa és alapja ez a két szervezet, a mult és a jelen ka­tonái, hogy lehetőleg már csak rövid időn ke­resztül kelljen erre a bizonyos 17 év előtti trianoni napra gondolnunk. A javaslatot elfo­gadom. (Helyeslés és taps. — A szónokot töb­ben üdvözlik.) Elnök: Ernszt Sándor képviselő urat illeti a szó. Ernszt Sándor: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) A tegnapi napon Eckhardt Tibor t. képviselőtársam rendkívül fényes beszédet mondott a magyar külpolitikáról, különösen pedig igazolta a magyar külpolitikát, amelyet az utóbbi két évtizedben folytattak és világo­san kimutatta, hogy ezt a politikát másként folytatni nem lehetett volna és hogy ebben a politikában rendkívül sok önmegtartóztatás és kitartás volt, de egyszersmind az ő beszédében benne voltak mindazok az elemek is, amelyek ma a gyakorlati megoldást nehézzé teszik, a mellett mégis fényesnek tartom ezt a beszédet, mert a magyar közönség, s azonkívül min­denki, aki ismerős ezekkel az argumentációk­kal, mégis látni fogja az igazságot ezekben a külpolitikai kérdésekben. Reám nézve pedig főképpen azért volt ez a beszéd olyan roppant fontosságú, mert azt láttam, hogy Eckhardt Tibor és az ő nagy pártja az adott körülmények között rendkívüli módon hajlandó mindent megtenni, hogy az országban egyetértés legyen minden politikai kérdésben, különösen azokban a kérdésekben, amelyek a legdöntőbbek és ame­lyektől a legtöbbet kell várnunk akkor, amidőn az ország legsúlyosabb dolgairól van szó, hogy azokat jól és egyetértésben intézzük él. Eckhardt Tibor beszédéből is látszik — és egyébként is egészen világos — a mi függé­sünk a külpolitikától és a nemzetek életétől itt Európában. Akármit műveljen is ez a nemzet, a legfontosabb mégis az, hogy semmiképpen sem függetlenítheti magát attól ez a nemzet, ami a világon végbemegy és előbb-utóbb okvet­lenül érezni fogja mindazokat a hatásokat, amelyek a külföldön jelentkeznek^ Áz utóbbi időben is egy rendkívüli izgalom előtt állottunk. Az az izgalom, amely folyton táplálkozik a spanyol állapotokból, amelyek most már majdnem egy esztendeje tartanak, a mult hét végén úgyszólván a tetőfokra hágott és most azt kell látnunk, hogy ennek az izga­lomnak a tetőfokán már túl vagyunk és azt kell látnunk, hogy mégis csak biztosítható lesz az európai béke, amely elsősorban roppant fon­tosságú és döntő fontosságú Európa fejlődése 225. ülése 1937 június A-én, pénteken. \ érdekében. Mindez azzal a roppant nagy fegy­verkezéssel összefüggésben történik, amely Európaszerte mindenütt tart, de különösen a leghatalmasabb és leggazdagabb európai álla­mok soraiban. Ilyen körülmények között azonban egyet feltétlenül látnunk kell, azt, hogy ebben a fegyverkezésben a kapitalizmus okvetlenül erő södni fog Európában. Az európai politika irá­nya sok tekintetben meg fog változni és azt hiszem, hogy túl vagyunk azon a kudmináción, amely az Utóbbi esztendőkben az európai nem­ieteket oly rendkívüli módon befolyásolta, egé­szen új mozgalmakkal, amelyek itt voltak. Valószínűnek tartom, hogy ezek után le fog lo­hadni ez az új mozgalom az európai közéletben és az európai politikában és az európai poli­tika lassan vissza fog térni a régi rendes vá­gányokra. Az utolsó félév úgyis azt mutatta, hogy ezen az úton vagyunk. Tavaly ősszel a lehető legmagasabb fokon állt az izgatottság Európában. Tavaly ősszel Brüsszelben is alig beszéltek másról,, mint a közeli összeütközésről, amely az év vége felé ezeket a nyugati kultúrállamokat, ezeket a fejlett és politikailag művelt államokat is fenyegette. Az azóta lezajlott brüsszeli válasz­tások azonban azt mutatták, hogy a kedélyek meglehetősen lehiggadtak, ott is másképpen fogják fel a küzdelmeket, mint tavaly, és nincs meg az az izgalom, amely tavaly szeptember­ben volt és amely nem engedte, hogy Brüsszel­ben másról is tárgyaljanak és beszéljenek, mint esak arról a politikai veszedelemről, amely akkor a közvéleményt fenyegette. A holland választások különösképpen azt mutatják, hogy higgadtabb lett az állapot. Igaz ugyan, hogy ebben részben közrejátszik az a körülmény, hogy a gazdasági élet némi­leg megjavult és a gazdasági helyzet könnyebb lett és nagy szerepe volt annak a küzdelemnek is, amelyet a holland kormány elnök az utóbbi esztendőkben előrehaladottabb kora ellenére roppant nagy erővel véghezvitt. Ezt bizonyos tekintetben siker is koronázta, de a holland választás egész képe is mutatja, hogy sok tekintetben enyhült, mindenütt fogyóban van az a rendkívül nagy izgalom, amely azelőtt fennállott. Az új áramlatok vonzóereje lassan kezd alábbhagyni és a dolgok kezdenek a régi mederbe visszatérni. A háborús veszedelem, azt hiszem, jelenleg azt lehet mondani, eltűnt. (Mozgás a báloldalon.) Igaz ugyan, hogy még nagyon nagy tárgyalások vannak és lesznek és a diplomáciának természetesen rengeteg gondot okoznak, különösen az újabb spanyol események, de az a veszedelem, amely a mult hét végen és a rákövetkező vasárnapon Euró­pát fenyegette, elmúlt. Ezzel azt m gondolom, fordulat is állott be azokban a politikai álla­potokban, amelyek jelenleg vannak Európá­ban. Egyszersmind azt gondolom, hogy ezzel a népfrontok jelentősége isjnsebbé fog válni, mint edig volt és valószínű, hogy ezek után ismét erősödni fog Európában a liberális irányzat. Ha magát Franciaországot tekintem, azt látom, hogy Franciaország, amelyre rendkívül szeretnek hivatkozni nálunk is a baloldalon, egy csendes forradalmon ment keresztül. Franciaország győztes állam volt és mint győz­tes állam élvezte a maga győzelmeinek gyü­mölcsét és egy ideig hegemóniát gyakorolt Európában. Franciaországhoz eddig nem jutott el az a rengeteg küzdelem és veszedelem,, amely a többi államban volt. csak most utólag jutot­tak el oda ezek a gazdasági és politikai nehéz-

Next

/
Thumbnails
Contents