Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.
Ülésnapok - 1935-225
256 Àz országgyűlés képviselőházának járás, ahol úgy a kisgazdatársadalomnál, mint az intelligenciánál, mint pedig az iparoisrétegeknél igenis az egyke és a semmiké uralkodik, ugyanakkor ez a népréteg úgy a fajfenntartást, mint a népszaporodást tartva szem előtt, fontos szerepet tölt be az ország egész területén. Ennek a rétegnek már számarányánál fogva is meg kell adnunk minden támogatást, amelyet ennek az országnak az anyagi képessége megbír. A legnagyobb baja ennek a rétegnek az igen alacsony munkabér, — már annál, aki munkában van — amely 250—300 pengő átlag között mozog. Baj az is, flhogy a téli hónapokban egyáltalában nincs munka, és amikor van munkasaezón, csak időleges, hetekre, hónapokra szóló, telve kihagyásokkal. Szerintem a legnagyobb baj az, hogy amikor dolgozik, akkor munkájához képest alacsony munkabért kap. (Farkas István: Ez az!) Erről szeretnék egy pár szót szólni, mert hiszen — legyünik őszinték — a legkisebb munkabérek megállapítása teljesen illuzórikus. Hogyan méltóztatnak elképzelni, hogy az a jó atyámfia, aki végre munkához jut, ott fog ágálni! Hiszen akkor kipöndörítik, vagy iha talán nem is teszik álszeméremből, akkor a legközelebbi szerződtetésnél annyira leszabotálj ák és bojkottálják, hogy szegény feje sohasem jut munkáihoz. Elérkezett tehát az ideje annak, (Rupert Rezső: Már régen!) hogy ha a gazdasági fejlődés mellett ezt a bizonyos elégedetlenséget és depressziót fel akarjuk oldani, ezekkel a problémákkal nézzünk szembe és közigazgatási úton igyekezzünk végre rendezni megyénként és járásonként, minden évszakra külön-külön megállapítván az irányárakat, és ezeknek az irányáraknak a megállapításánál fő elvként szolgáljon az, hogy az elsőrendű, szükségleti cikkek 'beszerzési ára miként viszonylik a mezőgazdasági munkás napszámjához. A második probléma, és^ feladat a mezőgazdasági munkásság egészségügyének a gondozása. Erről a problémáról egy-egy gondolattal talán megemlékeztek képviselőtársaim s én csak azért szeretnék ezzel a kérdéssel foglalkozni, mert tagadhatatlanul megállapítható, hogy ennél a rétegnél a legnagyobb a születési arányszám, — és ez örvendetes — de ugyanaűíkor a csecsemőhalandóság is a legnagyobb, majdnem eléri a 20%-ot, és ez a legszomorúbb. Ennek az a magyarázata, hogy éppen ez a réteg az, amely talán a legkevesebb ideig jut munkához és ezen legkevesebb' idő alatt a legkevesebb ifizetést ikapja, tehát nincs módja sem a maga, isem a családja egészségéiről gondoskodni. Amíg az ipari munkás nemcsak addig keres, amíg dolgozik, hanem még azután is, bizonyos ideig tud a maga és csaladja részére táppénzeket kapni és így egészségéről gondoskodni, addig a mezőgazdasági munkással még akkor sem törődik senki, amikor hajnaltól napnyugtáig tényleg a legerősebb munkát végzi odakünn a földeken. (Rupert Rezső: Súlyos kritika ez az évek óta változó kormányok ellen!) Mindjárt rá fogok térni arra is, mélyen t. képviselő úr, hogy mit, hogyan és miért, nem lehetett megcsinálni. Ne méltóztassanak abba a hibába esni, hogy tudatlansággal, nemtörődömséggel, vagy rosszakarattal vádolják meg azt a mezőgazdasági munkást, aki nem megy a kórházba, vagy nem viszi betegét a kórházba, vagy javasasszonyt vesz igénybe, mert ennek oka egyedül az, hogy nincs a kórházra, az orvosra fedezete. Kerületemben időnként panasznapo225. ülése 1937 június h-én, pénteken, kat tartok és száz meg száz példát hozhatnék fel arra, hogy a kérvényezők javarésze a kórházi ápolási díj elengedését kéri, ami rá van táblázva házára, a ház árverés alatt áll és 150—200—250 pengők miatt elárverezik keservesen megszerzett kis vagyonkájukat. Ez tehát a magyarázata annak, hogy a betegek nem mennek orvoshoz és nem a tudatlanság, nem a nemtörődömség. Tagadhatatlan elismeréssel kell megemlékeznem a zöldkereszt-akcióról, mert ez valamelyest javít ezen a helyzeten. De tekintetbe kell venni azt, hogy az egész országban csak 74 körzete van és talán csak 360—380 községet Ölel fel. Mint kezdetet azonban nagy örömmel üdvözlöm, de ennek fejlesztése feltétlenül szükséges. Ugyanez áll a magyar Stefánia Szövetségre is. A falu egészségügyének érdekében azt hiszem, még igen sok és igen nagy áldozatot kell hoznia ennek az országnak, ha tényleg szem előtt akarja tartani fajtája egészségét. A kormány bejelentette a mezőgazdasági munkások öregségi biztosítását. Ezzel kapcsolatban rengeteg sok fizetési és adminiisztrációis szisztémának megállapítását tárgyalják, adatokat gyűjtenek vidéken, városokban, s különböző néven nevezendő statisztikai számításokat végeznek. Azt javaslom, hogy a kormány ezeket a számításokat, ezeket a statisztikai adatgyűjtéseket mindjárt terjessze ki a mezőgazdasági munkásság betegségi biztosításának bevezetését szem előtt tartó statisztikai adatok és számítások eszközlésére és beszerzésére is. Kérdés, hogy ebben az esetben nem jutnánk-e közelebb ahhoz a célhoz, amelyet szerény felszólalásommal szolgálni óhajtok, hogy a falu népegészségügyét előbbre vigyük. Tisztában vagyok ennek a problémának pénzügy-technikai és szisztematikus nehézségeivel, de végeredményben itt dörömböl ez a probléma a Ház kapuja előtt, foglalkozni kell vele, mert ez nagy faktora 'annak az elégedetlenségnek, amely tagadhatatlanul uralja ezt a falusi népréteget. Hozzá kell tehát fogni ennek a problémának a megoldásához. Ha már az Oti. keretébe nem tudjuk beilleszteni ennek a problémának a megoldását, mert hiszen az Oti. : nak mai statútumai mellett már édeskevés terjeszkedési joga és lehetősége van, de legalább elvileg, akademice szögezzük le azt, hogy ezzel a problémával most, az öregségi biztosítás kiszámításánál, adatainak gyűjtésénél foglalkozzanak az illetékesek. Az előbb elmondottakat talán röviden öszszefoglalva, azt mondhatnám, hogy egy nyugodtabb gazdasági, társadalmi és politikai életnek szerintem elsődleges feltétele az, hogy a dolgozók erdekeit úgy az iparban, mint a mezőgazdaságban minden körülmények között megvédjük. (Rupert Rezső: Minden körülmények között! Helyes!) Ezt szolgálják azok a tervszerű szociális reformok és intézkedések, amelyeket a kormány hoz és ezt .szolgálja az az út, amelyen a magyar kormány ma halad, mert tagadhatatlanul ez vezet a nemzet megerősödéséhez és ez teszi lehetővé, hogy azzal a bár kismérvű, de tagadhatatlan gazdasági javulással, amelyet ma észlelhetünk, a szociális intézkedések is lépést tudjanak tartani. A politikai atmoszféra ma tagadhatatlanul alkalmas erre. Hogy itt a módok és eszközök felett vitatkozunk, az, azt hiszem, az ország érdekében van, mert a megvalósulás előtt egyegy probléma legalább minden _ oldalról meg lesz világítva, de a végcél — amint az elhangI zott beszédekből hallottuk -- minden tekintet'
