Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.

Ülésnapok - 1935-224

250 Az országgyűlés képviselőházának 2í után következett .inflációs időik ismét csak a népi tömegek még meglévő gazdasági és erkölcsi erőtartalékait fogyasztották; ha figyelembe vesszük azt, hogy az 1931-ben 'bekövetkezett bankzárlattól és a világgazdasági krízis időpontjától kezdve minden megállás és oázis nélkül ismét súlyos helyzetet kellett az immár 20 évet meghaladó idő óta harcban álló magyar népi tömegeknek átélniök: akkor be kell látnunk azt, hogy ez a tömeg anyagilag, lelkileg, idegileg^ kifáradt, ez a tömeg szinte megváltást vár és keres. Amikor a nagy tömegek azt látják, hogy a sorsuk jobbrafordulására és különösen a munkához való jog alapján a munka ellenében járó munkabér megszolgálására és ezzel lényegileg az anjmális élet fenntartása eszközeinek megszerzésére nines^ meg a lehetőségük,, — amint ezt a mezőgazdasági és ipari munkásságnak még ma is jelentékeny munkanélküliségénél látjuk — akkor érthető és nem kell csodálkozni rajta, ha ezek a nagy tömegek kifáradt, túlzottan igénybevett lelkierejük túlfeszültségében szinte csodavárásokhoz fordulnak és érdeklődéssel tekintenek minden olyan irányzat felé, amely jobb jövőt ígér számukra. Ismételten azt hallom, hogy a bolsevizmuson túl vagyunk már, attól nem kell többé tartani, minden erőt koncentrálni kell tehát a szélsőjobboldali törekvések ellen. Ebben a felfogásban sem tudok osztozni,

t mélyen t. Ház! (Rajniss Ferenc: Kedves, szép felfogás, csak célja van!) Egyáltalán nem tudok osztozni ebben a felfogásban (Rajniss Ferenc: Nagyon helyes!) még pedig azért, mert az a nyugtalanság, az az elégedetlenség, az a ki nem elégültség, amelynek a tömegekben igenis megvan úgy ia tárgyi, mint a lelki alapja, ha nem talál kielégülésre, ha nem talál helyes úton levezetésre, akkor kénytelen lesiz a természet törvényei szerint balfelé robbanni. (Rajniss Ferenc: Nagyon igaz!) Feltétlenül fenn kell tehát tartani a nyitott ajtó politikáját, hogy ha az úgynevezett demokratikus, parlamentáris fejlődés során azokat a problémákat megoldani és a nagy tömegek igényeit kielégíteni nem tudjuk, amelyek pedig a legsürgetőbben kopogtatnak az ajtón, abban az esetben a nagy tömegek ne terelődjenek olyan irányba, amely iránynak veszedelmességéíől, nemzet- és nemzeti vagyonpusztító voltáról a múltban már meggyőződtünk. Bethlen Istvánnak nagykanizsai beszédéből azt hallottuk, hogy ma már ő is azt látja, hogy számolnunk kell vagy diktatúrával, vagy pedig polgári összefogással. A polgári összefogásnak pedig alapja, szerinte is, a gazdasági és a szociális cselekvés. Beszédekkel, ígéretekkel ma már nem lehet célt érni. Tisztában kell lennünk vele, hogy azokat az igényeket, amely igények húszegynéhány esztendőnek szenvedései során fejlődtek ki a magyar tömegekben, feltétlenül ki kell elégíteni. Ha ezeket kielégíteni akarjuk, akkor ennek megfelelő pénzügyi és gazdasági politikát kell folytatnunk. Én sem vagyok azon az állásponton, hogy itt merészen és lelkiismeretlenül, teóriáknak felülve belevágjunk a kísérletezésekbe. Nem szabad azonban külföldi eszmeáramlatoktól annyira félnünk, hogy azt, ami külföldön bevált és jónak bizonyult, a mi viszonylatainkba is át ne hozzuk és a mi életünkbe is annak javítása érdekében meg ne valósítsuk. (Rajniss Ferenc: Ha nem lenne . ülése 1937 június 3-án, csütörtökön. zsidókérdés, senki sem félne tőle! Csak a zsidókérdés zavarja!) Csak utalok arra, hogy amikor Roosevelt jött és megkezdte hatalmas pénzügyi és gazdasági politikáját, akkor a volt elnök, Hoover, amikor kérdezték tőle, hogy mit szól Roosevelt pénzügyi politikájához, azt felelte: nem szólok hozzá semmit, nem jutok szóhoz, mert egész nap nevetnem kell. Azt hiszem, hogy az exelnök úr még ma is nevethet, azonban az ő nevetése ellenére Amerika megszabadult attói a szociális, szinte forradalomtól, amelynek szelén állt. Roosevelt a farmereket, vagyis a mezőgazdaságot és az ipart helyes útra tudta terelni, a nagytőkét kényszeríteni tudta arra, hogy egyrészt szociális feladatának, másrészt a jövedelem igazságosabb megoszlására irányuló kötelezettségének megfelelően eleget tegyen. Hiába mondta azután Wirth tanár, ugyancsak Roosevelt politikájáról, hogy Roosevelt olyan erős örvény sodrába jutott, amelyből nem tud többé visszafordulni és benne Amerika Kerenskijét lehet látni, aki után, ki tudja, milyen felfordulás következik, ez a felfordulás nem következett be, ellenben Amerika ma már a prosperitásnak, a nyugodt gazdasági fejlődésnek azon az útján van, hogy Európának és az egész világnak ismét irigyelt mintaképévé vált. Ugyanezt látjuk azonban a német és olasz példán is, hogy tudniillik a nagy tömegek jogos igényeinek kielégítésére bátor pénzügyi és gazdasági politikát kell folytatni. Látjuk azt, hogy mind Németországban, mind Olaszqrszágbán a pénzügyi és gazdasági politika nem a nagytőke megsemmisítésére irányul, hanem csak arra, hogy a nagytőkét arra kényszerítse, hogy a nagy tömegek érdekéiben szociális kötelességeinek és feladatainak mindendenben eleget tegyen. (Helyeslés jobbfelől. — Müller Antal: Ezt akarjuk mi is!) Ha mi ezt akarjuk, akkor ezt meg is kell valósítani^ nem azt mondom, hogy gyorsvonati sebességgel, (Rajniss Ferenc: Személyvonati sebességgel!) nem is azt mondom, hogy a 48-as parlamentnek valóban 'bámulatos ütemével, de mégis azzal a gyorsasággal, amely feltétlenül szükséges ahhoz, hogy ezek a reformok a tömegek előtt ne messze távolba eső ígéretek legyenek, hanem reális valósággá váljanak és a tömegeket megakadályozzák abban, hogy szélsőséges irányban keressék a kibontakozást. Ha ugyanis ezt meg nem tes'szük, akkor nincs erő és hatalom, amely a tömegeket visszatartja a »megváltó« gondolattól, attól a szélsőségtől, amelytől még remélni tudnak. (Rajniss Ferenc: Ügy van!) Mélyen t. Ház! Ezzel a javaslattal és ezekkel a problémákkal kapcsolatban f

még sok előadnivalóm volna, azonban a mélyen t. Ház türelmét nem kívánom sokáig igénybevenni. (HaUjuk! Halljuk!) A mai vitából csupán Bud János igen t. képviselőtársam beszédéből akarok kiragadni egy mondatot. Azt mondotta tudniillik, hogy nálunk az üres bölcső politikája veszedelmes, tehát a népesség szaporí•4sára kell törekednünk. Micsoda ellenmondás! Hogyan törekedjünk népességünk szaporítására mindaddig, amíg a meglévő népesség emberséges megélhetéséről, arról, hogy gyermekeiket fel tudják nevelni, nem gondoskodunk, amíg ezt számukra biztosítani nem tudjuk! A jövő fejlődés, a magyarság számaránya-