Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.

Ülésnapok - 1935-224

Az országgyűlés képviselöházúnak 224. Igénytelen felfogásom szerint geopolitikai szempontból véve a dolgokat, a helyzet ma a következő. A dunai kisállamok ezen a területen, ahol élnek, mindenekelőtt az életüket, a létüket védelmezik. Ami Németországot és Olaszországot illeti, ezek ezen a területen, a dunai államok területén is inkább imperialista érdekeiket óhajtják érvényesíteni. Ha tehát arról van szó, hogy orientálódnunk kell, (Rajniss Ferenc: Akkor Prága felé orientálódjunk!?) akkor azt hiszem, elsősorban arra felé kell orientálódnunk, ahonnan igazi segít- , séget várhatunk. (Gr. Festetics Domonkos: Például?) Azt hiszem, nemcsak Németországon és ' Olaszországon múlik a dolog, hanem igenis más döntő tényezőkön is, — mondjuk ki ma- ' gyárán — a győztes nagyhatalmakon is. (Rajniss Ferenc: Semmiesetre sem Prágán! — Far- , kas István: Miért nem tudták eddig megnyerni valamelyik (nagyhatalmat? — Proppier Sándor: Franciaország a mi bőrünkre nem lelhet imperialista. De Németország lehet!) A reálpolitika tehát, szerény véleményem szerint, egyrészt azt jelenti, hogy a nagyhatalmak ellen nem jó lesz kísérletezni, másrészt pedig azt, hogy a dunai kisállamoknak együttesen kel- ' lene pozíciójuk megjavítására törekedniök és elsősorban saját érdekeik érvényesítésének kellene a célnak lennie. Azt hiszem, ez annyi- \ val könnyebb, eredményesebb, de különösen Magyarország érdekei szempontjából annyival kilátásosabb, minél kevésblbé kötjük magunkat ahhoz a két nagyhatalomhoz, amelyek, mint mondottam, itt ezen a területen is imperialista célokra törnek és bizonyos mértékig azokkal a győztes nagyhatalmakkal jutnak ellentétbe, amelyekre pedig a saját érdekeink szempontjából tekintettel kell lennünk. Ezeket a megjegyzéseket óhajtottam megtenni mindazokra, amiket délelőtt ebben a nagyon érdekes neszedben hallottunk. Ami végül a hivataloiS külpolitikát illeti, legutóbb hallottuk a külügyminiszter úr nagyon érdekes expozéját, amelynek egyik kiemelkedő mozzanata az volt, hogy ő úgy ítéli meg a dolgokat, hogy ezek most egész, Európáhan — amint ő mondotta — egészen cseppfolyós állapotban vannak, amivel .szemben én csak azt a szerény véleményt kockáztatom meg, hogy ha nézem a mi helyzetünket és érdekeinket, akkor azok az akadályok, amelyekkel meg kell küzdenünk, meglehetősen nagyok és szilárdak. Ebben a vonatkozásban nem lehet a dolgokat azzal a formulával elintézni, hogy cseppfolyós állapotban vannak a dolgok, nem lehet ezzel a kijelentéssel egyszerűen megvigasztalódni. A helyzet az, hogy 20 év óta a mi külpolitikai helyzetünkben, sajnos, nem javult semmi. A győztesi hatalmak irányunkban nem hajlandóbbak semmivel sem, mint voltak 20 esztendővel ezelőtt. (íEWikas Istöván: Egyelőre elvettek tőlünk mindent! — Propper Sándor: 'Mintha Fiumét visszaadták volna nekünk!) Egyélb tekintetben sem javult a helvzet, a kormányzat nem tudott semmit sem elérni a kisebbségek védelme dolgában. Nem jobb a viszonyunk a szomszédokkal szemiben sem, úgyhogy mindezeket látva, még egyszer kénytelen vagyok megállapítani, hogy a külügyminíszteor úr meglehetősen könnyen vigasztalódik, . amikor a külpolitikái helyzetet és Magyarország helyzetét előttünk exponálja. En változatlanul azon a felfogáson vagyok, hogy ez a hivatalos külpolitika eredülése 1937 június 3-án, csütörtökön. 243 ménytelen. Erre vonatkozó felfogásunkat többször kifejtettük és azt hisszük, hogy a hivatalod külpolitikával szemben igenis ezek a mi szempontjaink helytállóbbak és helyesebbek, ezért ehhez a politikához nincs bizalmunk. Ugyanígy nincs bizalmunk az összkormány politikájához sem. Ezekből az okokból tehát a napirenden lévő javaslatot nem fogadom el. (Helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik Biró Pál képviselő úr. Biró Pál: T. Ház! Előttem szólott képviselőtársam fejtegetését figyelemmel hallgattam, ne vegye azonban rossznéven, ha azokra most nem térek ki. Amikor kétévi hallgatás után először szólalok fel a Háznak erről az oldaláról, megállapítom, hogy hosszú hallgatásomnak nem az volt az oka, mintha a vitából ki akartam volna magamat zárni, mert képviselői kötelességemnek azokban a bizottságokban, amelyeknek szerenesés vagyok tagja lenni, lehetőség szerint igyekeztem megfelelni s az egyes gazdaságpolitikai kérdésekben véleményemet elmondani. De nem is azért hallgattam, — hogy Friedrich István képviselőtársam frazeológiájával éljek — mintha meghunyászkodni akartam volna. Azt hiszem, az a körülmény, hogy abban a pillanatban, amikor az előző kormány általános politikájával nem értettem egyet és a Háznak erre az oldalára ültem át, felment engem ez alól a vád alól. Hallgatásomnak más okai voltak. Odaát másfél évtize-, den keresztül jóhiszeműen többízben hangoztattam azt az állítást, hogy a költségvetést bármely nemzeti kormánynak megszavazom, megszavaznám még akkor is, ha az ellenzéken ükiék. Bevallom, kétévi ellenzéki praxis után ebben a feltevésemben tévedtem. Bendkívül nehéz azoknak, akik a kormány általános politikájával szemben állanak, egy-egy javaslatot elfogadni és ezáltal a velük szemben álló kormány pozícióját megerősíteni. Másrészt sokkal guvernamentálisabb érzésű vagyok, semhogy olyan javaslatokat, amelyeknek tendenciájával egyetértek, csak azért nem fogadnék el, mert a Ház ezen oldalán ülök. Ma ezek a gátlásaim megszűntek. A jelenlegi kormány általános politikai törekvéseivel szemben bizalmatlansággal nem viseltetem s így a felhatalmazási javaslatot is meg fogom szavazni. • Ha először éppen olyan javaslatnál szólalok if el, amely par excellence politikai^ kérdések Vitatására ad alkalmat, úgy ez azért történik, mert elsősorban annak a nézetemnek szeretnék kifejezést adni, hogy a gazdaságpolitika sohasem volt olyan szoros összefüggésben az általános politika irányával, (mint éppen a mai időkben. Ali ez a külpolitikára és a belpolitikára egyaránt. A nemzetközi kereskedelmi vonatkozások, az államközi pénzmozgalmak, a monetáris intézkedések éppen olyan függvényei a külpolitikai irányzatoknak, mint ahogyan a belpolitikai irányzat determinálja a termeléspoltikát és a szociálpolitikát is. Még csak azt szeretném kifejteni, hogy a gazdaságpolitikusnak, aki a realitások terén mozog, nem lehet közömbös a kormány belpolitikai irányzata és az a légkör sem, amelyet a kormány maga körül teremteni tud. En szerencsés körülménynek tartom,, hogy a külügyek: tekintetében a parlament és az ország túlnyomó többsége, amint annak Eckhardt Tibor ma délelőtti monumentális felszólalásában szép példáját adta, a kormány mögött áll. Ereje ez ennek 33*