Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.

Ülésnapok - 1935-224

Az országgyűlés képviselőházának 22A. Kéthly Anna: Csak egy lemeze van: a szovjet!) Szóval, azt látjuk, hogy a tőke arról a termelési területről, amelyen való termelés a népek nagy tömeigeinek áldására volna, odamenekül a fegyverkezési iparokba. (Kertész Miklós vitéz Kő József felé, aki távozni szándékozik: Már menekül! — Derültség. — vitéz Kő József: Nem, itt maradok! — Farkas István: A világosság elől el tetszik menekülni? A sötétséget tetszik szeretni?) T. Ház! Ez az adat, amelyet Bud t. képviselőtársunk délelőtti figyelemreméltó beszédében velünk közölt, valóban a legérdekesebb adatok, a legérdekesebb bizonyítékok egyike és számomra igenis egészen világos ebből az adatból is, hogy egy ilyen helyzetből a társadalom, egész Európa és a világ csakis a nagy tömegek erejével ,tud kiemelkedni. Igenis a tömegeknek ez a törekvése nyilvánul meg abban, hogy a tömegek világszerte, európaszerte jelentkeznek a politükai életben és a politikai életben a maguk; jogait, a maguk követeléseit érvényesíteni 'akarják. Lehet mondani, hogy boldog az az ország, amely ezeknek a törekvéseknek, a tömegek ezen vágyainak utat tud nyitni és amely ezeket a törekvéseket a maga politikájával, a maga kormányzatával elő tudja segíteni. Ennek a fejlődésnek következtében látjuk például Angliában a Labour Party formájában a népi törekvés felszínrejutását, ezt látjuk abban, hogy például a 7 millió lakosú London városában • ezek a szociális javulásra törekvő tömegek érvényesülnek és ezek azok, akik meg tudják hódítani annak a várotónak a kormányzatát, amely városnak a lakossága majdnem akkora, mint egész Magyarországé. Ezért látjuk a cradikális polgári és szocialista pártok kormányzatát Franciaországban is. (Zaj a baloldalon.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Buchinger Manó: Ez a törekvés érvényesül abban, amit látunk például Belgiumban ... (Zaj a baloldalon.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Buchinger Manó képviselő úr beszél! Buchinger Manó: ... ahol például a polgári Van Zeeland kormány elfogadja, vagy igyekszik végrehajtani, igyekszik keresztülvinni a szocialista H. de Man tervgazdaságra vonatkozó tervét. Ezért látunk szocialista koalíciókat a skandináv országokban és ezért igenis a kormány várományosa az angol Labour most már harmadszor az angol birodalomban. Persze emellett vannak országok Európában, ahol más irányú a politikai fejlődés, de én azt hiszem, hogy nagy kár, — és nagyon szomorú dolog is volna — ha Magyarország a maga politikájában ezek után az országok után akarna igazodni, mert amit ezekben az utóbbi országokban látunk, azok semmi mást nem jelentenek, mint a társadalomnak, a politikának nemcsak beteges, hanem lázbeteges tüneteit. Amit ott látunk, az semmi más, mint az elkövetett súlyos politikai hibáknak és súlyos politikai mulasztásoknak következményei és azért azok, akik ott ma a kormányzat élén politikai diadaltáncokat visznek véghez, talán még nem tudják, hogy vulkánokon táncolnak, de nekünk ezt is figyelembe kell vennünk és erről sem szabad megfeledkeznünk. T. Ház! Említettem az előbb Bethlen Ist- t vannak azt a megnyilatkozását, amely vonatkozik a polgári pártok összefogására, a szélső- ' KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XIV, ülése 1937 június 3-án, csütörtökön. 241 ségek elleni küzdelemre, hivatkozással éppen a választójogra, hivatkozással azokra az időkre, amikor a titkos választójog már érvényesül majd ebben az országban. (Rajniss Ferenc: Miért nem ajánlotta miniszterelnök korában? — Dinnyés Lajos közbeszól. — Zaj.) Ebben a megnyilatkozásban Bethlen István óva inti a magyar polgári pártokat azoktól a hibáktól, amelyeket állítólag elkövetett többek között a német polgárság akkor, amikor a szociáldemokratapárttal szövetkezett, amikor a szociáldemokratapárttal volt koaliciós kormányban. (Rajniss Ferenc: Eredményes szövetség volt!) i Ha ezeket a fejleményeket vizsgáljuk, ha eat a fejlődést, amelyről Bethlen gróf ibeszélt, alaposabban szemügyre vesszük, akkor arra a megállapításra jutunk, hogy éppen egészen ellenkező okok vezettek arra a katasztrófára, aminőt Bethlen István állapít meg. Németországban éppen ott kanyarodtak a dolgok a politikái (Szélsőségekbe és ezeknek a szélsőségeknek katasztrófájába, amikor a politikai pártok nem voltak hajlandók a szociáldemokráciával koalícióiban kormányozni. (Kéthly Anna: Mert egyedül lobban kerestek!) Amikor például azt láttuk, hogy 1930-ban vagy 1931-ben a Brününg-kormány felmondta a barátságot a Müller-íéle kormánynak azért, mert a Müller•korrmány nem tudom én talán félszázalékkal nagyobb munkanélküli segélyt követelt a munkások számára, mint amilyet a Brüning-kormány engedélyezni óhajtott. (Farkas István: Ügy van! Ez kell a kapitalizmusnaíki — Rajniss Ferenc ellentmond.) Ott kanyarodtak ezek a dolgok ezekbe a mai (szélsőségekbe, amikor Papén úr a porosz kormányból kidobta Braunt és Severinget, (Gr. Festetics Dotmolikos: Jól tette! — Zaj a szélsőbaloldalon.) abban a hi«zemiben, hogy ő lehet az utód, megfeledkezve arról, (Nagy zaj a szélsőbaloldalon.) az erőszakoskodásnak a rohamosztagosok és azok élharcosai nagyobb szakértői, mint egy Papén vagy egy másik arisztokrata. Itt Magyarországon nagyon helyes volna, ha az urak gondolnának arra, hogy például minden Festetics gróf mögött ott vár valamilyen plebejusi horogkeresztes arra, hogy átvegye azután azt az örökséget, amelyet a gróf úr finom kesztyűs kézzel óhajt az ő számára kikaparni. (Gr. Festetics Dolmomkos: Sohasem járok kesztyűibe! — Farkas István: Csak táncoljon gróf úr

% majd másképpen is fog még táncolni! — Dinnyjés Lajos: Miféle örökséget? Az 5000 holdas hitbizományi örökséget kapja más? Nem^ rossz, rendben van! — Zaj és derültség half élőt.) Németországban igenis ott hajlottak a dolgok a szélsőségeik katasztrófájába, amikor az ifjú Hindenburg és társai egy egészen szerény telepítési javaslatot az öreg Hindenburgnál mint bolsevizmust denunciáltak, mert erre a -szerénv javaslatra sem voltak kaphatók, erre sem voltak hajlandók. (Gr. Festetics Doímonkos: Mi megszavaztuk!) T. Ház! Akkor fordultak szélsőségbe a dolgok, amikor a nehézipari kapitalizmus, ahelyett, hogy áldozott volna valamit a szociálpolitikára, a maga kalkulációját úgy csinálta meg, (Farkas István: Mint nálunk Knob Sándor egységespárti képviselő!) hogy ezeket az összegeket inkább rohamosztagoknak és^ horgkeresztes élharcosoknak a megszervezésére adta és fordította. Ott fordultak szélsőséges katasztrófába a dolgok

r amikor Németország33