Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.

Ülésnapok - 1935-224

âS2 Az országgyűlés képviselőházának È< fel, hogy célzatosan történik a kormány részéről az, hogy a tiszteletdíjakat nem részletezi olyan módon, amint azt az 1897 :XX. te. végrehajtási utasítása előírja. Az 1930:XLVII. te. elrendelte az állami alkalmazottak létszámának mintegy 10%-os csökkentését. Az 1937/38. év azóta már a hetedik, a csökkentés még nincs teljesen végrehajtva. Ezzel szemben az 1937/38

% évi költségvetés mellékletét képező létszámkimutatásból az tűnik ki, hogy 1436 kisebb-nagyobb fizetési osztályba tartozó új állást rendszeresítenek. Ezenkívül^ az egyes tárcákra vonatkozó létszámkimutatások szerint az 500-at meghaladja azoknak a magasabb állásoknak a száma, amelyeket oly módon rendszeresített a kormány, hogy ugyanannyi kisebb állást megszüntetett. A költségvetési törvény alapján megállapítom, hogy a nyugdíj teher többlete 6" 3 millió pengő. A nyugdíjteher évenkénti nagyarányú emelkedése, véleményem szerint, veszedelmesen sorvasztja az elsőrendű állami feladatok szolgálatát. Az emelkedésnél feltűnő, hogy a 6*3 millió pengőre előirányzott többletből — kikapcsolva az állami üzemeket — a vallás- és közoktatásügyi, valamint a belügyi tárcára 3*5 millió pengő esik, míg a többi tárcára együttvéve csupán 1*3 millió pengő. Ezek a nagy eltérések az egyes tárcáknál évenként felváltva mutatkoznak, ami a nagy emelkedést még érthetetlen ebbé teszi. Nem akarok mélyebben belebocsátkozni a nyugdíj terhek évenkénti nagy emelkedésébe, de kétségtelen, hogy itt kell valami hibának lenni és ez a hiba csak az ellenőrzésben lehet. Hivatott ellenőrök, alkotmányos szervek vanna erre és ezeknek a szerveknek minden egyes nyugdíjesetet tételenként minden vonatkozásban kötelességük megvizsgálni. Zárszámadási indokolásuk elfogadhatatlan! Igen t. Ház! Be is fejezem a költségvetési törvényjavaslattal kapcsolatban támasztható konkrét észrevételeim felsorolását. A felsorolt észrevételek is eléggé dokumentálják, hogy a költségvetési jog teljes érvényesítésének a törvényben megszabott elvei elsúlytalaníttatnak. Azt meg nem kell indokolnom, hogy az államháztartásban és <a Jtöbbi közháztartásban is a budget jog teljes érvényesítése nélkül az anynyira szükséges megkötöttséget és megkötöttségben a felelősséget biztosítani nem lehet. Véleményem szerint minden eltérést a budget jog követelményeitől mielőbb meg kellene szüntetni, Az eltéréseket azonban most már teljesen megszüntetni csak a törvényhozás tudná az államháztartás és a többi iközháztartás viteléről szóló törvény meghozatalával. Egy ilyen törvény a közháztartások vitelébe a mai viszonyoknak megfelelő rendszert vezetne !be, ami táplálója lenne a közháztartásokban a gazdaságosság elmélyítésének, valamint a felelős és termékeny ellenőrzésnek. Merem mondani, hogy ahány autonómiánk van, annyiféle a háztartásunkban a rendszer. Külön hangsúlyozom, hogy nincs közigazgatásunk területén olyan autonóm szerv, amely a legszorosabb kapcsolatban ne^ lenne az államháztartással- Csak az adókezelésre utalok, amelynél a visszaélésekre is sok a lehetőség. Az állami és a többi közháztartásokról szóló törvény rendelkezésiéi egészen új életet teremtenének a törvényhatósági, valamint a megyei városokban és a községekben. Szabályrendeleteik a törvény meghozatala után csak a különleges viszonyok által .megkövetelt határozmányokra szorítkozhatnának, ,_,,,; 4. ülése ß'37 június e-an

t csütörtökön. A közháztartásokról szóló törvény megvetné az alapját a gyökeres egyszerűsítéseknek is. Az önkormányzatokban mélyreható egyszerűsítéseket már az 1901:XX. te. elrendelt. Azóta 36 év telt el! Elismerem, hogy történtek egyszerűsítéseik úgy az állami, mint az önkormányzati területeken, de valamennyi egyszerűsítés csonka amiatt, mert a komplikáltán vezetett háztartásba szervesen beilleszthetők nem voltak. A közadók kezeléséről szóló rendelkezésekben ma is burjánzanak a sallangok. Arról nem is kell beszélni, hogy az adóztatás körül mi van. Ha az adóztatás kérdésébe valaki belemélyedés védi az adózók érdekeit, akkor látja, hogy siralmas a helyzet. A kiküszöbölés csak gyökeres egyszerűsítések útján érhető el. Az ilyen egyszerűsítéseik által fokoztatnék az adózás készsége is, mert az adózást megérthetőbhé tenné az adóalanyok előtt. Ha pedig mérlegeljük, — pedig komolyan kell mérlegelnünk — hogy az általános és titkos választójogról szóló törvény behozatalától és életbeléptetésétől csak rövid idő választ el, (Meizler Károly: Nem biztos!) akkor meg kell értenie mindenkinek, minden további indokolás nélkül, hogy a közháztartásokról szóló törvény meghozatalára ma már olyan szükség van, mint e-gy darab kenyérre. Teljes a bizalmam, hogy .a vázlatosan kifejtettek alapján, — igazán mondom, hogy teljes a bizalmam — at. Ház megértéssel fogadja határozati javaslatomat és azt megszavazza. Határozati javaslatom a következő (Halljuk! Halljuk a baloldalon. — Olvassa): »Utasítsa a képviselőház a kormányt, hogy az államháztartás és a többi közháztartás viteléről sürgősen dolgozzon ki törvényjavaslatot és azt terjessze az országgyűlés elé«. (Helyeslés a baloldalon.) Ismételten ajánlom határozati javaslatomat a t. Háznak fokozott gondjaiba, mert meggyőződésem az> hogy elfogadásával az ország érdekeit nagy lépéssel viszi előre. (Br. Berg Miksa: Elfogadjuk! Szavazzunk mindjárt, | úgyis többségben vagyunk!) Remélem is, hogy elfogadják. (Helyeslés.) Elnök: Szólásra következik? Esztergályos János jegyző: Lakatos Gyula! Lakatos Gyula: T. Ház! Előttem szólott mélyen t. képviselőtársam okfejtésével egy pontban nem tudok egyetérteni, mikor ő — ha helyesen fogom fel — az alkotmányosság egyik feltételének állította be azt, hogy a költségvetési jognak kelléke az, hogy egy felhatalmazási törvénnyel is szavaztassák meg a költségvetés. (Strausz István: Addig nem lehet adót szedni!) Ez magyar szokás, amely a hetvenes évekből származik, de az a nagy érdeklődés, amely igen t. képviselőtársam beszédét és az en beszédemet is jelenleg a Házban kíséri, (Derültség.) arra a meggondolásra int engem, hogy nem lehetne-e a parlamenti gyakorlatot leegyszerűsíteni úgy, ahogy Angliában van, ahol nincs költségvetési és külön felhatalmazási törvény, hanem a kettőt egyesítve tárgyalják. Hiszen alapjában véve a felhatalmazási törvény javaslata nem egyéb, mint megismétlése aköltségvetés általános vitájának, újabb mód és alkalom mindenről beszélni. (Meizler Károly: Nem áll! — Strausz István: Ferenc^ József le akart mondani, amikor az appropriáció megszavazását megtagadta a képviselőház!)! Ami pedig a kormánnyal szemben való bizalom kérdését illeti, elvégre az a költségvetés megszavazásánál is éppen úgy kifejezhető,