Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.

Ülésnapok - 1935-224

Az országgyűlés kepviselöházúnak 22%. dunavölgyi államok felé is. Méltóztassék, megengedni, hogy pár szóval elmondjam erről véleményemet. (Az elnöki széket Tahy László foglalja el.) T. Ház! Magyarország középeurópai politikájának jól bevált alapja a római paktum, az a .római paktuma, imiely igen helyesen barátságig szerződés és nem a katonai szövetség formáját választotta; az a római paktum, amelyről az olasz király és császár ő felsége itt Budapesten mondott ünnepélyes ipohárköszöntőjéhen, — amelyben a mély és szilárd magyar'olasz 'barátságot is megemlítette —• igen helyesen mondotta, hogy a római paktum mentes minden kizárólagosságtól és nyitva áll a további fejlődés számára az európai stabilitás .'és békés együttélés érdekében. T. Ház! Hogy mennyire helyes a középeurópai politikának ez az elgondolása, azt semmi sem mutatja jobban, mint hogy amíg a kisantant a maga töibb mint másfél évtizedes fennállása idején úgyszólván minden konferenciája^ után fenyegető természetű határozatokban és kommünikékben jelentette be a világnak Magyarországgal szemben való kérlelhetetlen magatartását, addig a római paktumnak — amely most ülte tízéves jubileumát — szignatárius hatalmai még soha senki felé egyetlen fenyegetést ez alatt a tíz év alatt nem tettek, (Helyeslés.) sőt minden alkalommal éppen az ellenkezőjét tették ennek

% a békés együttműködés, a komoly, konstruktív békepolitika jegyében folytatták ezt a római paktum alapján való külpolitikát. (Helyeslés.) Nagyra kell értékelnünk ennek a római paktumnak jelentőségét, mert nemcsak időálló volt, nemcsak megfelelt mind a három kojtitrahens fél érdekének a múltban, hanem fejlődésképes pro futuro is, mert ha itt Közép-Euirópában a kibontakozás végre egyszer — amit remélek és 'akarok isi — lehetővé fog válni, ez a kibontakozás semmi esetre sem a kisantant-szerződések 'szellemében, hanem csak abban a szellemben lesz lehetséges:, amelyet a római paktum magában 'foglal. i , T. Ház! Nagyra értékelem ezt a szerződést azért is, mert annak a sorsközösségnek jegyében jött létre, amely Magyarországot Ausztriával összekapcsolja, amely a hagyományos együttélés során úgyszólván elválaszthatatlan külpolitikai kapcsolattá nőtte ki magát és amely sorsközösség a dun a völgyi helyzet egészséges megoldásának is magja és kiinduló pontja kell, hogy legyen. Nagyra értékelem végül azért is„ mert a paktum tízesztendős fennállása során a három ország közül, amelyeiknek bélpolitikai berendezkedése teljesen különböző, egyik sem iparkodott soha a másik belső politikájára semmiféle vonatkozásban hefolyás't vagy nyomást gyakorolni és egymás függetlenségének tökéletes tiszteletben tartása mellett alakúit ki az a tökéletes külpolitikai együttműködés. amely előhlb-utóibb egész Európának is példaadásul kell, hogy szolgáljon. T. Ház! A magyar középeurópai politikának a róbnai paktum .mellett nélkülözhetetlen eleme — és ezt aláhúzom — kell, hogy legyen a német birodalommal való együttműködés. (Helyeslés jobbfelol.) A német birodalommal való' viszonyunkról teljesen nyíltan akarok beszélni, semmiféle feszélyezettségét nem érzek. Mindenekelőtt le kell szögeznem, hogy rendese 1937 június 3-án, csütörtökön. 221 kívül tévednek, akik .azt hiszik, hogy Magyarország és ,a német birodalom külpolitikai viszonya változott, vagy megromlott, örömmel állapítottam, meg; a külügyminiszter úr beszédéből is, hogy ez 'a jóviszony változatlan, sőt meg vagyok róla győződve, hogy a tavalyi, július 11-iki német-osztrák megegyezés és a német-olasz együttműködés létesítése után ez a viszony még jobbján kimélyíthető és kiépíthető lesz a jövőben. Ugyanilyen nyíltsággal meg kell azonban azt is állapi/tanom, hogy míg a hivatalos Magyarország és a hivatalos német birodalom 'között a viszony zavartalanul jó, addig talán a sajtóban, de még bizonyos politikai faktorok részéről is történtek — talán mindkét oldalon — olyan nyilatkozatok, olyan állásfoglalások, amelyek kétségtelenül zavarólag hatottak, amely állásfoglalásokat nem volnia szabad túlkomolyan venni, de amely állásfoglalások felett egyszerűen napirendre térni szintén nem lehet, mert meg vagyok győződve arról, hogy kellő felvilágosítással, utánjárássál és 'munkával ezeket a zavaró körülményeket el lehet tünteni. Legyünk tisztában azzal, hogy a német birodalom egy nagy forradalom után van, amelynek a hullámai még 3Üg csendesedtek el. A német birodalomban a hivatalos faktorok mellett ott vannak még azok a párt- ifjúsági vagy a külföldi németekkel foglalkozó — speciel mlkiket isi érintő — különböző s/ervezAtek, amelyeknek mindegyike a maga külön véleményét, világát és felfogását iparkodik belekeverni a két ország közötti viszony mikénti alakulásába. Nekünk ezekkel a kérdésekkel igenis foglalkoznunk kell és a magunk felfogását minden körülmények között ki kell fejtenünk, de nem szabad megengednünk, hogy ilyen többnyire felelőtlen jelenségek vagy legalább is nem hivatalos megnyilvánulások a németmagyar hagyományos jóviszony megzavarására vezessenek. (Elénk helyeslés jobbfelol. — Rupert Rezső: Mi lesz a román integritással! — Zaj.) Van azután három kérdés, amelyet csak azért említek fel, mert Magyarországot a legérzékenyebben érintheti. Ebben a három kérdésben a magyar felfogást a német birodalom felé is határozottan ki kell fejtenünk. Az egyik a revízió kérdése, a másik a kisebbségi kérdés, a harmadik pedig a Szent István birodalmáról táplált nézetek kérdése. A revízió kérdésében, miként mondottam, nem lehet magyar és magyar ember között különbség. (Ügy van! Ügy van!) Mi ezt t a trianoni Magyarországot a magyar sors végleges megoldásának el nem fogadhatjuk-, ( Elénk helyeslés.) Mindenki barátunk, aki előbbrevisz a javítás, a változtatás terén, és nem tudunk barátságot érezni olyan tényezők iránt, akik ebben a kérdésben ellentétes véleményem vannak. (Ügy van! Ügy van!)

e A világ ma már valóban revíziós és anti revíziós frontokra kezd felbomlani. Vannak, akik a régi. hibás statusquot körömszakadtig védeni akarják, és vannak, akik javítani, változtatni akarnak a. helyzeten. Barátaink kétségtelenül az utóbbi táborban vannak, és ezt a német birodalomban is minden faktornak tudomásul kell vennie. A másik kérdés a kisebbségi kérdés, amelylyel kapcsolatban egyrészt nekünk spontán mindent, meg kell tennünk, hogy a kisebbségi kérdésekben velünk szemben jogos panaszok fel ne merülhessenek, másrészt pedig jogunk