Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.

Ülésnapok - 1935-224

Az országgyűlés képviselőházának 2U. ülése 1937 június 3-án, csütörtökön. 2ÍO tartalmazó békeszerződés formailag megadott volna. A világ azt a konzekvenciát vonta le a mi megcsonkítottságunkból, hogy a még meglévő jogainkat sem vette komolyan tekintetbe, úgyhogy azt hiszem, valamennyiünk nevében mondhatom, hogy ezt a békediktátumot és ezt a helyzetet, amely Trianon alapján születeti meg, a magyar nemzet, mint a saját sorsának végleges elintézését, semmi körülmények között el nem fogadja. (Úgy van! Ügy van! — Élénk helyeslés és taps a jobb- és a baloldalon.) Ez nem mond ellene a békepolitikának, ez megfordítv tisztességes békepolitikának egyedül lehetséges megformulázása, mert ismétlem, a béke csak igazságon és erkölcsös renden épülhet fel. (Ügy van! Ügy van!) Ha ezekben megjelöltem a magyar nemzet külpolitikájának úgyszólván egyetlen célkitűzését, akkor méltóztassék megengedni, hogy néhány szóval beszéljek azokról az eszközökről is, amelyeket ennek a célnak elérése érdekében szerény véleményem szerint igénybe kell vennünk. Elsősorban egy negatív megállapítást akarok tenni. Én ennek a külpolitikai célnak elérése érdekében semmi körülmények között nem tartom sem megengedhetőnek, sem célravezetőnek a katonai szövetségek politikáját. (Helyeslés.) Világosan megmondom, hogy miért. Azért, mert a mai Európában, amely a katonai szövetségek hálózatával át és át van szőve, itt a Dunamedencében, ahol a katonai konvenciókon felépülő kisantant-szövetség most már két évtizede iparkodik a maga egyoldalú katonai túlsúlyát érvényesíteni és éreztetni, ebben a szituációban Magyarország a világ rokonszenvét és támogatását helyesen csak akkor tudja a maga számára biztosítani, ha erre az elhibázott útra nem lép. Utalok arra, — azt hiszem, jogos nemzeti büszkeséggel utalhatok arra — hogy akkor, amikor számos megalázáson, mindenféle nyomorgattatáson estünk keresztül az elmúlt 18 esztendőben, — nem akarom ezeket felsorolni, elég élénken élnek emlékezetünkben és nem célom sebeket felpiszkálni — ez a kicsiny magyar nemzet, bár többször lett volna alkalma szövetségeket kötni, ezt a szövetségi politikát mindig elutasította magától. Pedig hányszor vádolták meg ezt a nemzetet azzal, hogy szövetségben áll egyik vagy másik hatalommal s ezért kell velünk szemben különös élességgel fellépni. Hogy ma is itt állunk minden katonai szövetségtől mentesen: ez ennek a nemzetnek a béke. a becsületes béke körül szerzett olyan érdeme, amelyet az egész világnak végre el kellene ismernie. En a katonai szövetségek rendszerét károsnak tartom békében és háborúban egyaránt. Békében káros egy kicsiny nemzetre, különösen káros és hátrányos azért, mert egy kis nemzet nagyhatalmakkal való lekötött szövetségi állapotban soha egyenrangú partner nem lehet. Annak a kis nemzetnek vagy a vazallus szerep jut, a másik oldalon, a szövetséggel szembenálló másik oldalon Viszont a kis nemzettel szemben a legkönnyebben éreztethetik az ellenszenv minden súlyát s azok a konzekvenciák, amelyek egy szövetségi rendszeren belül ^gy nagyhatalommal szemlben nem érvényesíthetők egy kiesi 'országgal szemben mindig érvényesíthetők, vagy legalább is nagyon gyakran érvényesíthetők lesznek. Sőt egy ilyen szövetségi rendszerben még az^ a veszély is fenyeget, hogy a nagyok egymásközötti ellentéteiket a kiesük terhére intézik el és a számlát velük fizettetik ki. (Friedrich István: Mindig így volt! — Rassay Károly: Ma is így van!) Nekünk tehát a katonai szövetségek rendszerétől tartózkodnunk kell, — amint eddig is nagyon helyesen tartózkodtunk •— a jövőben is. Ugyanez a helyzet akkor is, ha háború fenyegeti a világot, mert hiszen Lakatos t. képviselőtársam a külügyi előadói székből nagyon helyesen állapította meg, hogy Magyarországnak az idegen nagyhatalmi érdekek összecsapásától magát távol tartani, a legelsőrendű kötelessége. Már pedig egy szövetségi rendsizeren belül a tőlünk legidegenebb nagyhatalmi érdekek is egy szövetséges oldalán beleránthatnak olyan konfliktusba, amelyből nekünk semmi előnyünk, de esetleg végleges kárunk lehet. Azonkívül nem felel meg Magyarország geopolitikai helyzetének sem a szövetségi rendszerek bármelyikébe való beleilleszkedés, mert mi szerencsére ablban a helyzetben vagyunk, hogy egyetlen nagyhatalommal sincs Magyarországnak közvetlen érdekellentéte. Nincsen egyetlen olyan nagyhatalom sem, amellyel szemben Magyarországnak bármi követelni valója volna. Ennek következtében a nagyhatalmak által kötött szövetségektől távoltartani magunkat: legeminensebb nemzeti érdekünk is. Viszont mindegyik nagyhatalmi csoportnál látok komoly érdekközösségeket» amelyeket kultiválni csak a szabadkéz politikája mellett lehet. Ha teljes eréllyel állást foglalok a szövetségi politikával szemben, másrészt ugyanolyan határozottsággal kell kívánnom a baráti szerződések és baráti kapcsolatok kultiválásának politikáját. Mert hol van a különbség egy szövetségi és egy baráti szerződés -között? A szövetségi szerződésnek mindig éle van valakivel szemben, a baráti szerződésnek nincs éle senkivel iszemben sem! A szövetségi szerződés kötelezettségeket ró reánk, mégpedig jogi obiigókat, jogi kötelmeket. A baráti szerződés csak erkölcsi kötelezettséget. A barátság lehet több és lehet kevesebb, mint egy jogi kötelezettség, de mindenképpen jobban szolgálja az érdekeltek jó felfogott érdekét, mint egy előre nem látható eshetőségekre kötött szövetségi szerződés. A barátság engem öngyilkosságra sohasem kötelezhet, a barátság nem kötelezhet engem arra, hogy saját romlásomba nyitott szemmel siessek. Egy szövetség azonban ilyen kötelezettségeket is róhat ránk, amely esetben az a tragikus dilemma^ állana elő. hogy vagy nem tartjuk be szövetségi kötelezettségeinket, amit erről a nemzetről ^feltételezni nem lehet, vagy pedig tudva, saját romlásunkba rohanunk bele. Nagyon bölcs és^ rendkívül elismerésre méltó az a különböző magyar kormányok által következetesen folytatott politika, amely távol tartva miagát a szövetségek kötésétől, a baráti szerződések megkötésében látja a magyar külpolitika helyes útját. Helyes ez azért is, mert még akkor is, ha mostan világnézeti kérdések körül alakulnak ki külpolitikai táborok, nekünk ez a helyzet módot ad arra, hogy ezektől a felesleges harcoktól távoltartsuk magunkat. Amikor én a íbaráti szerződésiek (rendszerének további kultiválásáról beszélek, akkor bizonyos tapasztalatok alapján beszélek, amelyeket nehéz órákban szereztem, amíkoris azt láttam, hogy az a lojális és korrekt magatartási„ amelyet a magyar nemzet és a magyar kormányok nagyon nehéz helyzetekben is min30*