Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.

Ülésnapok - 1935-224

214 Az országgyűlés kepviselőházúnak 224 agrárnépesség értelmi színvonalát fokozni akarja. Ebben az irányban mindent el kell követni. Itt megint egy gondolattal jönnék. Idő kell hozzá, amíg megszületnek azok az intézmények, amelyek ezt az általános műveltséget az egész vonalon kialakítják; hiszen a nemzet teljesítőképessége szabja meg a határokai Mi valahogy ugyanabban a helyzetben vagyunk, mint Németország volt 50—60 évvel ezelőtt. Ugyanazokat a rendszereket és módszereket kell alkalmaznunk, ha, nagyobb effektusokat akarunk elérni. Ebből a szempontból nagy örömmel látok a miniszterelnök úr nyilatkozatában egy-két tételt, annál is inkább, mert azokat évek óta hirdetem. Az egyik az, hogy a homokvidékeken kísérleti telepeket akar létesíteni. Itt megint felelevenítem azt a régi gondolatomat: mennyire előbbre vinnők a mi egész mezőgazdasági termelésünket, ha nem is az utolsó kisközségben, de lagalább a nagyközségekben kellő irányítás mellett úgy valósítanék meg a mintatelepeket, hogy megállapodnánk az illető gazdával, a súlyt a kisgazdákra helyezném, mert a közép- és nagygazdaságok maguk meg tudjak oldani ezt a feladatot* hogy az illető gazda lijoteles az ő kis üzemét megszabott, elvek szerint vezetni és ha terméseredméavm alatta maradnak az átlagosnak, akkor térítést i kap, ha felette lesznek, akkor a többlet az övé lesz. Ma a szervezett tömegek korát éljük. Nem hiába, nem ok nélkül akarnak az egész világon tömegszuggesztióyal hatni. Ezt a módszerit mi sem hanyagolhatjuk el és meg kell hogy hozza nekünk az eredményeket az egész vonalon. A téli iskolák nagyon okos és szép intézmény, de idő kell, amíg a hasonló szakiskolák betöltik az egész vonalon azt a szerepet, amelyet tőlük vár az élet. Itt is egy bizonyos tömegneveléssel állunk szemben. Végeredményben a téli iskolában a földmívelő népességnek egy ezreléke sem nyer kiképzést, viszont minden arra vall, hogy minden gazdasági egyedet be kell ennek a gondolatnak szolgálatába , állítani. Kérdem, nem volna-e helyes — amikor mi a fiatalság elhelyezkedéséről beszélünk — átképezni azokat, akik nem megfelelő életpályákra mentek és nem volna-e helyes odaadni minden járásba egypár embert, hogy ezt a funkciót teljesítse, legyen ez mind egy-egy állandó mozgó tanfolyam, mozgó oktató, amint ezt a földmívelésügyi miniszter úr igen helyesen, nagyon okosan, nagyon elismerésreméltó módon a gyümölcstermelés körül már megkezdette. Méltóztassanak elhinni, ennek meglesz a hatása. Valljuk meg, éppen a kisemberek azok, akik a műveltségben akarnak gyarapodni, a kisemberek is tudják, hogy a gazdasági élet ma többé nem egyszerűen empirikus elven épül fel, hanem kivétel nélkül minden részében, tehát a mezőgazdaság is tudomány. Ha tehát tudni akarnak, adjuk meg nekik egyszerű formában, de biztos eredménynyel ezt a lehetőséget. Egy másik mondat is megütötte a fülemet. Roppantul élesen mutatott rá a miniszterelnök úr, hogy a mai világrendnek egyik nagy hibája» hogy meg van zavarva a termelésnek és a fogyasztásnak egymáshoz való viszonya. Az.t hiszem, hogy mindarra, amiket az előbb mondottam, sokan azt a válását fogják nekem adni: vájjon nem megyünk-e bele az előbbi elvekkel túltermelésbe? Nemi az-e a tragikuma a világinak, — és éppen erre fogok pár adatot idézni hogy akkor, amikor esőkként fogyasztás van,. . ülése Í9S7 június 3-án, csütörtökön. akkor túltermeléssel Italálja magát szemben — Európa és az egész világ autarchiát hirdet csak azért, hogy a nyomort szolgálja. Ez a szempont élesen rámutat az egész világgazdasági politika elhibázott vol táraÉn nem félek ettől a túltermeléstől, nem félek egyszerűen azért, mert van ikét nagy szelep, amely a kiegyenlítődést meghozza. Az egyik az, — nem fogom a t. Házat adatok tömegével fárasztani — hogy nem egyszer hallottuk, milyen rossz a falu, de általában a népesség fogyaszitóképessége. Ma oda fejlődött a gazdasági helyzet, hogy minden nemzet kutatja és keresi ennek a megromlott fogyasztás kérdésének a megoldását. Ha Anglia be meri vallani, hogy a népesség egyharmada rosszul táplálkozik, ha Amerika arra a megállapításra jut, hogy 25% -kai kellene növelni a termelést ha a fogyasztóikat ki akarná elégíteni, ha azt látom, hogy minden nemzet egymásután szervezi meg azokat az intézményeket és bizottságokat, amelyek ezzel a kérdéssel foglalkoznak, én csak azt mondom, hogy nem szomorú-e az, hogy ma is, szép fejlődés mellett, a tej és a tejtermékek fogyasztása nálunk fejenkint csak 30 liter körül mozog, holott a kultúrallamokban a 100 liter a legalacsonyabb fogyasztási tétel. (Eckhardt Tibor: De még a búzában is alatta marad a többieknek!) Ügy van, teljesen igasa van Eckhardt t. képviselőtársamnak, még ebben is alatta maradunk. Ha azt látom, hogy nálunk iái húsfogyasztás fejenkint 18 kilogramm és utána követkeaik 40—60 kilogramm, és ha a cukorfogyasztásnál al&kiló körül tartunk, míf*másutt 40—50 kiló körüli à fogyasztás, azt kell kérdeznem, nem oly adatok ezek, amelyek gondolkodásra kell, hogy késztessenek-. Tessék elhinni, hogy amikor azoknál a milliólaftáJU amelyeket az államtól sokszor kikényszeríte^k, felhangzik itt a taps, azt szeretném már egyszer ebben a Háziban hallani, hogy az önmaguktól újjászületett milliókkal szemben hangzanék fel a tapsvihar. Merem állítani, hogy ha a tudás és a munka minél szervesebben fog ezekbe a kérdésekbe bevonulni, ez fogja a szociális egyensúlyt ebben az országban megteremteni. Legyünk tisztában azizal, hogy ma végeredményben tulajdonképpen óriási ellenmondásban vagyunk. Kezdenek rájönni az agrárállamok az ipari termelésnek sokkal erőteljesebb szociális erejére a munkásbérek szempontjából. Ha mi több fogyasztást, nagyobb vásárlóerőt tudunk biztosítani, amibe azután bele kell kapcsolódnia az egész gazdasági politikának minden részletével^ — a több termeléssel nemcsak szociális javulást érünk el, hanem a gazdának is több jövedelmet fogunk biztosítani és meg fogjuk növelni a magyar föld népességeltartó erejét. Engemet nem aggaszt az sem, — s ez a másik szempont — hogy a külföld ezidő szerint túlzott autarchikus politikát folytat. Legyünk tisztában azzal,, hogy ez még tovább fog tartani, de a népességszaporulat, amely csak a legutóbbi öt év alatt is 50 milliót tett ki, mind belekapcsolódik, mint újabb fogyasztó s előbbutóbb változásit fog előidézni. Mindenütt megvan a határa a termelésnek és megint csak vissza fognak térni az agrárállamokhoz, Készüljünk ezekre az időkre, még akkor is, ha áldozatkészséggel kell ezt megtenniök. T Ház! Lehetetlen, hogy amikor ezekkel a kérdésekkel foglalkozom, alá ne húzzam és ne hangsúlyozzam a kormányzatnak egyik szép ténykedését, amelyet a miniszterelnök úr bejelentett. Ez végeredményben az első nagy