Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.

Ülésnapok - 1935-224

214 Az országgyűlés kepviselőházúnak 224 agrárnépesség értelmi színvonalát fokozni akarja. Ebben az irányban mindent el kell kö­vetni. Itt megint egy gondolattal jönnék. Idő kell hozzá, amíg megszületnek azok az intéz­mények, amelyek ezt az általános műveltséget az egész vonalon kialakítják; hiszen a nemzet teljesítőképessége szabja meg a határokai Mi valahogy ugyanabban a helyzetben vagyunk, mint Németország volt 50—60 évvel ezelőtt. Ugyanazokat a rendszereket és módszereket kell alkalmaznunk, ha, nagyobb effektusokat akarunk elérni. Ebből a szempontból nagy örömmel látok a miniszterelnök úr nyilatkozatában egy-két tételt, annál is inkább, mert azokat évek óta hirdetem. Az egyik az, hogy a homokvidéke­ken kísérleti telepeket akar létesíteni. Itt me­gint felelevenítem azt a régi gondolatomat: mennyire előbbre vinnők a mi egész mezőgaz­dasági termelésünket, ha nem is az utolsó kis­községben, de lagalább a nagyközségekben kellő irányítás mellett úgy valósítanék meg a mintatelepeket, hogy megállapodnánk az il­lető gazdával, a súlyt a kisgazdákra helyez­ném, mert a közép- és nagygazdaságok maguk meg tudjak oldani ezt a feladatot* hogy az illető gazda lijoteles az ő kis üzemét megszabott, elvek szerint vezetni és ha terméseredméavm alatta maradnak az átlagosnak, akkor térítést i kap, ha felette lesznek, akkor a többlet az övé lesz. Ma a szervezett tömegek korát éljük. Nem hiába, nem ok nélkül akarnak az egész világon tömegszuggesztióyal hatni. Ezt a módszerit mi sem hanyagolhatjuk el és meg kell hogy hozza nekünk az eredményeket az egész vonalon. A téli iskolák nagyon okos és szép intéz­mény, de idő kell, amíg a hasonló szakiskolák betöltik az egész vonalon azt a szerepet, ame­lyet tőlük vár az élet. Itt is egy bizonyos tö­megneveléssel állunk szemben. Végeredmény­ben a téli iskolában a földmívelő népességnek egy ezreléke sem nyer kiképzést, viszont min­den arra vall, hogy minden gazdasági egye­det be kell ennek a gondolatnak szolgálatába , állítani. Kérdem, nem volna-e helyes — ami­kor mi a fiatalság elhelyezkedéséről beszé­lünk — átképezni azokat, akik nem megfelelő életpályákra mentek és nem volna-e helyes odaadni minden járásba egypár embert, hogy ezt a funkciót teljesítse, legyen ez mind egy-egy állandó mozgó tanfolyam, mozgó oktató, amint ezt a földmívelésügyi miniszter úr igen he­lyesen, nagyon okosan, nagyon elismerésre­méltó módon a gyümölcstermelés körül már megkezdette. Méltóztassanak elhinni, ennek meglesz a hatása. Valljuk meg, éppen a kis­emberek azok, akik a műveltségben akarnak gyarapodni, a kisemberek is tudják, hogy a gazdasági élet ma többé nem egyszerűen em­pirikus elven épül fel, hanem kivétel nélkül minden részében, tehát a mezőgazdaság is tu­domány. Ha tehát tudni akarnak, adjuk meg nekik egyszerű formában, de biztos eredmény­nyel ezt a lehetőséget. Egy másik mondat is megütötte a fülemet. Roppantul élesen mutatott rá a miniszterelnök úr, hogy a mai világrendnek egyik nagy hi­bája» hogy meg van zavarva a termelésnek és a fogyasztásnak egymáshoz való viszonya. Az.t hiszem, hogy mindarra, amiket az előbb mon­dottam, sokan azt a válását fogják nekem adni: vájjon nem megyünk-e bele az előbbi elvekkel túltermelésbe? Nemi az-e a tragikuma a világ­inak, — és éppen erre fogok pár adatot idézni hogy akkor, amikor esőkként fogyasztás van,. . ülése Í9S7 június 3-án, csütörtökön. akkor túltermeléssel Italálja magát szemben — Európa és az egész világ autarchiát hirdet csak azért, hogy a nyomort szolgálja. Ez a szem­pont élesen rámutat az egész világgazdasági politika elhibázott vol tára­Én nem félek ettől a túltermeléstől, nem félek egyszerűen azért, mert van ikét nagy sze­lep, amely a kiegyenlítődést meghozza. Az egyik az, — nem fogom a t. Házat adatok tömegével fárasztani — hogy nem egyszer hallottuk, milyen rossz a falu, de általá­ban a népesség fogyaszitóképessége. Ma oda fejlődött a gazdasági helyzet, hogy minden nemzet kutatja és keresi ennek a megromlott fogyasztás kérdésének a megoldását. Ha Anglia be meri vallani, hogy a népesség egyharmada rosszul táplálkozik, ha Amerika arra a meg­állapításra jut, hogy 25% -kai kellene növelni a termelést ha a fogyasztóikat ki akarná elé­gíteni, ha azt látom, hogy minden nemzet egy­másután szervezi meg azokat az intézményeket és bizottságokat, amelyek ezzel a kérdéssel fog­lalkoznak, én csak azt mondom, hogy nem szo­morú-e az, hogy ma is, szép fejlődés mellett, a tej és a tejtermékek fogyasztása nálunk fejenkint csak 30 liter körül mozog, holott a kultúralla­mokban a 100 liter a legalacsonyabb fogyasztási tétel. (Eckhardt Tibor: De még a búzában is alatta marad a többieknek!) Ügy van, teljesen igasa van Eckhardt t. képviselőtársamnak, még ebben is alatta maradunk. Ha azt látom, hogy nálunk iái húsfogyasztás fejenkint 18 kilogramm és utána követkeaik 40—60 kilogramm, és ha a cukorfogyasztásnál al&kiló körül tartunk, míf*­másutt 40—50 kiló körüli à fogyasztás, azt kell kérdeznem, nem oly adatok ezek, amelyek gon­dolkodásra kell, hogy késztessenek-. Tessék el­hinni, hogy amikor azoknál a milliólaftáJU ame­lyeket az államtól sokszor kikényszeríte^k, felhangzik itt a taps, azt szeretném már egy­szer ebben a Háziban hallani, hogy az önma­guktól újjászületett milliókkal szemben hang­zanék fel a tapsvihar. Merem állítani, hogy ha a tudás és a munka minél szervesebben fog ezekbe a kérdésekbe bevonulni, ez fogja a szo­ciális egyensúlyt ebben az országban megterem­teni. Legyünk tisztában azizal, hogy ma vég­eredményben tulajdonképpen óriási ellen­mondásban vagyunk. Kezdenek rájönni az agrárállamok az ipari termelésnek sokkal erő­teljesebb szociális erejére a munkásbérek szem­pontjából. Ha mi több fogyasztást, nagyobb vásárlóerőt tudunk biztosítani, amibe azután bele kell kapcsolódnia az egész gazdasági poli­tikának minden részletével^ — a több termelés­sel nemcsak szociális javulást érünk el, hanem a gazdának is több jövedelmet fogunk biz­tosítani és meg fogjuk növelni a magyar föld népességeltartó erejét. Engemet nem aggaszt az sem, — s ez a másik szempont — hogy a külföld ezidő szerint túlzott autarchikus politikát folytat. Legyünk tisztában azzal,, hogy ez még tovább fog tar­tani, de a népességszaporulat, amely csak a legutóbbi öt év alatt is 50 milliót tett ki, mind belekapcsolódik, mint újabb fogyasztó s előbb­utóbb változásit fog előidézni. Mindenütt meg­van a határa a termelésnek és megint csak vissza fognak térni az agrárállamokhoz, Készüljünk ezekre az időkre, még akkor is, ha áldozatkészséggel kell ezt megtenniök. T Ház! Lehetetlen, hogy amikor ezekkel a kérdésekkel foglalkozom, alá ne húzzam és ne hangsúlyozzam a kormányzatnak egyik szép ténykedését, amelyet a miniszterelnök úr be­jelentett. Ez végeredményben az első nagy

Next

/
Thumbnails
Contents