Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.

Ülésnapok - 1935-224

Az országgyűlés képviselőházának 22U. heléstől, akkor az én felfogásom az, hogy a városi polgárságot a közület többi nagy tömegei: nek javára kifárasztani és kimeríteni tovább nem lehet, hanem terhein, gondjain, elviselhetetlen nehézségein fokozatosan könnyíteni és segíteni kell. Mélyen t. Ház! Itt kívánok rámutatni az adóhátralékok kérdésére. Nagyon fontosnak tartom azt, amire tegnap a pénzügyminiszter úr már kitért. A pénzügyminiszter úr az adóhátralék összegét 117 millióban jelölte meg és volt szíves kitérni arra is, hogy a nagy hátralékok 36%-a a házadóra esik. A házadóhátralékok a^vidéki városokban szinte elviselhetetlen inkvizícióval nehezednek az adózókra. Győrben, ahol a házaik száma — csak kerek számokban beszélek — körülbelül 5000 — 650 adózó, tehát több min 10%

t áll adóhátraléka miatt árverés közvetlen veszélye és fenyegetése előtt. Kijelentem azt, hogy a pénzügyi hatóságok itt is igyekeznek az adózók segítségére lenni, nem kegyetlenek, azonban napról-napra oly erővel forszírozzák az adók behajtását, illetve azt, hogy az az adózó, hacsak valami kis összeget is, de törleszszen adójából, hogy ezek az emberek ezeknek a nap-nap után ismétlődő fenyegetéseknek hatása alatt, amelyek transzferálással, árverésnek a házra való kitűzésével való fenyegetésben állanak, idegileg annyira kifáradtak és elkeseredettek, hogy az ezeken való segítés módjának megtalálását abszolút szociális, sőt tovább megyek, emberi kötelességnek tartom, mert ezek ma már egyenesen szerencsétlen páriái az adófizető társadalomnak. Ezeknek a hátralékoknak a legnagyobb részét a behajthatatlan adóhátralékok tették ki, A hátralékok egyébként nagyrészt annak következtében álltak elő, hogy a lakásüresedések folytán nem tudtak ezek az egyszerű adózók pénzhez jutni. Én itt nem

/ nagy emberekről beszélek és nem a spekulatív háztulajdont védem, sőt azt mondom, hogy az adóreform során a spekulatív háztulajdont teljesen más elbánás alá kellene vonni, mint a családi házat és azt a házat,, amely hosszú évtizedeken át t&rtó munkának vagy pedig a családi vagyon konvertálásából származó szerzésnek az eredménye. Mondom, ezeknek a háztulajdonosoknak a hátraléka önhibájukon kívül állott elő. Fokozta ezt a fennálló 9%-os rettentően magas késedelmi kamat és a 3%-os (behajtási illetélk. Amíg tehát a gazda a legrosszabíb esetben 4'5—5%-os ^kamatot fizet, ezek a szerencsétlen háztulajdonosok tisztán

f és kizárólag kincstári tartozás után a kétféle kamatban összesen 12%-os kamatot voltak kénytelenek fizetni. Eninek azután az volt a kovetkeziménye, hogy ezek az emberek hiába fizettek, — mint a méhek röpdösnek az adóhivatalokba a maguk 5—10—15 pengős havi fizetéseikkel — Mába áldozták fel az utolsó filléreiket is, azv év vég-én nem csőikként az adóhátralékuk, hanem {mindig

1 emelkedett, niert az egész ' hátralék után számított 9%-os kamat felemésztette azt a törlesztést, amelyre a háztulajdonosok anyagilag még képesek voltak. Mélyen t. Ház! Itt vélném a mélyen t. pénzügyminiszter úr figyelmébe ajánlani azt, hogy segítsen ezeken az embereken olyan formáiban, hogy állapítsa meg azt,^ hogy ha ezek az emiberek a folyó adófizetési kötelezettségűiknek eleget tesznek, úgy — a városoknak a rendőrségi hozzájárulás tekintetlében adott kedvezmények analógiájára — bizonyos százalék Írassék le a hátralékból, a kamatot pedig ne az egész hátralék után fizessék, haülése 1937 június 3-án, csütörtökön. 203 nem csak az után az összeg után, amely ennek a fizetésnek a tárgya. így nem is kellene mindig r a kamatot számítani, hanem csak az év végén, és ahogyan a hátralék a fizetett összeghez aránylik, olyan arányiban kellene a befizetett összeget felosztani a tőke és a kamat között. Es még eigy kiterjesztést kérnék, azt, hogy a segítés me szorítkozzék csak arra, hogy az adózó az ilyen hátralék tekintetében az árverés alól csak akkor mentes, ési csak akkor lehet ja, hátralékot törölni, ha az árverésen előreláthatólag befolyó összeg az árverés és a végrehajtási költségeit sem fedezné, hanem ezt ki [kellene egészíteni azzal, hogy rendkívüli méltánylást érdemlő esetekiben akkor is mellőzhető legyen a háznak, illetve az ingatlannak az elárverezése, ha az árverés az adózó anyagi összeomlását, pusztulását vonná maga után. (Helyeslés és taps a jobboldalon és a közéven.) Elnök: Kíván még valaki szólni? (Nemi) Ha senki szólni nem kíván, a vitát bezárom és .a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat,, méltóztatik-e a 6. címet elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház a 6. címet elfogadta. Következik a 7. cím. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék azt felolvasni. Esztergályos János jegyző (olvassa a 7. címet, amelyet a Ház hozzászólás nélkül elfogad. — Olvassa a 8. címet): — Éber Antal! Elnök: A képviselő úr nincs jelen, feliratkozása töröltetik. Esztergályos János jegyző: Temesváry Imre! Elnök: Temesváry Imre képviselő urat illeti a szó. Temesváry Imre: T. Képviselőház! Méltóztassék megengedni, hogy a fogyasztási adók címénél felhívjam a pénzügyminiszter úrnak a szíves^ figyelmét egy rendkívül fontos gazdasági ágra, a szőlőtermelésre, amelyről itt, ebben a házban, különösen a költségvetési tárgyalás rendjén, már olyan sok szó esett. (Halljuk! Halljuk!! jobb felől.) Szinte hihetetlen az a rendkívül nagy elhagyatottság, amelyben a magyar szőlőgazdaság sinylődik.j hihetetlen különösen akkor, ha tudjuk azt, hogy éppen a szőlőtermelés az, amely az összes mezőgazdasági termelési ágak között a lehető legnagyobb költséggel is jár. Eltekintve a, szőlőműveléshez szükséges védőszereknek és egyéb anyagoknak a drágaságától, azt is tudjuk mindannyian, hogy a szőlőmunkások, különösen a szakmunkásoknak a napszámbére is mindenkor a legnagyobb, éa ennek ellenére a szőlő, illetőleg a bor az a termény, amelynek értékesítése ezerféle akadályba, mégpedig mesterségesen kiépített akadályokba ütközik. Még akkor is ilyen akadályok állnak előtte, ha megvolna a bornak az értékesítési lehetősége. T, Képviselőház! A szőlősgazda az egyedüli, aki nem értékesítheti szabadon terményeit. Minden más gazdasági ág, az iparos, a gyáros, a kereskedő,, de a mezőgazdaság többi ágazatai is szabadon értékesíthetik termékeiket, egyedül csak a szőlősgazda értékesítése elé állítanak midenféle korlátokat. Még az engedélyhez kötött termelésnél, például a dohányvagy cukorrépatermelésnél is tudja a termelő gazda már a termelés kezdetén, hogy összes termeivényeit maradék nélkül értékesítheti, 23*