Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.

Ülésnapok - 1935-223

Í98 Àz országgyűlés képviselőházának 2í két esztendeig megvárathatja. Ebben iiem lá­tok semmiféle rációt. Őszintén megmondom, a legnagyobb öröm­im el vettem volna tudomásul a miniszter úr vá­laszát, de minthogy a válasz engem nem nyug­tat meg, a legnagyobb sajnálatomra nem áll módomban a miniszter úr válaszát tudomásul venni. (Zaj. — Fábián Béla: Majd legköze­lebb!) Elnök: Következik a határozathozatal. Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e az inter­pellációra adott miniszteri választ tudomásul venni? (Igen!) A Ház a választ tudomásul veszi. Következik Mózes Sándor képviselő úr in­terpellációja a vallás- és közoktatásügyi mi­niszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíves^ kedjék az interpelláció szövegét felolvasni. vitéz Miskolczy Hugó jegyző (olvassa): »Interpelláció a kiskőrösi tanító brutalitásai és a .tanulókkal .szemben az emberi méltóságot megszégyenítő magatartása tárgyában a m. 'kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter úrhoz. 1 1. Van-e tudomása a miniszter úrnak ar­ról, hogy Domonyi Pál kiskörös! lakos és 36 szülő-társa fegyelmi feljelentést tettek 80.065/ 1935. -szám alatt Urbán István kiskőrösi tanító 'ellen? % Van-e tudomása arról hogy ez ia tanító 'fejletlen gyermekeket .súlyosan bántalmazóit 'és az emberi méltóságot megcsúfoló módon 'kutya módjára koloncot akasztott a gyerme­kek nyakára? 8. Van-e tudomása arról, hogy az egyházi •hatóságok a fegyelmi eljárást .nenn folytatták ie, illetőleg törvényellenesen jártak el az ügy­hen? 4. Hajlandó-e a miniszter úr intézkedni ab­(ban az irányban, hogy a írneigibántott szülőik •elégtételt kapjanak, a imagáról megfeledkezett 'tanító méltó büntetését elnyerje? 5. Van-e tudomása a iminiszter úrnak arról, íhogy ezzel az üggyel kapcsolatban nem tartot­ták be a törvényes 1 rendelkezéseket, fegyelmi •ügyben marasztaló vagy megszüntető határo­zatot nem hoztak, semmiféle határozatot sem a sértetteknek, sem a jogi. képviselőjüknek nem kézbesítettek ki? 6. Van-e tudomása arról, hogy az ügyben nem a magáról megfeledkezett és fegyelmi vét­ségeket elkövetett tanítót fenyítették meg cse­lekményei miatt, hanem a gyermekek védel­ímében eljáró szülőket fenyegették meg (büntető­eljárások folyamatba tételével? Mózes ;Sándcr s. k.« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Mózes Sándor: T. Ház! 1935 tavaszán 37 szülő feljelentést tett egy magáról megfeledke­zett tanító ellen, azért, mert az emberi méltó­ságot megsértő módon, kutya módjára kolon­cot akasztott a tanulóknak a nyakára, két fia­tal gyermeket pedig olyan súlyosan bántal­mazott, hogy súlyos testi sértéseket ejtett raj­tuk. A feljelentést a szülők ügyvédi képviselet­tel felterjesztették a kultuszminiszter úrhoz és két év óta várják ennek a fegyelmi ügynek az elintézését.; A fegyelmi ügyet a kultuszmi­niszter úr szabályosan és törvényesen az ille­tékes felekezeti hatósághoz tette át, ez a fele­kezeti hatóság azonban a fegyelmi eljárást nem folytatta le és sem megszüntető, sem fel­mentő, sem marasztaló határozatot nem ho­zott, noha ezt a fegyelmi szabályzat előírja, VS. ülése 1937 június 2-án, szerdán. ilyen határozatot sem a szülőknek, sem jogi képviselőiknek nem kézbesítettek ki. Tekintettel arra, hogy az illetékes hatóság­nak ez az eljárása teljesen szabálytalan, mély tisztelettel kérem a vallás- és közoktatásügyi (miniszter tuirat, hogy felügyeleti (hatáskörében ke­gyeskedjék intézkedni aziránt, hogy a fegyelmi »eljárás minden sértett ügyében szabályszerűen lefolytattassék. Tudomásom van arról, .hogy bi­zonyos eljárásokat folyamatba tettek, azok le­folyása azonban nem volt szabályszerű, neve­zetesen az történt, hogy ahelyett, hogy azt vet­ték volna jegyzőkönyvbe, ami a valóságban megtörtént, hogy a tanító kért 'bocsánatot a sértettektől, olyan értelmű jegyzőkönyvet vet­tek fel, thogy a szülők kértek bocsánatot a ta­nítótól. Ezt azért tették, hogy a fegyelmi el­járást elkenjék. Méltóztassék az ügyet megvizsgálni és meg­győződni arról, amiről én meggyőződtem, hogy nincs^ az összes sértettek ügyében lefolytatva az eljárás és amennyiben meg méltóztatik er­ről győződni, méltóztassék utasítani az illeté­kes hatóságot, hogy a fegyelmi szabályok szem­előtt tartásával hozzon szabályszerű megszün­tető, felmentő, vagy pedig marasztaló határo­zatot és kézhesíttesse azt a sértettek jogi kép­viselőijének. Elnök: A vallás- és közoktatásügyi mi­niszter úr kíván válaszolni. Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: T. Ház! Mózes t. képviselőtársam egy hivatalos úton befejezett ügyet tett szóvá itt a Házban. 1935 tavaszán valóban feljelen­tés érkezett a kultuszminisztériumba egy kis­kőrösi tanító ellen, hogy a gyermekekkel mél­tatlanul bánik. Ez a feljelentés kiadatott a fegyelmi eljárás megindítására illetékes ágos­tai evangélikus egyházkerületi hatóságnak és a püspök úr válaszából értesültem, hogy az előzetes vizsgálat lefolytattatván, megálla­pítást nyert, hogy bizonyos kisebb szabályta­lanságok történtek, amelyekért az illető tanító a megkívánt és szükséges fegyelmi elbírálás­ban, megintésben részesült, fegyelmi eljárás megindítására azonban nem forgott fenn ok, annál kevésbbé, mert a feljelentő szülők egy része megállapította, hogy rábeszélésre írta alá a feljelentést és magának közvetlen tudo­mása nincs a dolgokról. A megállapított tények alapján a vizsgálat lefolytatása után a tanító megintésben része­sült, de fegyelmi eljárás szüksége nem forog fenn. Ennélfogva nem látok semmi okot arra, ho gy a fegyelmi eljárás megindítására az eddigi anyag alapján újabb lépéseket tegyek. Amennyiben a képviselő úr új adatokat fog hozzám juttatni, vagy az illető szülők kérik a vizsgálatot és kérésüket komoly, kon­krét bizonyítékokkal támogatják arra nézve, hogy a tanító szabálytalanságot követett volna el, az eljárás megindítása végett újra meg fogom keresni az illetékes egyházi hatóságot. Kérem a t. Házat ia válasz tudomásul vételére. (Helyeslés jobb felől.) Elnök: Az interpelláló képviselő urat a viszonválasz joga megilleti. Mózes Sándor: T. Ház! Legnagyobb sajná­latomra nem vagyok abban a helyzetben, hogy a miniszter úr válaszát tudomásul vegyem. Nevezetesen maga a miniszter úr is azt adta elő válaszában, hogy csak a szülők bizonyos része volt, aki azt állította, hogy rábeszélésre indította meg az eljárást és az eljárásban éppen az a jellemző és kifogásolandó, hogy pontosan azoknak a szülőknek vallomását nem

Next

/
Thumbnails
Contents