Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.

Ülésnapok - 1935-223

Az országgyűlés hépviselöházának 2 raüzletet kötni. Nagyon sok szomorú esetet tárt fel előttem az említett két panasz, úgyhogy a magam részéről 'Szükségesnek tartom egy szigorú vizsgálat megindítását és ha a kereskedelmi kamarák válaszai felihívásomra beérkeznek, akkor fogom megfontolás tárgyává tenni, hogy szükség van-e itt bizonyos rendszabályok életbeléptetésére. Addig kérem válaszom tudomásulvételét. (Helyeslés jobb felől.) Elnök: Az interpelláló képviselő urat a viszonválasz joga megilleti. Andaházi-Kasnya Béla: T. Képviselőház! Előrebocsátom, hogy a miniszter úr ideiglenes válaszát, mert hiszen tulajdonképpen fenn méltóztatott tartani a lehetőséget, hogy amint beérkeznek a kamaráktól a válaszok, akkor kapok határozott, végleges választ, köszönettel tudomásul veszem, de egy dologra fel kell hívnom az igen tisztelt miniszter úr figyelmét. Egészen határozottan merem állítani, hogy a vidéki kamaráknak és a pesti kereskedelmi kamarának álláspontja ebben a kérdésben nem is lesz ingadozó, hanem se hideg, se meleg álláspont lesz. (Bornemisza Géza kereskedelem és közlekedésügyi miniszter: A pestié még nem érkezett be!) Anélkül, merem ezt állítani, hogy látnám a vidéki véleményeket, vagy ismerném a pesti kamara véleményét. Méltóztassék megnézni, hogy kik vannak azokban a kereskedelmi kamarákban? Olyan kereskedők, akik ki vannak szolgáltatva ezeknek a vállalatoknak, sokszor nagyobb mértékben, mint ahogyan az első pillanatban látszik. Hogyan merjen szembehelyezkedni a kereskedelmi és iparkamarában az a kereskedő az áruhitelirodával, amikor egyik napról a másikra egyszerűen kirekesztheti tagjainak sorából, aminek következtében hitelvevőt nem kap, a készpénzvevőket pedig már más cégek elvonták tőle. Ennek hatását igen súlyosan fogja érezni. Arra kérem a miniszter urat, méltóztassék ezt megfontolás tárgyává tenni. Azt is szükségesnek tartanám, ha a kereskedelmi és iparkamarákon kívül meghallgatná az egyes kereskedőket, akik sokkal őszintébben mondanák el bizalmasan a dolgot, mint a kereskedelmi kamarák, amelyektől hivatalos minőségben méltóztatik véleményt kérni. A választ egyébként tudomásul veszem. Elnök: Következik a határozathozatal. Felteszem a kérdést: méltóztatnak-e az interpellációra adott miniszteri választ tudomásul venni? (Igen!) A Ház a választ tudomásul veszi. Következik Dinnyés Lajos képviselő úr interpellációja a belügyminiszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Szeder János jegyző (olvassa): »Interpelláció a m. kir. belügyminiszter úrhoz. Van-e tudomása a belügyminiszter úrnak arról, hogy Budapest székesfővárosi árvaszéknek 1926-ban gyámhatósága alá került kk. if j. Rónay György 1200 holdas tehermentes birtoka, amelyet a hivatalos becslés 500.000 pengőre értékelt, a törvénytelen, szabálytalan kezelés következtében 10 év alatt teljesen megsemmisült, noha a birtokniak sem az állagából, sem pedig a jövedelméből a tulajdonos kiskorú soha egy fillért sem kapott? Van-e tudomása a belügyminiszter úrnak továbbá arról, hogy a szabálytalan kezelés folytán az 1200 holdból 450 holdat, még pedig a legjavát, eladták és a megmaradt 750 hold futóhomokot is még 250.000 pengő adósság terheli? Van-e tudomása a belügyminiszter úrnak továbbá arról, hogy ennek a megmaradt birKÉPVISEX-ÖHÁZI NAPLÓ XTV. 23, ülése 1937 június 2-án, szerdán, 191 tokrésznek a védettsége június elsejével megszűnik és el fog árvereztetni? Az árverés vételára előreláthatólag csak a felét fogja fedezni a meglévő adósságoknak és a fentmaradó 125.000 pengő mint személyi adósság szakad az ártatlan kiskorú vállaira. Hajlandó-e a belügyminiszter iir ezek után felügyeleti jogkörében 1 azonnal intézkedni, hogy a főváros az okozott 600.000 pengő kárt megfizesse és mindazok ellen, akik vétkesek kiskorú Rónay György teljes anyagi tönkremenésében, a megfelelő fegyelmi és bűnügyi eljárás megindíttassék? — Budapest, 1937. évi május hó 28. — Dinnyés Lajos s. k., országgyűlési képviselő.« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Dinnyés Lajos: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) A belügyminiszter úr a belügyi tárca tárgyalásának elején mondott expozéjában szóvátette, hogy az árvaszékeket, a gyámhatóságokat államosítani fogja, mihelyt arra lehetőség nyílik. Én a miniszter úrnak ezt a bejelentését a legnagyobb örömmel üdvözlöm, de azt hiszem, valamennyien a legnagyobb örömmel üdvözöljük a miniszter úrnak ezt a törekvését. Remélem, hogy az ehhez hasonló ügyekben, amelyet most ismételten a t. Ház elé hozok, nem fognak megtörténni ilyen visszaélések, amilyenek a főváros árvaszékének gyámhatósága alatt ifjú Rónay Györggyel megtörténtek- Miként tudjuk, ifjú Rónay György 1926-ban 1200 kat. hold tehermentes birtokot örökölt bizonyos felszerelésekkel, készpénzzel, amelynek összes értéke a hivatali becslés szerint akkor félmillió pengő volt. Ma, 10 esztendő után ez a kiskorú, aki nagyapjától örökölte ezt az 1200 holdas tehermentes birtokot, ott áll, hogy egy fillért sem kap a birtokából és Tatárszentgyörgy község kiadta számára a szegénységi bizonyítványt. Sőt itt van nálam hivatalos közjegyzői másolatban a községnek egy bizonyítványa, amelyben (olvassa): »Alulírott községi elöljáróság hitelesen igazolja, hogy Rónay György okleveles középiskolai tanár, itteni földbirtokos gazdaságában az összes lovak, marhák, stb. szekerek, gazdasági felszerelési eszközök folyó hó 22-én köztartozások fejében elárvereztettek. Tatárszentgyörgy, 1931 május hó 22.« Különféle rémségek történtek itt 10 esztendő alatt, amelyeket pár szóval vázolok. (Halljuk! Halljuk!) A végrendelet, amelyet az örökhagyó nagyapa írt, újgy szól, hogy a birtokot vagy el kell adni, vagy pedig bérbe kell adni s a gyermeket a tőke kamataiból, illetőleg a bérjövedelemből kell nevelni. Mint említettem, a gyerek egy krajcárt sem kapott. Jeles tanuló volt, a legnagyobb erőfeszítéssel dolgozott, cselédszobákban, kis lichthofos szobákban lakott, ő azi 1200 holdas^ nagybirtokos Rónay György, aki mellesleg imég mint író is nagyon szép nevet szerzett magának és jeles eredménynyel kapott középiskolai tanári oklevelet. !

A nagyapának a természetes apával differenciái voltak és nehogy megtörténhessék, hogy a természetes apa abba a helyzetbe kerüljön, hogy a birtokot saját céljaira felhasználhassa, a nagyapa vagyonkezelő gondnokot nevezett ki. (Mózes Sándor: Ki volt az?) Nem akarok neveket említeni, éh csak az intézményt teszem bírálat tárgyává és ezt az egész eljárást tárgyalom. (Ekkor a fővárosi árvaszék a vagyonkezelő gondnok ajánlatára azt aján' lotta, hogy vegyék házi kezelésbe ezt az 1200 £6