Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.

Ülésnapok - 1935-223

Az országgyűlés képviselőházának 223. ülése Í9É7 június 2-án, Szerdán* ÍG3 kifejezni szoktam magamat: — ahol Ibetegségi gócok alakultak, az adóhátralékokat gondosan meg kell néznünk, (Ügy van! Ügy ivan!) és is-zéles körben el kell rendelni a behajthatatlan, tételek okos törlését. Ez folyamatba tétetett és meg is fog történni. Legyen szabad itt megjegyeznem, — amit a miniszterelnök úr már bejelentett, — hogy ez az akció, amely a kubikosság és a mezőgazdasági munkásrétegek munkanélküliségének ezen a 8—10 gócterületén koncentrikus eszközökkel való leküzdését szolgálja, — amelyre különben sok milliós összegek vannak előirányozva a beruházási programmban, de egyebütt is — teljesen elő van készítve s azt egy állami tárcaközi bizottság tárgyalja. (Helyeslés.) Méltóztatnak tudni, hogy nem szoktam magamat illúziókban ringatni, de fanatikusan hiszem, hogy ezzel nagy eredményt fogunk elérni, (Ügy van! Ügy van!) még pedig olyan ponton, amely egyik legfájóbb szociális, problémánk az állásnélküli ifjúság kérdése mellett. Az utóbbi kérdésről, amleyet Ernszt Sándor t. képviselőtársam tett szóvá, nem kell beszélnem, mert a kormány észszerű programmot adott, s ezt a programmot nemcsak adta, hanem végre is fogja hajtani. (Helyeslés.) Az idő előrehaladottsága miatt nagyon sok kérdésről, sajnos, nem tudok részletesen beszélni. (Halljuk! Halljuk!) À részvényjog reformját én is helyeslem. Ennek a kérdésnek az előkészítése egyébként az igazságügyminiszter úr hatáskörébe tartozik, akinek ebben a kérdésben tett nyilatkozatát általános tetszéssel fogadták., A vám jövedéki kihágásokkal kapcsolatban valamilyen tévedésnek kell lennie AndaháziKasnya t. képviselő úrnál, aki azt mondotta, hogy ezek legnagyobb része elévül. En megnéztem ezeket évekre visszamenőleg, de egyetlenegy olyan esetről sem tudunk, amely elévült volna. Ha valami konkrét adat van, méltóztassék azt velem közölni. Azt hiszem, rólam talán az a vélemény, hogy inkább kissé túlerélyes vagyok az ilyen visszaélésekkel szemben, semmint, hogy azokat elnézném. (Elénk helyeslés.) De ennek nem. is volna értelme, mert a magyar tisztviselői kar olyan brilliáns munkát végez, olyan önzetlenül és olyan nehéz körülmények között, (Ügy van! Ügy van!) hogy ha akadna is egy-kjét ember a nagy tömegben, aki esetleg kifogásra ad alkalmat, még emellett is kell, hogy ennek a tisztviselői karnak kitűnőségét iminden tekintetben elismerjük. (Ügy van! Ügy van!) Méltóztattak itt az élesztőadó kérdését is felvetni. Nem akarnék erre a problémára részletesen kitérni. Én ezt a kérdést megvizsgáltattam úgy adózás, mint az árelemzés szempontjából és az eredmény, amit kaptam, egyáltalában nem igazolta azokat a beállításokat, amelyek egy brosúrában láttak napvilágot és amelyek egyes képviselő urak részéről is elhangzottak. Az az észrevétel, hogy az ár miatt a fogyasztás folyton csökken, igen fontos, de meg kell jegyeznem, hogy ebben a kérdésben a kincstár a legnagyobb partner, amelynek elementáris érdeke az, hogy ezek a vállalatok megfelelően adózzanak. Megnézem ezt az ügyet és referálni fogok róla, de már most ki kell jelentenem a két vállalat reputációja érdekében, amelyről szó volt/hogy a vizsgálat semmiféle visszaélést nem hozott napvilágra; ellenkezőleg, a dolgok rendbenlétét igazolta. Nem mondom azt, hogy esetleg eredményesebb adóztatás nem volna lehetséges. Az áthártás kérdését is megvizsgáltuk, az rendben van. Ez a dolog két részből áll. Volt egy 13 filléres adórészesedés, ezt nem engedtük áthárítani. Ezután jött az emelés és a fázisforgalmi adó, amelynek áthárítását megengedtük; különben is a 'fogyasztást terhelő adóról van szó, aminek természetéhez tartozik az áthárítás. (Zaj.) Ügy látom tehát, hogy az élesztőkérdés sokkal nagyobb mértékben élesztette fel a kedélyeket, mint ahogy erre szükség lett volna. (Derültség.) A dolog azonban úgy «áll, hogy ez az adó a kenyér árában csak eges« kis töredékkel érvényesül. Az a körülmény, hogy egy kilogramm élesztő, mondjuk egy pengő 40 filléríbe, vagy két pengőbe kerül, a fogyasztóra nézve közömbös. Hogy ebből azután 5 millió pengő haszon lenne, amint ezt Czirják Antal képviselő úr mondotta, erre nézve megállapítom, hogy ennek ötödrésze sincs. A lisztforgalmi adó kérdése a boletta-alap költségvetésével kapcsolatban fog eldőlni s míg ez meg nem történik, addig erről nem nyilatkozhatom. Az biztos, hogy a mai nívón fog fennmaradni. (Egy hang balfelől: Tessék eltörölni!) Könnyű ezt kimondani, de méltóztassék az agrárérdekek gondozóit is megkérdezni, hogy lehet-e ezt olyan egyszerűen eltörölni. Felmerült itt egypár biztosítási részletkérdés is, amelyeket — így az apaállatok, a tenyészállatok önbiztosítását — meg fogom vizsgálni. A Phönix-kérdésben utalok arra, amit mondottam. A felügyelő hatóság kérdésében ugyancsak ezt mondhatom, s erre nézve a megfelelő időben az intézkedések nyilvánosságrahozatala meg fog történni. Kertész Miklós képviselő úrnak az az információja, mintha a Phönixnél a státus javult volna, egyáltalában nem felel meg a tényeknek. Arra a kérdésre vonatkozóan, hogy a biztosítottak díjtartalékát ki lehet-e helyezni földbirtokba, az a válaszom, hogy ezt meg fogom vizsgálni, de előrebocsátom, hogy rendkívül kétlem, hogy helyes lenne. Azt hiszem, nem volt igazságos és méltányos Andaházi-Kasnya Béla képviselő úrnak a Nemzeti Bankról mondott kritikája és ismervén az ő tárgyilagosságát, nagyon kérem, hogy vonja azt vissza. Ezekben a valutabűnoselekményekben la Nemzeti Bank nincs inkompatibilis helyzetben, a Nemzeti Bank nem csinál üzletet, hanem a közérdeket nézi. Azt is meg kell mondanom, hogy ha ezeknek az ügyeknek a vitelét másra méltóztatnék ruházni, pl. a pénzügyminiszterre, én de facto a Nemzeti Banktól kérnék tanácsot, mert nem tudnám vállalni a felelősséget és nem lehetek olyan szakértője a dolognak, mint a Nemzeti Bank, amely ezeket a dolgokat intézi. Hogy a Nemzeti Bank okos és magas erkölcsi nívón álló vezetés alatt áll, ebben mindenki egyetért. Ne méltóztassék azt mondani, hogy a nagyembert futni hagyják, a kicsit pedig megfogják; ezt nem szabad feltételezni sem és nem áll az ország érdekében, hogy ilyen magas nívójú vitában ilyent állítsanak. Méltóztassék meggyőződve lenni, hogy a Nemzeti Bank^ is, a kormány is és amíg hatásköröm lesz, én is, kínosan ügyelünk arra, hogy semmiféle kisiklás