Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.

Ülésnapok - 1935-223

160 Az országgyűlés képviselőházénak 223. ülése 1937 június 2-án, szerdán. mert józanul erre számítani nem lehet. Ä nyugdíjtehernek biztosítás útján a jövő nemzedékekre való áthárítása, mint ötlet, minden évben visszatér. Azoknak, akik óhajtják, hogy így oldjuk meg ezt a kérdést, megmondhatom, lellkiismeretesen megvizsgáltam, de feladtam az eszmét, mert megállapítottuk, hogy megvalósítása belátható időn belül nem tartozik a lehetőségek közé. Igenis, foglalkoznunk kell e kérdéssel, lehet is bizonyos dolgokat csinálni. Itt vannak például a kettős keresetek körül bizonyos rektifikációk, amelyekkel foglalkozni fogunk, nem a pénzügyi eredmény miatt, hanem inkább morális szempontból. Szóbakerültek azután, és ezekre terjedt ki tulajdonképpen a legtöbb felszólalás, a különböző adóproblémák. Az adóproblémákról már nyilatkoztam költségvetési expozémban. Most csak egynéhány konkrétumot, mint eredményt, akarok felhozni. Mégis elvi álláspontomként hangsúlyoznom kell azt, amit a hídátépítésnek hasonlatával már ismételten mondottam, hogy nekünk az adórendszert át kell alakítanunk egyszerű, áttekinthető, igazságos és arányos teherviseléssé, de úgy kell átalakítanunk, hogy a hídon átalakítás időszaka alatt is lehessen járni, mert lehetetlen és senki sem vállalhatja a felelősséget a nemzet és a történelem előtt, hogy egy ugrással egészen más adórendszerre térjünk át. En nem vagyok híve az úgynevezett canardizmusnak. Canard volt tudniillik az a pénzügvi tudós, aki azt mondta, hogy vigyázni kell minden újításra, mert minden régi adó jó és minden új adó rossz, mert az élet hozzászokott a régihez és ha helytelenül is, de valahogyan az adózás mégis csak megtalálta a maga medrét. Bizonyos fokig azonban mély életbölcsesség van ebben, omert tényleg lehetetlen máról-holnapra változtatni egy adórendszeren egy olyan időszakban, amikor nemcsak erkölcsileg és világnézetileg, de gazdaságilag és pénzügyileg is átmeneti korszakiban vagyunk. Főfeladatunk tulajdonképpen abban van, hogy evolúcióvá tudjuk rögzíteni a revolúciós átalakulást. Ennek az átépítésnek tehát állandó munkával kell előremennie s ezen a téren néhány új pillér és tégla beillesztésével most ismét előremegyünk azáltal, hogy a magánalkalmazottak külön adójának bizonyos mérséklését vezetjük be. (Elénk helyeslés.) Ennél a kérdésnél tulajdonképpen nehéz helyzetben voltam, mert saját pártunk volt az, amely ezt hosszabb idő óta sürgette és az előadó úr a pénzügyi (bizottságban, amikor a költségvetést tárgyaltuk, quasi külön javaslatot terjesztett elő, hogy sürgősen tegyünk valamit ebben a kérdésiben. Részemről akkor a pénzügyi bizottságban azt mondottam, hogy egy kis türelmet íkérek, mert két dologra van szükségem. Ismernem kell bizonyos statisztikai adatokat, mert teljesen a sötétbe mégsem ugorhatom, a mâsodÀk dolog pedig az, hogy meg kell néznem, hogy áprilisban és májusban hogyan alakulnak a bevételek. Hogy ha ezekben a hónap okban lényeges visszaesés nincs, akkor remélhetem azt, hogy a költségvetésben még számításba, nem vett ezt a kiesést egy adómérséklés révén mégis meg tudom adni. Ez a két előzmény bekövetkezett. A jövedelmek alakulása nem volt kedvezőtlen,^ a statisztikai adatokat pedig beszereztem. Ezek alapján arra az elhatározásra, jutottam, hogy ott segítek, ahol a kicsi embernek leginkább van szüksége a segítségre. (Elénk helyeslés.) A segítség el fog menni a fiOO pengős havi jövedelemig, ami, azt hiszem, elég méltányosan megá; !'(PÍtott határ. Ezen belül is három kat-góriát állítok fel. Az e;SÓ kategória a legki seíhb emberek 300 pengőig terjedő havi jövedelme. Ennél a 250°»-os különadónak háromötöd részét fogom elengedni. Vagyis ennél a kategóriánál, ami a tömeget képviseli — a r§gi nívóra, az emelés előtti százszázalékos külön adópótlékra csökkentem a különadót (Elénk helyeslés és taps a Ház minden oldalán) A második kategória lesz a 300-tól 500 pengőig terjedő havi jövedelem. Itt a 250%-os különadót le fogom csökkenteni 150%-ra, vagyis annak _ 2

A-ót engedem el. Az 500—600 pengős havi jövedelmeknél pedig Vs-öt engedek el, vagyis 250%-ról 200%-ra fogom leszállítani^ a különadót és igyekszem arcra, hogy ez már július 1-én életbelépjen és ezért megfelelő időben a 33-as bizottság elé rendelettervezettel fogok jönni. (Élénk helyeslés és hosszantartó taps a Ház minden oldalán. — Andaházi-Kasayja Béla: Kétszer ad, aJki gyorsan ad! — Ügy 'van! Ügy van!) T. Ház! A második dolog, amit már régebben ígértem, a házadó egyik rendkívüli pótlékának, a 20%-os pótléknak csökkentését jelenti és pedig a felére. Ezt azonban erre az évre már nem tudom megcsinálni, de ugyancsak rendelettervezetet fogok terjeszteni a 33-as bizottság elé, amely szerint ez a csökkentés január 1-én fog életbelépni, tekintve, hogy itt egész évre kivetett adóról van szó, amelynél már nem tudom ezt a kérdést július 1-éire megoldani. Azt hiszem, hogy ezzel is lényeges lépéssel megyünk előre. Ezen a téren egy fokozatos leépítésre gondolok. Körülbelül ezek azok a lehetőségek, amelyeket a mostani terméskilátások mellett — méltóztatnak tudni, hogy mindig^ bizonyos óvatosságra van szükség ezen a téren — ebben a költségvetési évben, azt hiszem, feltétlenül el tudunk bírni. Szemrehányás ért a vitában azért, hogy miért éppen a házadónál tesszük ezt. Én azt hiszem, hogy a házadó terhe, amely 43%-nál nagyobb, rendkívül súlyos. (Ügy van! Ügy van!) Erre különben még egy érvet fel fogok hozni az adóhátralékok kérdésénél is. Egy további kérdés, amelyre súlyt helyesek, a társulati adó reformja. (Helyeslés. — Halljuk! Halljuk!) Ez komplex kérdés, amelyről nagyon hosszan lehetne beszélni. (Fábián Béla: Ráérünk! — Ügy van! Ügy van! a baloldalon. Fábián Béla: Az a baj, hogy a miniszter úr nem ér rá!) Én csak azt kérem, hogy ebben a vitában, amely a társulati adó körül folyik — ugyanezt fogom kérni a szeszvitára nézve is — ne^ kelljen nekem a felperes és az alperes előadásaiba bármelyik oldalon beavatkoznom. Nagyon szeretném, hogy — ahogyan egy ilyen pörben a bírói ítélet dönti el a dolgot — az a konkrét javaslat döntse el az ügyet, amelyet a kormány elő fog terjeszteni. A társulati adóra nézve — amelyről tulajdonképen beszélek — készen van a tervezetem, de ezt az érdekeltekkel természetesen le akarom tárgyalni. Evvel kapcsolatos elgondolásaim tulajdonképen négy irányban mozosrnak, (Halljuk! Halljuk!) Az egyik az, hogv a társuïati adóreform nélkül is igert sokkal lehet fokozni ennek az adónak a jövedelmét azáltal, amit úgv hívunk, hogy »'erősebb kimunkálás.» (Helyeslés. — Fábián Béla: -Tó dolog!) A helyzet az, hogy a társulatok természetszerűleg a