Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.

Ülésnapok - 1935-221

Az országgyűlés képviselőházának haladása útján a magyar parasztság gróf Károlyi Sándor és Darányi Ignác melegszívű magyarsága útján haladt előre. A kultúrai közösséghez azonban nagyobbrészben a pesti nagyvárosi zsurnalisztika krajcáros újságjai útján jutott el, bár nemzeti irányú Öntudatosítáea minden erőfeszítést megérdemelt volna, hogy a középosztály örök rezervoárjaként és támaszaként szolgálhasson. (Zaj a szélsőbaloldalon.) A földmívelésügyi kormányzatnak a termelés irányait és a jövedelmezőség magasabbrendűségét érintő és célzó intézkedései nyomán ma már észrevehető annak az okosabban gazdálkodó, jobban üzletelő kis farmertípusnak a megszaporodása, amely kis farmertípus egyúttal a nemzeti tudatosság szóvivője és terjesztője is. A falusi gazdaközönség dicséretreméltó igyekezettel törekszik megfelelni ebbeli feladatának is. Mutatja ezt, hogy a téli tanfolyamok, szakiskolák tömve vannak tanulni vágyó ifjúsággal, de a háromhónapos téli tanfolyamokon az ifjúság mellett ott látjuk a napbarnított arcú, őszfejű öregebbeket is, akik ellesni igyekeznek a jövedelmezőbb gazdálkodás fogásait, hogy a maguk keresetének javítására fordíthassák a szerzett ismereteket. Ha figyelembe vesszük, hogy a közép- és alsófokú szakoktatás intézményeinek, a szaktanfolyamoknak padjait az utóbbi évtizedben kevés híján 14.000 gazdaifjú hagyta el és hogy a téli tanfolyamokon minden esztendőben 4—5000 gazda jut jól értékesíthető ismeretekhez és hogy ezt a szakoktatást a kertgazdasági tanfolyamok és azokon túl jónéhány egyéb szaktanfolyam egészíti ki, akkor megnyugvással vehetjük tudomásul, hogy földmívelésügyi minisztereink bölcs kezdeményezése révén eljutottunk ahhoiz a fejlődési fokhoz, amikor a magyar kisgazda-közönség ifjabb generációi a réginél lényegesen öntudatosabb, okosabban gazdálkodó és államát szerető homogén kispolgári társadalmi réteggé alakulnak át. Mindezek szemléletében bontakozik ki előttünk a mai földmívelésügyi kormányzat átalakító és szervező munkásságának az a képe, amely nagy akciókhoz képest aránylag nagyon csekétly anyagi eszközökkel, de egy igen kiváló tisztviselői kar lelkes munkásságával és magasrendű szaktudásával igen lényeges és nagyjelentőségű nemzeti célokat segít aránylag rövid idő alatt biztos eredményekhez. A pénzügyi bizottság a földmívelésügyi tárca költségvetését, mind általánosságban, mind [részleteiben elfogadásra ajánlja a i Háznak. (Éljenzés, helyeslés és taps.) Elnök: Klein Antal képviselő úr következik szólásra. Klein Antal: T. Képviselőház! Krúdy Ferenc t. képviselőtársunk és előadónk, aki a földmívelésügyi tárca költségvetését ismertette velünk, meg vagyok győződve róla, nem jár úgy, — ahogy a közbeszólók mondották — mint az iparügyi tárca előadója, mert ő előadásában a tárca költségvetését a földmívelésügyi » bizottság és a földmívelésügyi miniszter intencióihoz híven adta elő. (Ügy van! Ügy van! — Buchinger Manó: Pechünk van!) Figyeltem előadását és lígy láttam, hogy .a földmívelésügyi, minisztérium indokolásának sorrendjét vette alapul. (Krúdy Ferenc előadót Úgy van!) Ha talán minden tekintetben nem is értek vele egvet és vannak dolgok, amelyekre vonatkozólag leszek bátor úgy a magam, mint a pártom álláspontját itt leszögezni, kétségtelenül el kell ismerőéin, hogy 221. ülése 1937 május 81-én, hétfőn. 5 i teljesen objektíve adta elő a tárca költségveté! sét és hogy e tekintetben nem lehet eb! ben a Házban a jobb- és a baloldal között — bármilyen világszemlélete legyen is valakinek | — különbség abban a fölfogásban, ihogy a mai gyár földnek és a magyar föld munkásának ' minden egyes költségvetés bázisának kell lenI nie, mert ennek a földnek és ennek fa munkásI nak prosperitásától függ költségvetésünk sta| bilitása és az, hogy egyáltalában lehet-e költ| ségvetésTŰl szó egy államban. A jobb- és a ^baloldalnak egyformán át kell hatódnia attól a gondolattód, hogy ezt a földet és ennek munkását olyan helyzetbe kell hoznunk, hogy eleget tudjon tenni annak a kötelezettségnek, amelyet tőle joggal elvárunk. Bár tudom és meg vagyok győződve arról, hogy nemzeti életünknek egyformán fontos tényezője az ipari, kereskedelmi és szellemi foglalkozás, amelynek boldogulását és prosperitását a kományzatnak szintén fontos feladatai körébe kell vonnia és nem szabad elhanyagolnia, mégis azt mondom, hogy a föld és annak munkása az a társadalmi réteg, melyet a kormányzatnak a legmelegebben kell felkarolnia, mert az a mai viszonyok között a legbizonytalanabb jövedelemmel rendelkezik. Ennek a társadalmi rétegnek nincsen fixfizetése, fix jövedelme és nincsen maximális munkaideje vagy minimális munkabére, sőt tovább megyek: a föld munkása az, akinek még a közjogok terén sincs meg az a joga, amely a városi munkásságnak megvan, (Propper Sándor: Elég hiba!) nincs meg a titkos választójoga. A közjogok terén is másodrendű joga van, mert az részére nem is jog, hanem kétes kötelesség, amellyel, ha esetleg élni akar, beláthatatlan veszélyeknek teszi ki magát. Én a földmívelésügyi minisztérium indokolásának sorrendjét vagyok bátor követni és ebben a sorrendben kívánom előadni a magam álláspontját és véleményét. Kétségtelen, hogy a mai gazdasági világversenyben — amint a miniszter úr is mondja az indokolásban — elsősorban a minőségi termelésre kell fektetni a súlyt. Az ő agrárpolitikai célkitűzéseinek ez a két főszempontja és vezérlő gondolata: • a minőségi termelés előmozdítása és a mezőgazdasági népesség szociális igényeinek kielégítése. Ügy látom, ez az a két főszempont, amelyet követ végig egész elgondolásában és politikájában. Kétségtelen, elismerem, hogy igen nehéz feladat, egy 33 milliós költségvetési keret igen szűk ahhoz, hogy ilyen nagyszabású agrárpolitikát ki tudjon dolgozni és keresztül tudjon vinni a miniszter úr a mai világversenyben, amikor mindenütt az autarchia, az elzárkózás, az állami irányítás, a deviza-, vám-, fuvarnehézségek és sok más egyéb akadálya van annak, hogy a magyar mezőgazdasági termék eljuthasson oda, ahol megfelelően értékesíthető. Kétségtelen az is, hogy ezeknek az akadályoknak legelseje, a legfőbb akadálya ez a szűk költségvetési keret, amely már a megindulásnál nehezíti a magyar mezőgazdasági termékek jobb elhelyezését. Elismerem, hogy ennek oka az államháztartás mai súlyes, nehéz helyzetében keresendő és amidőn a földmívelésügyi miniszter úr némi kis emelkedésre mutathat rá, már ez is olyan eredmény, amelyet a magunk részéről csak köszönettel és örömmel kell fogadnunk és nyugtáznunk. A minőségi termelést illetően bátor vagyok a földmívelésügyi miniszter úrnak a következő kérdéseket feltenni és ezekre vonatkozóan szíves válaszát kérni, Mint az előadó úr is elő-