Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.

Ülésnapok - 1935-223

12â Âz országgyűlés képviselőházúnuk i Költségvetésünk előirányzata az úgynevezett társulati adóra a múlt esztendőben 132 millió pengő volt, a jelen költségvetésben pedig 15 2 millió pengő. Ugyanakkor az úgynevezett adóbehajtásból és a késedelmi kamatokból a múlt évi 3 millió pengővel szemben 35 millió pengőt irányoz elő a költségvetés. Ne méltóztassék rossznéven venni, ha szembeállítom ezt a két tételt. Itt egy nagyon érdekes képet kapunk. Míg a társulati adót fizetők terhe a társulati adó előirányzatának emelkedésével 2 millió pengővel növekedett, ez az előbb említett másik tétel szerintem 1'5 millió pengővel emelkedett. (Fabinyi Tihamér pénzügyminiszter: Melyik az?) Az előző esztendőben 3 millió pengő volt az előirányzat késedelmi kamatokból és adóbehajtásokból, most pedig 3 5 millió pengő. Azért tesz ki az emelkedés szerintem 1'5 millió pengőt, mert "hiszen — mint méltóztatnak tudni — a megelőző esztendőben 9% volt a késedelmi kamat, ezt azután lecsökkentették 6%-ra, vagyis tulajdonképpen egy j30%ros, 1 millió pengőt kitevő csökkenés történt. A költségvetésnek ez a része tehát nagyszerűen ki van munkálva, — ezt kénytelen

1 vagyok elismerni — ez azonban azt is jelenti, hogy a lehető legszegényebb réteg, tehát éppen az a réteg, amely nem tud adót fizetni, vagyis az adóhátralékosok, a késedelmi kamatot fizetők rétege fog most 15 millió pengővel többet fizetni, míg a másik oldalon a társulati adó alá eső alanyok 2 millió pengővel fognak többet fizetni. Az igen t. pénzügyminiszter úr volt szíves kilátásba helyezni, hogy különösen a társulati adó terén erősebb kimunkálást kíván megvalósítani, méltóztassék azonban megengedni, hogy felhívjam az igen t. pénzügyminiszter úr figyelmét arra, hogy a mai konstrukció mellett erre szerény véleményein szerint alig van lehetőség. Alig van erre lehetőség, mert ma a mérlegeket az illetékes hatóságok csak alaki szempontból vizsgálják. Ha az a mérleg el van látva kellő záradékkal, ha azt a kellő személyek írták alá és az összegszerűségnek megfelel, érdiemben nem vizsgálják. Ma a mérleg és könyvvizsgálatnál tulajdonképpen majdnem kizárólag csak alaki szempontokat vesznek figyelembe. Szerintem azonban a valóságnak megfelelő képet csak akkor lehetne kapni, ha méltóztatnék mindenekelőtt a mérlegvalódiságra vonatkozólag törvényjavaslatot beterjeszteni. Méltóztassék megnézni, hogy milyen anomáliák vannak. A megelőző esztendőkben például a napilapok sorra közölték azoknak a nagyvagyonú embereknek adókimutatását, akik adóvallomást tettek és közölték, hogy milyen összegek alapján és hogyan adóztak. Ezek a lapok azonban közölték az illető vállalatok nyereség- és veszteségszámláját is, amelyből azt láttuk, hogy többszázezer pengőt reprezentáló vállalatok 100— 150—200—300, vagy 1000—2000 pengő nyereséget mutattak ki ugyanakkor, amikor a másik oldalon a vállalat igazgatója adó vallomásában 40— 50^-60.000 pengő jövedelmet vallott ibe. Az egyik oldalon az igazgató jövedelme 70-^-80—100.000 pengő, a másik oldalon pedig a vállalat évi nyeresége 1000—1200 pengő. (Br. Vojnits Miklós: Más a vállalati nyereség és más a fizetés!) Képviselő úr, azt hiszem, ezt önnél csak én tudom jobban, mert én ezzel nagyon «okát foglalkozom. Ez tényleg így van. A lényeg azonban az, hogy azért is fontos lenne ezt a kérdést rendezni, mert ez a kérdés nemcsak a mérlegvalódisággal, hanem a rész23. ülése 1937 június 2-án, szerdán. vényjogi reformmal is szorosan összefügg. Arra kérem az igen t. miniszter urat, tegye lehetővé, hogy ez a régóta vajúdó kérdés, amelyben annyi ankét volt már, annyi érdekes hozzászólás történt, az egyetemi tanároktól érdekes vitairatok jelentek meg ebben a kérdésben, végre nyugvópontra jusson. Látjuk, hogy a francia és a német irodalomban milyen óriási szakirodalom fejlődött ki már a részvényjogi reformról. (Meizler Károly: Nem szakkérdés ez, hanem hatalmi kérdés!) Szerintem azonban nem hatalmi kérdésként, hanem szakkérdésként kell kezelni, mert különösen olyan szegény országban, mint a miénk, ahol a tőkeképződés — sajnos — nehezen indulhat meg, a részvényjognak olyan élő jognak kell lennie, hogy a legkisebb részvényes is érezze a tőkés fogaiimát. Azt szeretném, ha itt ebben az irányban olyan kapitalista szellem fejlődne ki, hogy a részvényes tényleg érezze, hogy részese annak a vállalatnak, amelynek papírját megveszi. A mai pénztelen világban, a mai kis tőkegyüjtési lehetőségek mellett csak a részvénytársasági forma az, amely az együttes vállalkozást lehetővé teszi. Nézetem szerint igen nagy jelentősége volna annak, ha olyan megoldást lehetne teremteni, amely elsősorban is bizalmat kelt a kisemíberekben, mert meg vagyok róla győződve, hogy ebben az esetben nagyon sok olyan nehézséget lehetne áthidalni, amelynek megoldása ma szinte lehetetlennek látszik. Amikor azonban a [kisemberek adóját a késedelmi kamatokkal kapcsolatban tulajdonképpen másfélmillió pengővel növeltük, ugyanakkor sajnálattal látjuk, hogy a vámjövedéki kihágások és megrövidítések nem kezeltetnek azzal :a szigorral, ahogyan kellene. Szeretném felhívni az igen t. pénzügyminiszter úr figyelmét arra, hogy különösen a nagy pereknél, amelyek a bírósághoz is átkerülnek, sőt egészen a közigazgatási bíróságig mennek, mi történik. Merem állítani, hogy a nagy esetek 85%-ánál elévülés címén megszüntetik a büntető eljárást. Az elévülés természetesen csak a büntetőjogi részre vonatkozik. Láttuk nemrég az egyik gépgyár vámvisszaélésénél, hogy a bíróság igen jelentékeny pénzbírságot állapított meg, a pénzbírságon túl azonban a büntetéstől el kellett állania, mert megállapította, hogy elévült az ügy. Itt bizonyos egyoldalúságot vagyok kénytelen [konstatálni. Állítom ugyanis, hogy például a legutóbbi esetben az ismeretes vámkihágásnál, ha történetesen én lettem volna a vádemelő és nem az igen t. pénzügyminiszter úr megbízottja, az illetőt elítélték volna és nem mentették volna fel bizonyítékok híján. Itt bizonyos lazaságot látok. Ugyanakkor, amikor a (kisembereknek az állomáson elveszik a tejét és kiöntik, mert nem fizeti meg az adót, lehetetlenség, hogy 100—200—300.000 pengős, vagy félmillió pengős, másfélmillió pengős ügyben terhelt emberekre kiróják a pénzbüntetést és azok nem fizetük meg a kirótt összegeket. Méltóztassék odahatni, hogy ez a kérdés sokkal komolyabban vétessék. Ez az a tér, amelyet ki kellene munkálni. Ezekkel az emberekikel szemben à törvény kellő 'Szigorával kell eljárni és akkor — meg vagyok róla győződve — sokkal kedvezőbb helyzetbe fog jutni a miniszter úr a vámjövedéki bevételek tekintetében, mint most van. Még egy kérdésre hívom fel az igen t. pénzügyminiszter úr figyelmét, mégpedig az élesztőadó kérdésére. A Házban három vagy négy