Képviselőházi napló, 1935. XIV. kötet • 1937. május 31. - 1937. június 22.
Ülésnapok - 1935-222
Az ' országgyűlés képviselőházának 2í Van egy másik ok is, amely miatt, nézetem szerint, ma még nem lehet megcsinálni az öntözést. Míg a Tisza lassú sodrása, lassú me- ! derváltoztatása egyes községek határából száz j és száz holdat sodor el évente, míg az emberek vagyona nincs biztonságban, — ismerek olyanokat, akiknek ennek következtében már egy talpalatnyi földjük sincs, csak az adójuk maradt meg arra a földre ma is — addig nem lehet nagy összegeket, milliókat felvenni a költségvetésbe öntözésre. Nem lehet új hivatalokat | alkotni az Öntözés kérdésének intézésére addig, j míg ezt az eminens kérdést meg nem oldjuk. ; Azt tartom, hogy aloszőr a víz pusztításától j mentsük meg a pusztulásnak kitett vidéket es j csak azután — nagyon helyesen — részesítsük i a több víz áldásaiban a másikat. A helyes sor- j rend, az osztó igazság ezt kívánja. Kérem a mi niszter urat, a sorrend megváltoztatására. (He- j lyeslés a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik Csoór Lajos j képviselő úr! Csoór Lajos: Elállók i szótól. , Elnök: A képviselő úr nem kíván szóim. Szólásra következik Meizler Károly képviselő úr. Meizler Károly: T. Ha/! Ügy latszik, nogy nemcsak a Duna—Tisza-közén vannak átokcsatornák, hanem — mint FarkasíaivJ Farkas i. i képviselőtársam mondja — a Felvidéken is vannak, sőt tovább kell mennem és azt kell mondanom, hogy a Dunántúlon is van. Ügy látszik, hogy a vízrendezéssel nem voltunk szerencsések azi elmúlt évtizedek alatt. Szóvá kell tennem a Kisbalatoni Vízrendező ; Társulat dolgát, amely a Dunántúlnak átokcsatoriiája. Itt teljesen hasonló anomáliák és hasonlóan súlyos csapások fordulnak elő, mint amilyenekről előbb Dinynyés és Farkas igen t. képviselőtársaim beszéltek. A helyzet a következő. A társulat 30 évvel ezelőtt alakult meg. Akkor az alakuló közgyűlésen a miniszteri kiküldött arról beszélt, hogy a költségek katasztrális holdanként legfeljebb 50 koronát tesznek ki és az évi fenntartási költségek legfeljebb két-három koronát. Kétségtelenül örömmel fogadta ezt az egész környék birtokossága, maguk a kisgazdák is, mert azt mondták, hogy tényleg minden tavasszal a szénánkat elviszi az ár, kell teháti valami ez ellen. Megalakították a vízrendező társulatot s ma sokkal rosszabb helyzetben vannak. Az adósság több mint 1,300.000 pengő és az évi teher katasztrális holdanként több mint öt pengő, némely helyen hat pengő is, még olyan területek után is, amelyeknek érdekében egyet len egy kapavágás sem történt és olyan területek után is 5 pengő 60 fillér a teher, amelyeknek összes adója nem tesz ki többet, mint 60 vagy 70 fillért. Tehát az adók tízszeresét teszi ki az ármentesítő társulat illetéke. j Mi ezzel szemben az eredmény, mit ért el i ez a társulat azzal, hogy ilyen hatalmas adósságba keveredett, hogy ilyen magas társulati díjakat szed? A helyzet az, hogy ez a terület, amelyen régebben nagyszerű, háromkaszálású széna volt, ma katasztrális holdanként nem terem, többet, mint legfeljebb 8 vagy 10 mázsát, mert a víz színvonala teljesen leszállt, a rétek teljesen kiszáradtak, elgyérültek. Szántani nem lehet, mert mindössze 8 vagy 10 centiméter humusz van, a többi pedig tőzeg. Ezt a szakembereknek, a mérnököknek előre kell látniok, előre meg kell beszélniök a gazdákkal. Hiszen azért vannak tervezetek, hogy azokat megviKÉPVISELÖHAZI NAPLÓ XIV. 2. ülése 1937 június 1-én, kedden. 95 tassák és csak amikor teljesen tisztában vagyunk a helyzettel, akkor szabad csak a munkálatokat keresztülvinni. Nagy hibák történtek, mert az eredmény gyatra. Nem tudnak semmit sem produkálni ezeken a területeken, annak ellenére, hogy ilyen nagy adósságot csináltak és ilyen nagy ármentesítési díjakat szednek. Ezenfelül most jött a tavaszi árvíz, amely mindenütt áttörte a gátakat, elárasztotta a földeket s azokat a területeket is, amelyeket nagy gonddal vettek munkába, elpusztította az árvíz. Kérdem, t., Ház: ha így áll a helyzet, érdemes-e a tervek alapján tovább dolgozni és nem volna-e helyes, ha a minisztérium közege kiszállna a helyszínre és megnézné, nern^ szükséges-e a szabályozási tervek . . átalakítása és módosítása. Mindig azt mondják, hogy 30 év óta nincs befejezve ez a nagy munka; f azt mondják a .szakértők, akik természetesen érdekelve vannak az egész dologban, hogy még 1 millió pengő kell hozzá. Honnan és miből lehet ezeket az összegeket előteremteni? A minisztérium kiküldöttje a költséget annak idején kisebbre kontemplálta és nagyobb államsegélyt Ígértek; a költségek azonban közben nagyobbak lettek, az államsegély pedig természetesen sokkal kisebb. r , T. Ház! Ezt nem én kívánom és nem én hangoztatom először, mert Somssich igen t. volt képviselőtársunk még 1934-ben idehozta a Ház elé ezt a kérdést, majdnem szórói-szóra elmondotta azt, amit most én itt elmondtam és kérte, hogy a kisemberek terhét legalább félig vállalja át a kormány. Egy évvel később ugyancsak Somssich volt képviselőtársunk kérte» hogy függesszék fel^ ennek az említett társulatnak az autonómiáját. En is ezt kérem: méltóztassék felfüggeszteni az autonómiát és méltóztassék megnézni, kik a hibásak ebben á kérdésben. Lehetetlenség ugyanis, r hogy az egész országban mindenütt, a^ Dunántúlon, a Tiszántúlon és északon egyaránt csak ilyen hibákkal telítve tudjanak egy ilyen szakmunkát megcsinálni. Nem azt mondom, amit előttem felszólalt képviselőtársaim, hogy addig nem szabad öntözőcsatornát létesíteni, amíg ez a kérdés nincs rendezve, — mert a kettőt együtt is meg lehet csinálni — erkölcsileg azonban mindenesetre az a helyesebb, ha először ezeket a hibákat korrigáljuk és azután látunk hozzá egy újabb nagy befektetést igénylő munkához. Szóvá kell tennem ezzel kapcsolatban egy 'másik kérdést is, azt tudniilik, hogy a Balaton mentén egy bizonyos előre megszabott 15 éves 'beruházási programm szerint akarnak kikötőket építeni. Ez helyes is volna, rendben is volna akkor, ha tényleg azokat az összegeket fordítanák a balatoni kikötők építésére, amelyeket az 1929 : III. te. kontemplált. A helyzet azonban az, hogy ezt a pénzt egyetlen új kikötő létesítésére fordítják, mégpedig a balatonifüredi régi kikötő átépítésére. Azt látom ugyanis, hogy a rendelkezésre álló 160.000 pengőiből csupán erre az egy kikötőire megy pénz, az összeg többi része pedig fenntartási költségekre megy, részint pedig kotrási költségekre. Ha a [miniszterelnök úr maga belátja és a saját kerületének lapjában megírja, hogy a Balatonból olyan nagy jövedelme van az országnak, hogy nem az itthon maradt és itthon tartott hazai fürdő vendégektől, hanem a külföldi vendégektől évente 3 millió pengőt vesz be a Balaton-környék lakossága, amely ezt a pénzt természetesen azonnal továbbítja a kincstárhoz 14