Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-220

666 Az országgyűlés képviselőházának 220. ülése 1937 május 26-án, szerdán. viselőtársaim, hogy annak, amit Végváry József képviselőtársunk itt a Házban mondott, a falun, de még az ő kerületében sincs semminemű visszhangja. A magyar falu mindenütt békét, nyugalmat és munkát akar, azt akarja, hogy szociális kérdései végre elintéztessenek és nem akarja, hogy az ő szociális kérdéseiről a figyelmet eltereljék, hogy mindig másról beszéljenek az urak a képviselőházban és a képviselőházon kívül is, mint azokról a kérdésekről, amelyek a magyar népet legelsősorban érdeklik. Általában figyelmébe kell itt még ajánlanom felszólalásával kapcsolatosan Végváry József képviselő úrnak azt, hogy legyen szíves, vigyázzon az adatainak valóságára. (Mozgás és zaj a jobboldalon. — Végváry József a terembe lép,) Én már két alkalommal felszólítottam a képviselő urat arra, hogy legyen szíves, közölje azoknak a vállalatoknak névsorát, amelyekre célzott, mert ez az ország közönségét érdekelni fogja. (Végváry József: A miniszter úrnak elküldöttem! Itt nem közölhetem azokat, mert félnek, hogy kivágják őket az állásukból! — Peyer Károly: Dehogy!) Ha egy képviselő a képviselőházban nyilatkozatot tesz, amelyben azt állítja, hogy az országban nem is bizonyos vállalatok, hanem azt mondotta, hogy: nem veszik fel a bajtársi egyesületek tagjait, ha megtudják, hogy bajtársi egyesület tagjai, akkor ezt az illető képviselő úrnak a képviselőház színe előtt bizonyítania is kell, annál is inkább, mert így különféle félreértések keletkezhetnek. Senki sem akar senkit sem védeni, aki olyasmit követ el, ami nem állja meg a kritikát, de viszont, ha valaki a képviselőházban nyilatkozatot tesz, akkor vagy vonja vissza állításait, vagy bizonyítsa azokat. Sajnálom, hogy kigyúlt a zöld lámpa, még lettek volna a belügyi tárcánál elmondanivalóim, de azokat majd az appropriációis vitában vagy ia külügyi tárca vitájában leszek bátor elmondani. (Helyeslés balfelől. — Zaj.) Elnök: Szólásra következik? vitéz Kenyeres János jegyző: Czirják Antal! Czirják Antal: T. Ház! Csupán két percre óhajtom a t. Ház szíves türelmét igénybe venni amiatt, hogy tegnapi napon azt a légkört, amelyet Darányi miniszterelnök úr és a kormány ebben a Házban megteremtett, sajnálatosan megzavarták beszédem erőszakolt félremagyarázása révén. A kiváló baranyai közigazgatási tisztikarnak érdemeiből mitsem lehet levonni. Én legalább sohasem vontam Kétségbe egyik kitűnő főszolgabírónak érdemeit sem. Tapasztaltam, hogy mindegyik küzködik s különösen a jegyzők, a vármegyei tisztviselők, rettenetesen túl vannak terhelve munkával. Éppen ezért egészen értelmetlenül állok Brogli igen t. képviselőtársamnak erőszakolt félremagyarázásaival szemben. Ö azt mondta, hogy én azt állítottam volna beszédemben, mintha a vármegye tisztikara nem állana hivatala magaslatán, vagy pláne nemzetiségi politikát űzne. Megállapítom a gyorsírói jegyzetekből, hogy ebből egy szó sem való. Én kizárólag az ellen a szellem ellen emeltem szót, amely nem tud a kormánynak mindnyájunk által elismert mai nívójára, a teljes megértésre felemelkedni. Ma is előfordulnak kicsinyességek, és azok az eljárások, amelyeket főleg német vidéken folytatnak, nem tudnak megértésre vezetni. Ennek illusztrálására csak annyit szabad legyen megjegyeznem, hogy maga a belügyminiszter úr kérte olyan ügy ismertetését tőlem, amelynek tárgya, ha nem az a célja, hogy egyes emberekbe mindenáron belekössünk, teljenes érthetetlen. Például egy szegény, kicsiny német községben, Zsibriken, két év óta folyik eljárás németek ellen köztisztasági kihágás címén. Az a bűnük, hogy állítólag a trágyáié kifolyt az utcára. Hiába hivatkoznak arra, hogy nincs is - tehenük, nincs is udvaruk s amennyiben mégis van, a hegynek megy ki az udvaruk, tíz napra kívánják ezeket az embereket bezárni és annak dacára, hogy ez a vizsgálat már két éve folyamatban van, éppen most, a legnagyobb munkaidőben, június 16-ára hívják be őket, hogy a 10 napot leüljék. Igen t. Ház! Ezek az állapotok valóban tarthatatlanok. Oda vezetnek, hogy félreértések keletkeznek s esetleg nemzetiségi kérdések kiélezésére fognak alkalmat adni. Nekünk mindnyájunknak az a kötelességünk, hogy ezeket a differenciákat eloszlassuk, nem pedig kiélezzük, mint ahogy azt képviselőtársunk tette. Ezeknek szíves bejelentésével a címet elfogadom. Elnök: Szólásra következik? Huszár Mihály jegyző: Peyer Károly! Peyer Károly: T. Ház! A csendőrügyek ismételten szóbakerültek a tárgyalás folyamán. Csak arra az állapotra akarom felhívni a miniszter úr szíves figyelmét, amely az ipartelepeken van, ahol a csendőrséggel, a rendőrséggel úgyszólván az ipartelepek vezetői rendelkeznek. Eizt tűrhetetlen állapotnak tartom és kérem, hogy méltóztassék a hatóság függetlenségét e tekintetben minden vonaltkoizásban megőrizni és ne méltóztassék lehetővé tenni, hogy a csendőrség akár nyugdíjazás alkalmával, akár még szolgálati ideje alatt is, az iparvállalatok részéről befolyásoltassék. Hivatkozom arra, hogy a pécsi sztrájkkal kapcsolatosan magam hallottam a törvényszéki tárgyalás folyamán, hogy azok, akiket minit sértetteket idéztek be, és akikkel a belügyi nyomozók vettek fel jegyzőkönyvet, kivétel nélkül — hangsúlyozom ezt, kivétel nélkül — mind visszavonták a belügyi nyomozók előitit 'tett vallomásukat. Nem szolgálja az igazságszolgáltatás ügyét, ha ilyen módon, teljesen egyoldalúlag, tendenciózusan a vállalat érdekében folytatják, le a vizsgálatot, mert ha az illetőknek a nyilvánosság előtt kell vallaniok, akkor egészen másképpen mondják el a dolgokat, mintha ez négyszemközt egy belügyi nyomozó bemondása álapján történik és sokszor csak egy jegyzőkönyvet iratnak velük alá, amelyet fel sem olvasnak előttük. r T. Képviselőház! Az általános vita folyamán szóba került az egyesülési jog is. A miniszter úr azit mondotta, hogy az egyesületekből a politikát száműzni kívánja. Nagyon kérem a miniszter urat, méltóztassék ezt a kérdést^ igen behatóan tanulmányozni, mert, ha ezt általánosságban méltóztatik végrehajtani, a politika kiűzését, akkor sorban fel kell oszlatni elsősorban ia munkaadói egyesületeket; azután a Gyosa.-t, a vasművek és gépgyárak egyesületét s az ipartestületeket, hiszen' ezek mast sem csinálnak, csak politizálnak. Ha nem engedik meg, hogy a különböző egyesületek azokat a gazdaságpolitikai kérdéseket tárgyalják* amelyek az illető szakma érdekeivel szorosan összefüggnek, akkor tulajdonképpen az egyesületeknek nincs céljuk, amiért működje-