Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-220

Az országgyűlés képviselőházának 220, nálni és ezzel plurális választó jogot alkotni, hanem a polgári és nemzeti érdekeket kell mindenkor iszem előtt tartani, mert csak ennek alapján lehet jogegyenlőségről 'beszélni. Sajnos, mind az autonómia jelenlegi (kezelése, mind az egész közigazgatás kezelésié imindem jelzővel illethető, csak azzal nem, hogy a jogegyenlőség kritériumát magában foglalja. Mivel az eddigi rendszer, melyért a jelenlegi belügyminiszter úr meim felelős, de felelős kormányzat, az a párt, amelynek képviseletében a helügyi tárcát hetölti, ezt a politikát folytatja., amely a jogegyenlőséiggel szemhen áll, azért abból a bizalimatlaiiisáigiból kifolyólag, amellyel e rendszerrel szemlben viseltetem, a költségvetés első címét nem fogadhatom el. (Helyeslés balfelől.) Elnök: Szólásra következik! Vásárhelyi Sándor jegyző: Kéthly Anna! Kéthly, Anna: T. Képviselőház! Az iparügyi tárca tárgyalásának végén, amikor a miniszter úr azdkra az adatokra, almielyékkel mi a munkásság munkabérikérdéseit és imuinkafeltételeit tettük szóvá, azzal válaszolt, hogy az ipari munkásság sóikkal jobb helyzetben van, mint a 'mezőgazdasági (munkásság (vitéz Kő József: Az igaz!) és megállapította ezt a szörnyű diszparitásit a város és a falu dolgozói között,, azt a közbeszólást tetteim, • hogy engedjék őlket, tudniiEiík ia miezőgazdasági munkásokat, szervezkedni. Talán egy kicsit különösnek is hangzik, hogy én hivatalos engedélyt kértem arra, ami tulajdonképpen minden állampolgárnak legelemibb joga, hogy a maga érdekeinek védelmére a törvények keretein belül minden lehetőt megtegyen, de ez a kívánság csak olyan helyen furcsa, olyan helyen tetszik talánkülönösnek, ahol más tekintetben is a legteljesebb szabadság és állampolgári egyenlőség van, holott nálunk ezzel, sajnos, nem találkozhatunk. Ahol, mint a belügyminiszter ár beszédében is, például az egyesületek megrendszahályozásáról lehet szó, ahol arról lehet szó, hogy az egyesületek kényszertársulását rendeljék el, az egyesületeknek úgyszólván glédába állítását vigyék véghez, ott hivatalos engedélyt kérni arra, hogy a munkásság a maga érdekképviseleteit megalakíthassa és ezek az •dekképviseletek működhessenek is, egyáltalában niem tűnik fel furcsának. Az azonban amit ezzel kancsolatban követelünk, nagyon kevés, de egyúttal nagyon sok is és ez az, hogy a törvények ezután egyformán alkalmaztassanak az országban minden egyes polgárral és munkással szemben. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Az a szellem, amely itt tegnap egy jobboldali felszólaló felszólalásában megnyilatkozott, hogy küzdjünk a szakszervezetek politikai és világnézeti terrorja ellem, úgylátszik, odakinn egyes közigazgatási tényezőknél érvényesül is és azt kell tapasztalnunk, hogy ha nem volna olyan tragikus a (dolog, akkor tréfával el lehetne ütni a dolgot, arra a régi tréfára lehetne rámutatnunk, amelyben a hajdú, amikor 25 botot ítélnek a parasztra, ezt a 25 botütést még a saját kedvteléséből erősebben is hajtja végre, mint ahogyan szükséges volna. Peyer t. képviselőtársam tegnap a szakszervezeti csoportok vexálásáról beszélt. Ugyanezt mondhatom egy parlamenti képviselettel biró politikai párt vidéki csoportjairól is. Vannak olyan vidéki városok, ahol évek óta egyáltalában nem adtak ki gyűlésengedélyt, ülésé 1937 május 26-án, szerdán. 6o9 ahol a szociáldemokrata munkásság semilyen politikai életet nem élhet. Ehhez azt kell hozzáfűzni és megállapítani, hogy ezek a városok és községek egyáltalában nem a legrendesebbek, a legmintaszerűbbek, hanem éppen ellenkezőleg áll a (dolog. Nézzük csak meg például Szolnokot. {Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Farkas István: Ahol panamáztak, ott nekünk nem szabad gyűlést tartani! Ahol az urak panamáztak! — Peyer Károly: Okuk volt erre!) Itt évek óta semmiféle politikai gyűlést nem lehet tartani és a szakszervezeti mozgásszabadság is a legminimálisabbra van korlátozva. Szolnokról bírósági, fegyelmi Ítéletek állapították meg, hogy korrupció fészke volt. De itt van például Kiskúndorozsma, ahol ugyancsak évek óta semmiféle megmozdulás nem lehetséges. Ott történhetik meg, hogy egy orvos olyan leánygyermek-vizsgálatot vihet végbe, amely a közerkölcsökbe ütközik és ott történhetik meg, hogy olyan közigazgatási uralkodást lehet megvalósítani, amelybe már a belügyminiszter úrnak is kötelessége volna beleavatkozni. Meg kell állapítani azt is, hogy minél nyomorultabb sorsa van valahol a munkásságnak, annál elviselhetetlenebb azon a helyen a közigazgatás, csakhogy a nyomor és az inség, a leromlott bér a következménye az ilyen közigazgatásnak és nem az a helyzet, hogy a közigazgatás a nyomor és a leromlott bérek következtében kénytelen ezt a szigorúságot alkalmazni. A képviselőházban, — tegnap a .belügyminiszter úr felszólalásában is — valósággal kereszteshadjárat indult meg a demagógia ellen. Rendben van, de kérdem: mi lesz azzal a táptalajjal, amely a demagógiának a legnagyszerűbb alkalmakat szolgáltatja a kibontakozásra? De különben is, a közigazgatás egy része előtt bármiféle megmozdulás demagógiát jelent akkor, amikor az a megmozdulás semmi egyebet nem akar, csupán nem akar belenyugodni azokba az állapotokba, amelyek fennállanak és a nemzeti jövedelem mai megoszlását helytelennek tartja, helytelennek tartja azt, hogy 250 pengős évi és 1000 pengős havi átlagbérek legyenek ebben az országban., Távol áll tőlem, hogy ebben a kérdésben általánosítsak, mert hiszen találkozunk olyan közigazgatási tényezőkkel, tisztviselőkkel, akik valóban együttéreznek azzal a néppel, amelyet közigazgatnak. De az a szűklátókörű közigazgatás, amely eltapossa a szakszervezeti mozgalmat, — politikai pártunknak a mozgalmát — idézi elő azt a diszparitást, amely a falusi és a városi munkabérek között van olyan arányban, amelyet nem igazol a városi és a falusi megélhetés közti különbség. Csak néhány példát akarok itt gyorsan, a rendelkezésemre álló idő alatt, felolvasni. (Halljuk! a szélsőhaloldalon.) Itt van a kezemben egy levél Mezőkövesdről, amelyben azt írja az egyik szakszervezeti titkár (olvassa): »Epítőmunkás vezetőségi ülést akartunk tartani«, — egy vezetőségi ülésen tudvalévőleg nem vesznek részt olyan számban, hogy arra rá lehetne húzni a tiltott népgyűlés bűncselekményét — »de hat csendőr és négy rendőr megszállta helyiségünket.« (Farkas István: A vezetőség tagjai sem voltak ennyien! — Buchinger Manó: Ügy látszik, nincs egyéb dolguk! — Malasits Géza: A főispánnak a fejébeszállt a teljhatalom! Csak a főispán az oka 1 ennek!) »Előállítottak bennünket s délután egy