Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-210

Az országgyűlés képviselőházának 210. ülése 1937. évi május hó 11-én, kedden, Sztranyavszky Sándor, Kornis Gyula és Tahy László elnöklete alatt. Tárgyai: A magyar állam költségvetése az 1937/38. számadási évre. Hozzászóltak: gróf. Bethlen István, Né/methy Vilmos, vitéz Bánsághy György, Tobler János, Létay Ernő, ifj. Balogh István, Plósz István, Csoór Lajos, Huszovszky Lajos, gróf Széchenyi György, Jenes András, Drobni Lajos, vitéz Somogyváry Gyula, Rupert Rezső. — A legközelebbi ülés idejének ós napirendjének megállapítása. — Az interpellációs könyv felolvasása. — Az ülés jegyzőkönyvének hitelesítése. A kormány részéről jelen vannak : Darányi Kálmán, Fabinyi Tihamér, Hóman Bálint, Röder Vilmos, Széli József. (Az ülés kezdődik d. e. 10 óra 2 perckor.) (Az elnöki széket Sztranyavszky Sándor foglalja el.) Elnök: A t. Ház ülését megnyitom. Az ülés jegyzőkönyvének vezetésére Esztergályos János, a javaslatok mellett felszólalók jegyzésére Vásárhelyi Sándor, a javaslatok ellen felszólalók jegyzésére Szeder János jegyző urakat kérem fel. Napirend szerint következik az 1937/38. évi állami költségvetés folytatólagos tárgyalása. A szólás joga Bethlen István gróf képviselő urat illeti meg. Gr. Bethlen István: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) A költségvetés alkalmat ad a törvényhozás tagjainak arra, hogy a kormány politikáját és működését a maguk egészében tegyék bírálat tárgyává, a rendelkezésre álló idő azonban a képviselőnek csak azt teszi lehetővé, hogy legfeljebb egy komoly közéleti kérdéssel foglalkozzék, vagy pedig rövid szemlét tartson a fontosabb és; a közélet gyújtópontjában álló kérdések felett, anélkül, hogy azoknak meritumába belemehetne. Én a magam részéről az utóbbi utat fogom követni és foglalkozni akarok felszólalásom rendjén a költségvetéssel magával s a fontosabb bel- és külpolitikai kérdésekkel. Annak, hogy egy költségvetés jónak legyen mondható, előfeltétele egyfelől az, hogy egyensúlyban legyen, másfelől pedig az, hogy a nemzet nagy céljait kielégítően szolgálja, hogy a kulturális, gazdasági, szociális és egészségügyi téren felmerülő jogosult kívánságokat kielégíteni képes legyen és hogy ezt takarékosan, felesleges kiadások nélkül, a nemKÉPVISELÖHÁZT NAPLÓ. XTII, zet túlzott megterhelése vagy egyoldalú meg* terhelése nélkül érje el. Az előttünk fekvő költségvetés nines ugyan egyensúlyban, — hiszen deficitet tüntet fel, azonban csökkenő deficitet, — mégis azt kell mondanom, hogy ha formailag nincs is egyensúlyban, lényegileg egyensúlyban van. Mert ha nézem azt az óvatos budgetírozást, amelyet különösen a bevételi oldalon tapasztalhatunk és amelynek folyományaképpen csak az 1935/36. évi bevételek állíttattak be az előirányzatba és nem az 1936/37. éviek, amelyek az előbbeni évek bevételeit lényegesen felülmúlták, akkor azt kell mondanom: előrelát^ ható, hogy nemcsak az a deficit fog eltűnni, amely előirányoztatik, hanem esetleg még öszszegek maradnak is a beruházási költségek fedezésére. A magam részéről csak helyeselni tudom a pénzügyminiszter úr eljárását, hogy előrelátva ezt a helyzetet, mégsem fordult ahhoz az eszközhöz, hogy a bevételeket lényegesen csökkentse, az adók csökkentése révén, vagy hogy emelje a kiadásokat, ami .még^ rosszabb lett volna, mégpedig helyeslem a pénzügyminiszter úr eljárását azért, mert ezáltal a költségvetésnek, hogy úgy mondjam, egyensúlyát a jövő időkre veszélyeztette volna. Mégis a költségvetés máris előrelát bizonyos adócsökkentéseket. Elég, ha utalok ebből a szempontból a házadó pótlékának leszállítására, az egy szoba-konyhás lakásokkal bíró kisemberek házadómentesiségére és más hasonló intézkedésekre. Ebből kifolyólag én a költségvetést helyesen és jól összeállítottnak vélerm Ha van a kiadási oldalra bizonyos megjegyzésem, ez a nyugdíj terhek folytonos emelkedésére vonatkozik. Már maga ez a körülmény, hogy a nyugdíjterhek állandóan emelkednek és ebben a költségvetésben is több 9