Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-219

Az országgyűlés képviselőházának 2l9. ülése 1937 május 25-én, kedden. 637 De áldozatra kényszeríti a községet maga a belügyminiszter is, amikor a múlt évben benyújtott törvényjavaslatának, az 1930:XVIII. te. újabb kiegészítéséről és módosításáról alkotott törvényjavaslatának II. fejezete 3. §-án'ak 2. bekezdése szerint kimondja, bogy az átcsatolással, amely szerint Budaörs község területéből 77 katasztrális bold földet a székesfőváros területéhez csatolnak, az adóalapveszteségből a kárpótlás Budaörs községét nem- illeti. 4. §-ában pedig kimondja, hogy a bíróság által megállapított kisajátítási vételár után az ingatlan vagyonátruházási illetéket a székesfőváros Budaörs község pénztárába nem tartozik befizetni. Ez az eljárás igen veszedelmes precedensre adhat alkalmat főképpen akkor, ha tudomásul vesszük, hogy a székesfővárost körülölelő községeknek egész sorozata van ilyen területmegcsonkításra kárhoztatva. Hogy kerületemnek csak egy másik községét említsem meg, Budakeszi község területéből 90 kataszteri holdat csatolnak el az Erzsébet-szanatórium kiegészítésére és a község még ma sem tudja, hogy nennyit fog érte kapni. Itt van a vízművek kibővítésére szükséges szigetmonostori kisajátítás. Ha tovább meggyünk, itt van Csepel községtől a szabadkikötő területének elcsatolása, ami 1200 kataszteri holdat tesz ki. Már hat évvel ezelőtt a székesfővárosi törvénnyel elcsatolták ezt és dacára a község többszöri sürgetésének, még a mai napig sem^ kapott egyetlenegy fillért sem ezért a területért. De ha tovább nézzük, azt látjuk, hogy a környék óriási nagy áldozatokat hoz a székesfőváros javára már hosszú idő óta, a mi szerencsétlen adópolitikánk miatt. Ha bárhol a környéken egy gyáripari vállalat létesül, annak minden szociális munkásügye, építésügye, közrendészete, közműveinek ügye a környékbeli községek nyakába szakad. Ha az igazgatóság Budapesten egy szobát bérel ki és kiteszi a cég tábláját, a székesfőváros rögtön 20% erejéig társul be hozzá a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok társulati adója révén, sőt ha a közvetett adókat vesszük, akkor azt látjuk, hogy minden törvényes alap nélkül nem csak 20% erejéig, hanem ennél jóval nagyobb aranyban is részesedik. A forgalmiadók terén az a helyzet, hogy olyan esetekben is, amikor annak a vállalatnak nem csak az üzeme, hanem értékesítése, könyvelése, pénztári kezelése is, tehát minden művelete a környéken van és csak egyesegyedül a vezérigazgató lakása van Budapesten, ezen a címen 50%-ot Budapestre utalnak át a részesedésből és csak 50%-ot hagynak meg az érdekelt közíségeknél. De ha a további sérelmeket nézzük, beszeljünk a Hév.-vasútról. Azt látjuk, hogy a Hév. szerelvényei a nap legnagyobb részében teljesen üresen futnak. A Hév. nem szolgálja az érdekelt községek közérdekét, mert olyan magas a viteldíja, hogy a lakosságnak legalább 70%-a képtelen a száraz kenyéren kívül még a viteldíjat is megkeresni. Ennek ellenére a Hév. ingyen használja az érdekelt községek területét. (Peyer Károly: Járuljanak hozzá arányosan a deficithez! Egyszerű a megoldás!) Kizárólagos személyfuvarozási joga is van, konkurreneiája pedig nincs. Ha a mezőgazdaság terén a hoszszú szerződéseket és bérleteket gazdaságig lehetetlenülés címén meg lehetett másítani, és pedig békés úton, az illetékes mezőgazdasági kamarák útján, ha pedig így nem sikerült, akkor az illetékes bíróságnál, miért ne lehetne itt ;s ugyanezen a címen az engedélyokiratban megállapított viteldíjakat a mai viszonyoknak megfelelően leszállítani

1

? En merem garantálni, hogy akkor a Hév.-nek az a bevétele, amelyet a mai viteldíjakból költségvetésében előirányzott, semmivel sem lenne kisebb, sőt nagyobb lenne, mint amilyen most» mert hiszen a lakosság nagyobb tömege venné igénybe a Hév.-et. Ennek igazolásául szolgálhatnak például a most legutóbb kísérletképpen bevezetett alleres vonatok, amelyeket legutóbb már Szentendrére és Backe vére is bevezettek. Mindezek a körülmények a környék eleven húsába vágnak és azt a fájó érzést keltik bennünk, mintha mi e hazának másodrendű polgárai volnánk, mert szegénységünk mellett is igen nagy áldozatot vagyunk kénytelenek hozni a fővárosnak. Pedig szent meggyőződésünk, hogy mind nemzethűség és megbízhatóság, mind pedig rátermettség szempontjából, nem akarom mondani» hogy jobbak, de legalább is olyan jó polgárai vagyunk mi is e hazának, mint a fővárosiak. T. Ház! Legyen szabad még egy pár pillanatra igénybe vennem szives türelmüket. Végtelenül örülök, hogy nekem jutott az a szerencse, hogy első vagyok, aki a nagyméltóságú belügyminiszter úrnak most elhangzott beszédéért, amelyben a községek és a községi jegyzők sorsának jobbrafordultát helyezte

i kilátásba, mély hálámat és köszönetemet fejezhetem ki. (Helyeslés jobbfelől.) A legilletékesebbnek találom magamat erre, mert hiszen ennek a Háznak egyedüli olyan tagja vagyok, akit most, a legutóbbi választások alkalmával, sorsom közvetlenül a jegyzői irodából szólított ide. (Schandl Károly: Helyes!) A miniszter úr jót tesz 2000 jegyzővel, de jót tesz 2000 községnek sok millió magyar lakosával is, amikor védelmébe veszi őket és módot és alkalmat nyújt nekik arra, hogy a jegyző visszakerülhessen falujához, hogy minden tudását és munkabírását maradéktalanul a falujának áldozhassa, mert a jegyző szereti faluját, szereti falujának minden egyes polgárát és szívének egész melegével görcsösen ragaszkodik falujának minden egyes rögéhez. A költségvetést mély tisztelettel elfogadom. (Elénk helyeslés és taps a jobboldalon. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: T. Ház! A házszabályok szerint a tanácskozásra szánt időhöz a belügyminiszter úr beszédének tartama, 72 perc is hozzájárul, úgyhogy a tanácskozási idő 7 óra 12 percig tart. Szólásra következik? Vásárhelyi Sándor jegyző: Peyer Károly! Peyer Károly: T. Képviselőház! Az előttem szólott képviselő úr fővárosi ügyekkel foglalkozott. En nem érzem magam hivatottnak arra, hogy a főváros pénzügyi és gazdasági politikáját megvédjem, annál az egyszerű oknál fogva, mert vannak arra illetékesebbek, de addig is. amíg ez megtörténik, mint a székesfőváros közgyűlésének tagja, mégsem hagyhatom ezt szó nélkül és rá kell mutatnom arra a szolgálatra, amelyet^ a főváros kulturális téren, a kórházak, iskolák és egyebek terén tesz. Ne méltóztassék a kérdést mindig egyoldalú szemszögből beállítani és ne méltóztassék mindig azt mondani, hogy a főváros így, a főváros amúgy terhére van a községeknek. Méltóztassék megnézni a vidéket, méltóztassék megnézni, hogy a vidéki városok a környező községeknek mit nyújtanak. Pl. a sokat fel-