Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-209

Az országgyűlés képviselőházának $09. ülése 1937 május 10-én, hétfőn. 55 Tessék jó törvényeket idehozni és megszavazni! — Zaj.) Nem t. 'képviselőtársaimnak, hanem, a kormánynak mondom ezt. A kormány nem figyel fel arra, amit a kisipar közgyűlésén mondottak, ahol a legsúlyosabb panaszok hangzottak el. Elmondták ezek a Szerencs étlen emberek, hogy az ő életlehetőségeik naprólnapra romlanak. Méltóztassanak megnézni jól a magyar kisiparban alkalmazott tanoncok számát. Minden esztendőben kevesebb és kevesebb iparostanonc van. Fabinyi t, pénzügyminiszter úr mondott itt a Házban egy beszédet (vitéz Csicsery-Rónay István: Nagyon szép beszéd volt!) és mondott egy beszédet Pécsett, amelynek mi valamiennyien örültünk. Azt mondotta a miniszter úr, hogy a kis vállakról az erősebb, nagyobb vállakra fogja áthárítani a közterheket. Ezzel szemben azt látjuk, hogy az adókivető bizottságoktól egymásután kapják a kisiparosok és a kiskereskedők az értesítéseket, hogy adójukat felmondják és súlyos adókat kell fizetniök. Méltóztassanak megérteni: vannak, akik a kollektív társadalmi rendszer alapján állanak, akik a kollektív társadalmi rendszert úgy képzelik el, hogy az marxista kollektív társadalmi rendszer, de nemzeti alapon, (vitéz Csicsery-Rónay Itván: Az már nem marxista!) Mindegy az nekem, hogy milyen ista, a fontos az* hogy mit akar. Kérdem, nem mindegy-e az, hogy például valaki azt mondja, hogy köztulajdonba kell venni az összes iparvállalatokat, — nem mondja senki, de esetleg mondhatná — avagy azt mondja, hogy a termelési eszközöket Skellj (köztulajdonba venni? Ha valaki azt mondja, hogy a termelési eszközöket köztulajdonba kell venni, akkor nekem már mindegy, hogy marxista vagy nemzeti kollektivista alapon mondja ezt. Ez teljesen mindegy. Ha pedig mindegy, akkor nekem az a ^tiszteletteljes kérésem, hogy ne méltóztassanak erősíteni az országban a kollektív termelési rendszer előőrseit, hanem méltóztassanak arra törekedni, hogy minél több legyen az országban az erős kisexisztencia, mert csak a sok erős kisexisztencia fogja ezt az országot megmenteni abban a nehéz küzdelemben, amely erre az országra vár. {Ügy van! balfelől.) Ma világválságban élünk s ebben a világválságban azok az országok fognak tudni megmaradni, s azok fognak tudni ebből megmenekülni, amelyekben az állampolgároknak minél nagyobb érdekük fűződik nemzetük fennmaradásához. A fősúlyt ne egyedül az állampolgárok szellemi képzettségére méltóztassanak fektetni, hanem méltóztassanak gondoskodni anyagi exisztenciájukról is. Legyen minél több tehetős kispolgár, olyan kispolgár, akiknek meg kell védeni az exisztenciáját, aki a magyar határon nemcsak a nagy emberek, a hatalmasok exisatenciáját védi, hanem a magáét is. A minél több kis önálló exisztencia a legbiztosabb védelme az országhatároknak, mert az ágyúkon kívül a kis önálló exisztenciák védik a legjobban a határokat. Ha ez így van, engedjék meg, hogy beszéljek most egész őszintén egy másik kérdésről is. (Halljuk! Halljuk!) T. Ház! Folytonosan az ifjúság elhelyezkedésének kérdéséről beszéílnek. Tetszik tudni, miért nem megy r a ^ magyar ifjúság kereskedekni és ipari pályákra? Mert hogy mennyire neon megy, erre nézve legjobb bizonyíték Áfra Nagy Jánosnak egy reimek statisztikája, amelyben kimutatja* hogy a nyolc gimnáziumot végzett egész magyar ifjúságnak — felekezetre való tekintet nélkül, keresztényt és zsidót együttvéve —, csak 3%-a megy kereskedelmi pályára. (Meizler Károly: Csak a gimnáziumokból

1

?) A gimnáziumokból és kereskedelmi iskolákból együttvéve. Itt van a Nemzeti Újságban Áfra Nagy Jánosnak erre vonatkozó statisztikája. (Zaj a középen.) Nem arról van szó, hogy banktisztviselőnek nem megy, de arról, hogy önálló kereskedő és ipari exisztenciát nem alapít. (Zaj a középen.) En azt mondtam, hogy az érettségizett magyar • ifjúságnak csak 3%-a megy ipari és kereskedelmi pályára. Mikor erre vonatkozólag egy körinterjút intéztek az ifjúsághoz, megkérdezvén, hogy mi ennek az oka, az ifjúság azt mondotta, hogy itt a kisiparral és a kereskedelemmel szemben gazdaságilag és társadalmilag olyan intézkedéseket foganatosítottak, — a közterheknek a legnagyobb része őket terheli, sokkal nagyobb mértékben, mint ahogy kellene -^ hogy ennek következtében társadalmilag nincs meg a kereskedőnek és az iparosnak az a becsülete, amely ezt az önálló munkát végző társadalmi osztályt megilletné. (Zaj és ellenmondások a joboldalon.) A »Nemzeti Ujság«-ból, tehát nem egy hozzám közelálló és nem kereskedőpárti újságból idézem ezeket. Aki tehát, az ifjúság szerint, nem mint iparos és kereskedő szerepel a társadalmi életben, hanem mint cégjegyző úr, vagy igazgató úr, — mert a kereskedő vagy iparos elnevezés labilis dolog — az már más benyomást gyakorol az emberekre. És ha önök azt akarják, hogy Magyarországon az ifjúság nemcsak az államnál keressen elhelyezkedést és necsak. az legyen az ifjúság ideálja, hogy havi 200 pengő fixe legyen, hanem a magyar ifjúság a kereskedői és ipari pályákon keressen elhelyezkedést, akkor legelsősorban a kereskedői és ipari pályákat terhelő mérhetetlenül nagy terheket méltóztassanak az iparos- és kereskedőtársadalom válláról levenni, másodsorban pedig az ipari és kereskedelmi foglalkozások becsületét helyreállítani, hogy az a kérges iparostenyér ne legyen olyan úri tenyér, mint annak a százpengő havi fixszel dolgozó, vasalt nadrágú, kis tisztviselőnek a tenyere. (Zaj. — Rupert Rezső: Miért menjen valaki kereskedői pályára, amikor a szövetkezetekkel találja magát szemben. — Zaj.) Rupert Rezső képviselőtársam közbeszólásával kapcsolatban említem meg, hogy a szegedi »Uj Nemzedék«-ben, egy nem is a kormány politikáját, hanem még egy annál is jobboldalibb politikai álláspontot valló lapban jelent meg a szegedi keresztény kereskedők egy kétségbeesett felhívása és jajszava, hogy nem veszik-e észre, hogy akkor, amikor ezeket az intézkedéseket hozzák, őket, a derék, dolgozó kispolgárokat is megölik. En most térek rá érdemben Rupert t. képviselőtársamnak közbeszólására. Hogyha a szövetkezeteknek méltóztatnak ,adni azt a sok pénzt, amit a többi állampolgártól adóban méltóztatnak elvenni, nem méltóztatnak gondolni, (Rupert Rezső: 69 millió forgalom mellett a Hangya adója 170.000 pengő!) hogy ezzel a derék, rendes, hazájukat szerető, s mindenkor kötelességüket teljesítő azoknak a kispolgároknak méltóztatnak konkurrenciát csinálni, akik a boltjukban maguk dolgoznak, (Rajniss Ferenc: Hát a Hangya nem olyan kereskedő a vidéken, mint a többi?) A Hangya ugyanolyan nagy, ugyanolyan óriási vállalat, mint ami-