Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-218

^^^^^•••••••B Az országgyűlés képviselőházának 218. ütése 1937 májúé 2h-én, hét fon. m méltóztatik kérdezni, hogy kinek érdeke a szövetkezetek fenntartása, kitűnik, hogy még a tisztviselőknek sem, csak az igazgatóknak és vezérigazgatóknak. (Szeder János: Valószínűleg a szövetkezeti tagoknak!) A szövetkezeti tagoknak? Csak az utóbbi időkben kaptak 80 fillért, azelőtt csak 40 fillért kaptak a szövetkezeti tagok. (Szeder János: 1929-ben és 1932-ban kaptak.) Ha vidéken valahol tönkrement egy Hangya-szövetkezet, azt a szövetkezetet nem segítették fel a központ által abból a pénzből, amelyet állami támogatásból kaptak, hanem igenis a bíró uramat és a többi igazgatósági tagokat, akiket a községi jegyző beszélt rá arra, hogy vállalják el a szövetkezeti igazgatósági tagságot, tették a szövetkezet terheiért felelőssé. (Szeder János: A helyett, hogy kényszeregyességet kértek volna.) Már méltóztatott ma délelőtt itt hallani, hogy kényszeregyességbe is mentek. (Szeder Ferenc: Hány esetben? — Zaj.) Ha a magyar kereskedőknek és kisiparosoknak a deficitjét is fedezné a magyar állam, abban az esetben nem menne kényszeregyességbe egyetlen kereskedő és iparos sem. (Szeder Ferenc: Nem kell a dolgokat túlozni.) Nem érdeke, t. képviselőtársam, a szövetkezetek fenntartása senkinek, csak a szövetkezeti igazgatóknak és vezérigazgatóknak. (Ellenmondások jobbfelől és a középen.) Vidéken a szövetkezeti tagok ugyanannyiért kapják — ha nem drágábban — az árut, mint amennyiért kapják a kereskedőnél. (Ellenmondások jobbfelől.) A Hangya a tisztviselőit nem fizeti jobban, mint akármelyik nagyvállalat, mert vagy ugyanannyit fizet nekik, vagy pedig még kevesebbet. Méltóztassanak megkérdezni a Hangya tisztviselőit és méltóztassanak megnézni azokat a pereket, amelyek a Hangya tisztviselői és a Hangya között folynak a bíróságoknál, akkor majd példákat méltóztatnak találni arravonatkozólag, hogy mit jelent a nagytőke, mit jelent a nagyvállalat a kistisztviselővel szemben, T. Képviselőház! Méltóztassanak megengedni, hogy felhívjam a képviselőház figyelmét az Omke. «ímű lapnak arra a cikkére, amelyről már Vázsonyi János képviselő úr is beszélt. A Hangya az utóbbi időben most már nemcsak állami segélyeket kap, nemcsak igazgatósági tagokat verbuvál magának, hanem vevőket is verbuvál. A gyáriparral, a nagyipari vállalatokkal úgy akarnak megállapodni, hogy a nagyipartól vásárolt gyáripari termékek egy részéért fizetnek csak készpénzben, a többi részéért pedig bonokat adnak, ami tehát azt jelenti, hogy arra akarják kényszeríteni a nagyvállalatokat, hogy az ő bonjaikat a tisztviselőiknél helyezzék el, tehát hogy a magánvállalatok saját tisztviselőiket ne készpénzzel, hanem a Hangya-bonokkal fizessék. Méltóztassék elképzelni, mi fog történni ebben az országban, ahol az egyik oldalon a nagyvállalatokat arra akarják kényszeríteni, hogy Hangya-bonokat fogadjanak el készpénz helyett, a másik oldalon pedig a vállalati tisztviselőket rá akarják kényszeríteni arra, hogy ne abban az üzletben vásároljanak, ahol vásárolni akarnak, hanem igenis kénytelenek legyenek a Hangyánál vásárolni. (Vázsonyi János: Tehát szállítsanak árut és vevőt egyszerre! — Mozgás a jobboldalon. — Halljuk! bálfelol.) T. Képviselőház! A másik kérdés, amelyet a 1 miniszter úr megemlített és amely itt ebben a képviselőházban, hála Istennek, egyik KÉPVISELŐHÁZI NAPLÖ. XIII. főkérdés lett, az, hogy tulajdonképpen mi az oka annak, hogy a magyar fiatalság, különösen az intelligensebb fiatalság, nem akar a kereskedelmi és ipari pályára menni. Hogy menynyire nem megy erre a pályára, arra vonatkozólag megint csak arra az adatra hivatkozom, hogy az érettségizett fiatalságnak csak 3%-a megy Önálló ipari és kereskedelmi pályára, már pedig ebben az adatban már mindenki benne van, a kereskedelmi iskolát végzett növendékeik is. Es pedig azért nem megy, mert a magyar fiatalság látja azt, hogy a kereskedelem és a kisipar másodrangú foglalkozás. (Vázsonyi János: Harmadrendű!) Azért nem megy, mert tudja, ihogy a faluban Fegyver Janit és Jóvér Lajit, a&ik a községi közigazgatásnál mint napidíjasok szerepelnek, jobban megbecsülik, mint azt a kereskedőt és azt az iparost. Nem megy a magyar fiatalság ezekre a pályákra azért sem, mert ő akar támogatást az államtól, nem pedig azt, hogy az állam az ő konkurrenciáját támogassa. A magyar fiatalság nagyon jól tudja, hogy a kereskedelem helyzete a mai viszonyok között a hajnaltól napestig való munka. Nem 8 órai munkaidő, (Bródy Ernő: Nem bizony!) hanem 16 órai munkaidő. (Ügy van! balfelől.) Reggel be kell állnia a falusi boltba, (Bródy Ernő: Hajnalban!) he kell állnia oda hajnalban, mielőtt a napszámos kimegy a földre és ott kell maradnia mindaddig,, amíg az visszajön a földről, (Felkiáltások: Ez igaz!) tehát hosszabb munkaideje van, mint amilyen a legszorgalmasabb mezőgazdasági munkás munkaideje nyár idején. (Egy hang a középen: Ez túlzás!) Ha tehát önök azt akarják, hogy a magyar középosztálybeli^ fiatalság üzletbe, ipari és kereskedelmi pályára menjen, legelsősorban szüntessék meg a kereskedelem és az ipar megbe osülése ellen az egész országban elharapózott felfogást. (Bródy Ernő: Ügy van!) Tessék tehát a kereskedőt és az iparost, — nem akarok nagy szót mondani — olyan .megbecsülésben részesíteni, mint a községi díjnokot, Jóvér Lajit és Fegyver Janit. Mindaddig azonban, amíg minden fiatalember tudja, hogy neki le kell mondania a társadalmi r megbecsülésről, sok munkát kell végeznie és államilag támogatott konkurenciával kell találkoznia, addig hiába méltóztatnak propagandaelőadásokat tartani, mert addig senki ezekre az ipari és kereskedelmi előadásokra el nem megy. (Szeder János: Ismerek más konkurenciát is!) T. Ház! Sajnálom, hogy a miniszter úr nincs itt, de azt hiszem, az államtitkár úr lesz szives és >majd elmondja a miniszter úrnak, hogy kérdést intéztem hozzá aziránt, hogy mi igaz azokból a hírekből, amelyek most már hetek és hónapok óta el vannak a városban terjedve.^ Péti-só egyiptomi üzletével kapcsolatban. (Peyer Károly: Már válaszolt a miniszter!) Engem ez a válasz nem nyugtatott meg és én szeretném tudni, hogy mi igaz eeekből, mert a városban ilyen hírek vannak elterjedve. A péti gyár állami vállalkozás. A péti gyár vezetősége az egyiptomi kormány egy szervével állítólag aláírt egy megállapodást, amelynek következtében Magyarországnak évenkint 3000 vágón péti sóval többet kellett volna kiszállítania Egyiptomiba, mint arnenynyit eddig kiszállított, ami a magyar munkaerők nagyobbmértékű foglalkoztatását jelentette volna. A megállapodást állítólag megkötötték és annak betartását a magyar kormánynak 80