Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.
Ülésnapok - 1935-209
Az országgyűlés képviselőházának 209. ülése 1937 május 10-én, hétfőn. 51 lene megosztani a szükség szerint, ahogyan azt mindenkinek a családi helyzete és anyagi körülményei megkívánják. Ez lenne az igazságos megoldás, annál is inkább, mert ha a lakbér szempontjából igen helyesen klasszifikálunk és felállítunk osztályokat s azt mondjuk» hogy a fővárosban élő tisztviselő nagyobb lakbért kapjon, mert több lakbért fizet, mint a vidéki városi tisztviselő és ha öt lakbérosztályt is felállítunk,^ akkor a családi pótlék, jobban mondva neveltetési pótlék szempontjából is ugyanezt az elvet kellene alkalmazni. Hasonlóan szükséges az igazságosság és az arányosság a vidéki és fővárosi iskoláztatást illetően is. Azt is mérlegelni kellene, hogy háztól taníttat-e szülő, vagy a házon kívül, mert ahol nincs iskola, ott nagyon természetes, hogy sokkal több gondot okoz a gyermekek neveltetése. Általában az lenne a követendő elv, hogy odaadjuk azt a segélyt, ahol arra szükség van és olyan mértékben adjuk, hogy csakugyan tudjunk is segíteni. örömmel lehet üdvözölni, hogy a kölcsönre szoruló tisztviselők megsegítése tekintetében az eddigi PK.-kölcsönt 255 millióra emelte fel a pénzügyminiszter úr, s hogy ugyanakkor kiterjesztette a lelkészekre is a megsegítést; (Létay Ernő: Nagyon helyes, nagyon üdvös cselekedet volt!) különösen a naturaliák felértékelése miatt igen sok fogyatkozást szenvedő lelkészek 60.000 pengővel való megsegítését is célozza a költségvetés. Ez bizony nein valami nagy összeg, de mindenesetre jelentős lépés, mert ezen a téren eddig még semmiféle intézkedés nem történt. A falu egészségi problémái is igen nagyfontosságú és nagyjelentőségű kérdések. Ezen a téren a tiszta ivóvizek szerzése elsőrendű íelentőségű és itt köszönettel kell fogadnunk a belügyminiszter úr intézkedését, hogy kutakat fúratott és lehetőséget adott arra, hogy megfelelő ivóvízzel lássuk el a falut. Ott vannak a Stefánia Egyesületek, a Tüdőgondozók; felbecsülhetetlen értékű munkát végeznek ezek az intézmények és hogy a gyermekhalandóságunk száma jelentősen lecsökkent, az éppen a Stefániának és a tüdőgondozó intézeteknek köszönhető. Méltányos lenne, ha ezek az intézetek hathatósabb segítséget kapnának, mert bizony nagy baj az, hogy ezek is anyagiakkal küszködnek és nem tudnak oly mértékben• segíteni, mint amilyen mértékben arra szükség lenne. Hogy a kórházi ápolási díjak fedezésére. ott, ahol arra szükség van, 200.000 pengőt vett fel a költségelőirányzatba a pénzügyminiszter úr, (Láng Lénárd : Ez kevés !) ez mindenesetre etry lépés, de nagyon jól mondja a képviselőtársam, hogy ez kevés, mert erre a célra 1 millió pengőt egészen nyugodtan fel lehetett volna venni s akkor ez az égető kérdés meg lett volna oldva egyszersmindenkorra. Itt a kórházi költségekkel kapcsolatosan kívánok megemlékezni az iskolaszanatóriumok áldásos működéséről is. Köztudomású dolog, hogy iskolásgyermekeink orvosi megvizsgálása után megdöbbentő adatok láttak napvilágot különösen az Alföldön és olyan szomorú megállapításokat kellett tenni, hogy száz iskolás gyermek között alig van tíz, aki egészségesnek mondható. Igen sokan olyan nagyfokú vérszegénységében, tüdőelváltozásokban szenvedtek, úgyhogy ezeknek a poros, alföldi levegőben való iskoláztatása egyenesen az életükre mehetett volna. Nagyjelentőségű lépés volt tehát, amikor a Magyar Iskolaszanatórium Egyesület Szentgotthárdon felállította az első és a legmodernebbül berendezett, minden tanügyi és egészségügyi követelménynek megfelelő ilyen intézményt. {Ügy va!) Szanatóriumot létesített a nem fertőző betegségben szenvedő iskolásgyermekek részére. Ez az intézet csakhamar teljesen benépesedett s az egyesület szükségét láttta annak is, hogy a Svábhegyen egy másiik ilyen intézetet létesítsen. Meg is vett egy igen szép _ ingatlant a Svábhegyen Dreher Jenőtől és nejétől, aki, miután az intézet maga anyagi válságba jutott, 87.000 pengőt el is engedett az ingatlan árából., Szükséges lenne azonban itt még egy leányosztály létesítése és szükséges lenne egy fertőzőbeteg iskolásgyermekek részére felállítandó intézményről való gondoskodás is. Ezen a téren a kultuszminiszter úr eddigi belátását és segítő jóindulatát köszönettel kell tudomásul vennünk és továbbra is kérjük, hogy ezeknek ^ a nagyfontosságú és nagyjelentőségű intézeteknek legyen segítségére. De ugyanakkor társadalmi úton is segítségére kell sietnünk ezeknek az intézményeknek, mert különben ezeknek a követelményeknek nem tudnak megfelelni. Amint értesültem az újságokból, a miniszterelnök úr nemeslelkű neje őnagyméltósága s a miniszter urak feleségei maguk álltak ennek a társadalmi akciónak élére. Mindenesetre szép ígéret a jövőre nézve s így ezek a nagyfontosságú intézmények biztosan létrejöhetnek. Ebben a tekintetben csak arra kérem a kultuszminiszter urat, hogy a tanítók beteg gyermekei részére alapítványi helyet létesítsen. Két évvel ezelőtt 16 alapítványi hely volt. Nem tudom, milyen oknál fogva, ezeket az alapítványi helyeket beszüntették. Kívánatos lenne ezeknek az alapítványi helyeknek újra felállítása, mert a tanítók gyermekei között vannak aránylag legtöbben ilyen vérszegény, tüdőelváltozásokban szenvedő s szanatóriumi gondozásra és ápolásra szoruló gyermekek^ s igen nagy a kereslet az ingyenes helyek után. Általában, ha a költségvetés tételeit vizsgáljuk, megállapíthatjuk, hogy kormányzatunk mind egészségügyi, mind szociális és földbirtokpolitikai tekintetben a mai viszonyoknak megfelelően igyekszik beállítani a lehető összegeket, ha szerény keretekben is és ha összehasonlítjuk a mostani költségvetést^ a múlt évivel, ezen a téren feltétlenül haladást tapasztalhatunk. Abban a reményben, hogy kormányzatunk ezen az úton fog tovább haladni és ezeket az adópolitikai, agrárjellegű és szociális célkitűzéseket megvalósítja, bizalommal vagyok a kormány iránt és a költségvetést elfogadom. (Éljenzés és taps a jobboldalon.) Elnök: Fábián Béla képviselő úr következik szólásra. Fábián Béla: T. Képviselőház! Az előttem felszólalt igen t. képviselő úr beszédében szociális kérdésekkel foglalkozott és reménységét fejezte ki abban az irányban, hogy a kormány a szociális kérdésekben a nemzeti kívánalmaknak eleget fog tenni s ezért a költségvetést elfogadta. En a t. képviselő úr beszédének ezt a részét — nem a költségvetés elfogadását, hanem a reménységet illetően — a legteljesebb mértékben helyesléssel fogadom, csak az volna a kérésem, hogy azt a bizalmat, amellyel a t. képviselő úr viseltetik a^ kormányzat iránt, törekedjék a saját pártjában ülő képviselőtársaiba is átönteni. Főként arra méltóztassanak 1 törekedni, hogy ne, másként hangozzanak el a 7*
