Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-218

566 Az országgyűlés képviselőházának 218. ülése 1.937 május 24-én, hétfőn. váltási árat is, holott fizethettek volna többet is, mert amely pillanatban a kormány a Hangyának adta át az úgynevezett egykéz vezetését, rögtön^ előállt a kereskedelem azzal, hogy ő erre az évre hajlandó nem 8, hanem 16 fillért fizetni.^ Mi egyelőre megelégszünk azzal, hogy biztositani tudjuk, hogy a Hangya ezeket a 8 filléres beváltási árakat fizetni fogja és méltóztassék meggyőződve lenni" arról, hogy ha azt látjuk, hogy így kellő haszon mutatkozik, akkor a beváltási áraknak az emelését maga a kormány fogja elrendelni. Az ilyen természetű cikkek kivitelénél, mint pl. a kamilla, amelynek gyűjtése egész országrészek területére kiterjed, ahol nincs kialakult piaci ár, nézetem szerint egyenesen indokolt a szövetkezeti gyűjtés és az oly módon való értékesítés, amikor az államhatalomnak módja van beavatkozni a gyűjtési árak megállapításába. Egyébként az úgynevezett egykéz-rendszer behozatala nem jelentette a kereskedelem kikapcsolását, inert a belföldi beváltást rendszerint azok végzik, akik a kereskedelmet eddig is ellátták. (Fábián Béla: A kamillánál?) A kamilla tekintetében a beváltok túlnyomó része máris be van kapcsolva és be is fog kapcsolódni ebbe az akcióba. (Csoór Lajos: Es a vezérigazgatók'?) Azok a beváltok tehát, akik eddig is kamillabeváltással foglalkoztak, most is éppen úgy megtalálják a számításukat, mint azelőtt. Éppen ezért az egykézrendszer inkább csak ellenőrzést jelent és azt akarja biztosítani, hogy se kifelé, se befelé ne következzék be egy indokolatlan árrombolás. Rá akarok mutatni arra is, hogy zsír exportunkban az egykéz-rendszer bevezetése körülbelül évi 450—500.000 pengő megtakarítást jelentett a magyar közgazdaság számára. T. Képviselőház! A kötött vagy nem kötött gazdasági rendszerről roppant nehéz vitatkozni, ha az ember nem ismeri el az adott viszonyok kényszerítő erejét. (Ügy van! Ügy van a közéven.) Ha valaki úgy akarja a kérdést beállítani és valamilyen tárgyalás problémájává tenni, hogy megvan a szabad elhatározásunk ate'kintetben, hogy kötött vagy szabad gazdasági rendszert alkalmazzunk, a legnagyobb falsumot követi el. En csak azt kérem, hogy akik nagyon helyesen és tiszeletreméltó indokokkal a kereskedelmi forgalom szabadsága érdekében szállnak síkra, vegyék mindig számításba a viszonyok kényszerítő körülményeit és erejét s állásfoglalásukat ezek ismeretében tegyék meg. A költségvetés általános vitájánál gróf Bethlen István képviselő úr hangoztatta, hogy külkereskedelmünk legfőbb törekvése az kell hogy legyen, hogy a magyar árucikkek természetes piacait keresse fel. El kell ismernem, hogy Közép-Európa gazdasági rendszerének ez a legaktuálisabb és egyik legfontosabb problémája. Ez azonban nemcsak a mi problémánk, hanem, sajnos, kivétel nélkül a szomszédos államok problémája is. bekapcsolásával lehetőleg csökkentsük. E tekintetben is szép eredményekre hivatkozhatunk. Itt csak a gyapjúkérdésben elfoglalt álláspontunkra vagyok bátor rámutatni, amelynek következtében hazai gyapjútermelésünk lényegesen emelkedett és igen nagymennyiségű eddig külföldről beszerzett gyapjú behozatalát tette feleslegessé. (Helyeslés.) Hasonlóképpen eredménnyel oldottuk meg a bőrgyárak külföldi cserzőanyagának kérdését, azonkívül a napraforgóolajnak külföldi halzsír helyett való használatát és így tovább, egy egész sereg problémát, s ez mind az ország gazdasági boldogulását segítette elő azáltal, hogy így külföldi nemesdevíza-szükségletünk csökkent. (Rajniss Ferenc: Napraf orgómag-kartel... — Fábián Béla: Az is van már? Gyalázat! Már szódavízkartel is van! — Mozgás-) Igen sokszor hallottunk az irányított vagy kötött gazdálkodásról. (Br. Berg Miksa: Az nincs, úgy-e?) Micsoda? (Br. Berg Miksa: Kötött gazdálkodás!) Miért nincs? A vita során hallottuk ezeket az észrevételeket. Azt hiszem azonban, hogy ha ezt a problémát külkereskedelmi vonatkozásban veszi szemügyre az ember, akkor már nincsenek olyan nagy ellentétek a t. Ház különböző pártállású tagjai között, (Fábián Béla: Dehogy nincsenek!) mert hiszen mindnyájunknak tisztában kell lennünk azzal, hogy a kötöttség aránya — szembeállítva a szabadforgalommal — rendkívül elenyésző, mert kötöttségi rendszer csak ott van, ahol valami külső értékesítési körülmény veti fel ezt a kérdést, ahol tehát velünk szemben egykéz áll; de rá szeretnék mutatni arra, hogy a kötöttségnek az eszközei, a kontingensek, vámok, kiviteli, beviteli korlátozások, őszintén szólva, már nemcsak nálunk, hanem a legszabadabb gazdasági rendszerrel bíró nyugati államokban is fennállanak és azok az államok nemcsak velünk, tehát a kötött gazdaságban élő országokkal szemben, hanem egymással, tehát a szabadabb gazdasági rendszerrel bíró országokkal szemben is érvényesítik ezeket a kereskedelempolitikai eszközöket. Az egykéz-rendszer kifogásolásával kapcsolatban csak egy adatot szeretnék itt a mélyen t. Képviselőháznak elmondani, nevezetesen azt, hogy nemcsak a kormányzat részéről indult meg az egykéznek a létrehozatala. Éber képviselő úr maga is rámutatott arra, hogy sokszor magának a kereskedelemnek a köreiben is megnyilvánul ez a törekvés, hiszen elég, ha rámutatok a magkereskedelemre, amely többször tízmillió pengős forgalmat bonyolít le. Maga a magkereskedelem is törekedett az egykéz-rendszerre és kérte annak bevezetését, mert az egykéz-rendszer nemcsak bevásárlási monopóliumot jelent, —• amit azonban sokkal könnyebb államhatalmilag ellenőrizni és megfelelőleg irányítani — hanem egyrészt jobb külföldi eladást is jelent, mert a kontingensmegállapodások keretein belül tág tere nyílik az alákínálásnak és a magyar áruk rosszabb értékesítésének. Mondom, maga a magkereskedelem igyekezett egykéz-rendszert létesíteni és a kamillánál —• ne méltóztassék elfelejteni — ez az egykéz-rendszer azt az elvet valósította meg, hogy az összes szállítók az erre alakult Kft. ré^ép együtt léptek fel. Ebbe a Kft.-be az elmúlt évben lépett be a Hangya egy kisebb százalékkal és ennek a Kft.-nek következménye azután az volt, hogy bizony voltak vidékek, ahol nem a most megállapított 8 filléres beváltási árat fizették, hanem Sí—3 filléres be- i (Az elnöki széket Tahy László foglalja el) Az ugyanis, hogy valamely árucikket hol helyezünk el, nemcsak tőlünk, hanem a szembenálló partnertől is függ, aki megveszi vagy beengedi azt az árut. És itt szükségesnek tartom rámutatni arra, hogy bennünket nagyl részben a devizális helyzet kényszerít arra,