Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-218

Az országgyűlés képviselőházának szedni a kamatot is, egy azonban kétségtelen, az, hogy mégis csak a kormányzatnak kell közbenjárnia és a .bankszerűségről legalább is olyan módon gondoskodnia kell, hogy a lehetőség szerint egy veszteségi tartalékalap létesíttessék. Az erre a veszteségi tartalékalapra szükséges összeg a meglevő fedezet mellett egyáltalán nem látszik olyan nagynak, amilyet a kormány bármely módon létre nem tudna hozni. így elsősorban annakidején az érdekeltek az igen t. miniszter úr elé terjesztettek egy kérést, amelynek az volt a lényege, hogy az útlevélilletéknek 5 pengős felemelésével lehetne ilyen tartalékalapot létesíteni. Ez egészen okos, helyes, racionális megoldás lett volna, mert hiszen az összefüggés kézenfekvő. Aki külföldre megy, ott költi el a pénzét és kivonja magát a közvetett adók megfizetése alól idebenn Magyarországon, ezzel az államkincstárnak határozottan igen nagy kárt okoz. Az ilyen ember igenis járuljon hozzá, ha nem «is nagy összeggel, de ilyen 5 pengős útlevél illetékpótlékkal ahhoz, hogy itt a balatoni gazdasági élet kifejlődhessék. Ezt javasolták annakidején az érdekeltek. Mi történt? Pár héttel később tényleg megjelent egy rendelet, amely csakugyan felemelte az útlevél kiállítási díját: most már 20 pengőbe kerül az útlevél kiállítása, azonban azt, amit kértek, hogy: ezt a többletet fordítsák balatoni célra, nem teljesítették. Ezzel ^a

>

kérdéssel kétségtelenül foglalkozni kell és kérjük a miniszter- urat, szíveskedjék azokat a propoziciókat, amelyeket az érdekelt szállodaiparosság eléje terjesztett, megszívlelni és valamilyen megoldásra juttatni. Nem lehet azt kívánni, hogy kizárólagosan a magántőke fejlessze a Balatont. Előbb említettem, hogy miért nehéz a kérdés a magántőkére nézve. Azért, mert a Balaton rövid idénye mellett nem lehet a tőkének kamatát, amortizációját sem kihozni. Mégis azt mondom, hogy az eddigi fejlődés kizárólagosan a magántőke érdeme. Most már azonban illik, hogy a kormányzat is .beleszóljon ebbe a kérdésbe és meggondolja azt, hogy kinek van haszna tulajdonképpen abból, hogy a balatoni élet fejlődik. Hiszen elsősorban itthon tartjuk a külföldre utalni szándékozó magyarokat, akik akkor, ha külföldre mennek, kiviszik a pénzt innen, milliónyi összegben; másodszor azonban idecsábítunk ezáltal rengeteg idegent, ezeknek pénze itt forog, ezeknek a pénzével a magyar gazdasági élet tovább fejlődik, tehát elsősorban es minden körülmények között a kincstárnak magának érdeke az idegenforgalom előmozdítása. Utalok arra, hogy a Südbahn annakidején évtizedekkel ezelőtt szállodát épített Abbáziában, úgyhogy Abbáziát tulajdonképpen a Südbahn fejlesztette ki, de a Semmeri nget is a Südbahn fejlesztette ki. Tehát a magyar közintézményeknek is hasonlóképpen kellene eljárniok. Itt van például az Ibusz, Vájjon az Ibusz. épített-e csak egyetlen szállodát is a Balaton mellett? Azt hiszem, egyetlen egyet sem épített seholsem. — Meg kellene tehát teremteni a módot é«? lehetőséget arra, hogy a Balaton mellett szállodákat építsenek; például a Badacsonyon, a Szent Györgyhegy tetején sportszállodát lehetne építeni, ezenkívül bizonyos kedvezményes kölcsönök nyújtásával nagyobb szállodák is építhetők volnának. Tisztelettel vagyok bátor utalni arra, hogy a Balatoni Egyesületek Szövetségének küldöttK.ÉPVISELŐHAZI NAPLÖ. XIII. 8. ülése 1937 május 2A-en, hétfőn. 557 sége^ azt hiszem, pár héttel, vagy egy hónappal ezelőtt járt a pénzügyminiszter úrnál, de lehet, hogy a kereskedelemügyi miniszter úrnál is. (Bornemisza Géza kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter: Sokat meg is tettünk!) Ezek közül egypár kérelem teljesíttetett is. Ez a küldöttség legutóbb azt kérte, hogy a balatoni ingatlanforgalmat 2%-kal terheljék meg, tehát sújtsák külön illetékkel a Balaton fejlesztésének céljára. Ez sem történnék egészen indokolatlanul, hiszen azok, akik a Balaton mellett telket vásárolnak, pár év múlva egészen szép telekértékemelkedésben részesülnek. Ezt 2%-kal sújtani nem volna nagy dolog, nem volna terhes, viszont a Balaton fejlesztésének céljából igenis eredményes volna. Egy másik ide vonatkozó indítvány is volt, amelyet eljuttattunk a kereskedelemügyi miniszter úr elé. Ez az indítvány az 1931 :XXI. tc.-kel kapcsolatos, amely a hazai ipar fejlesztését célozza és bizonyos adókedvezmények lehetőségét nyújtja, hogy ezt a törvényt, kiterjesztöleg magyarázva, a balatoni vendéglős- és szállodásipar fejlesztésére is terjesszük ki. Tudniillik ez a törvény idáig csak az iparvállalatok, a gyáripar számára adott engedményeket, adókedvezményeket, azonban a törvény intenciója kétségtelenül az, — s ez kifejezést nyer expressis verbis a törvény szövegében is — hogy az adókedvezmény mindazoknak az iparvállalatoknak megadható, amelyek teljesítőképességének fokozását általános közgazdasági érdek teszi kívánatossá. Azt hiszem, nem kell bővebben fejtegetnem, hogy csakugyan közérdekű és közgazdasági érdekek szempontjából csakugyan fontos ennek a törvénynek az a magyarázata, hogy igenis a balatoni vendéglátóipar is részesüljön bizonyos adókedvezményekben és ezek által tegyük lehetővé fejlődését. Kétségtelen dolog, hogy hiába beszéltünk hosszú időkön keresztül iparfejlesztésről» hiába tűztünk különféle tulipánjelvényeket gomblyukunkba, az iparfejlődés mindaddig nem indult meg, amíg ezt törvényes adókedvezmények lehetővé nem tették. Mi is hiába beszélünk, szép szavakat hiába ejtünk a Balaton fejlesztéséről mindaddig, amíg bizonyos kedvezmények juttatásával elő nem mozdítjuk a Balaton fejlesztését. Éppen így állunk a csatornázás és a vízvezeték kérdésével is. Ezek nem helyi problémák, ezek nem egyedül az ottani községeknek, a balatoni üdülőhelyeknek problémái és ezek megoldása nemcsak az ottani községek és üdülőhelyek számára jelent előnyt és hasznot, hanem elsősorban hasznot jelent magának a kincstárnak is, amely ennek a fejlesztésnek következtében sokkal nagyobb jövedelemhez jut hozzá. Igenis, az volna a helyes, ha az állam a költségvetésbe is felvenne ibizonyos tételt erre a célra. A miniszter úr igen nagy jóindulattal van a Balaton iránt és saját választókerületének lapjában legutóbb közzétette a balatoni idegenforgalom számszerű eredményeit és kimutatta, hogy 1934-ben 6053 külföldi fordult meg a Balaton mellett, 1935-ben már 10.000 fordult meg, az 1936-os eredmény pedig még^ 20%-kai jobb volt és az ő számítása szerint 5 év alatt körülbelül

1 15 millió pengőnyi jövedelmet szedtek be a balatoni szállodák, a balatoni vendéglők és fürdők kizárólagosan csak a külföldiek pénzéből. Ha ez így van, abban az esetben azt kell mondanom: hiszen nagyszerű üzlet ez, rentá78