Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-218

644 Àz országgyűlés képviselőházának rik. Az olcsó vasúti bérletjegyek dolga régóta diszkusszió tárgya, a miniszter úrnál van is egy ilyen előterjesztés. Ha az ember vonaton utazik, akkor feszengve, kényelmetlen érzéssel látja, hogy lépten-nyomon szabadjegyeket húznak elő az emberek a zsebükből, az első osztály publikuma úgyszólván 90%-ban szabadjegyes. (Rupert Rezső: 99%-a! — Peyer Károly: Mi az, hogy 99%-a? 105%-a!) A második osztályon is ugyanez a helyzet. A kereskedelemnek ezek a kiuzsorázott pionírjai igazán rászolgáltak és jogot formálhatnak arra, hogy második osztályon utazhassanak méltányosan, olcsón megállapított bérletárért, mondjuk egy ezerpengős évi bérletjeggyel a zsebükben, a rayonbérleteknél pedig, mondjuk, 600—650 pengős bérletjeggyel és azt hiszem, igen helyes volna, hogy a menetrendek végleges összeállítását megelőzően az utazói érdekképviseletek értesítést kapjanak, hogy az egyes relációk megállapításánál az utazói kívánságokat figyelembe lehessen venni. Általában arra kell kérnem az igen t. Házat és a kormányt, hogy szakítsunk azzal a lehetetlen állásponttal, azzal a jogi fikcióval, hogy az utazó vállalkozó és nem munkavállaló. Az a szegény kereskedelmi utazó, kereskedelmi ügynök, bizony függő helyzetben léve, kiuzsorázott munkavállaló, aki tehát megérdemli, hogy a már előbb hivatkozott rendelet hatálya kiterjesztessék rá, vagy ha törvényszerkesztési technikai okokból jobbnak látják, akkor rájuk külön törvényes intézkedés lépjen életbe, amely felmondási idejüket, végkielégítésüket, munkáltatójukkal szemben való szolgálati és munkaviszonyaikat, társadalombiztosítási kötelezettségeiket, adóügyeiket rendezi és szabályozza. Ebben a tekintetben az alkalmazotti szekció kezdeményezésére a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal már ki is dolgozott egy ajánlást, amely úgy tudom, 1935 óta az illetékes kormánytényezők kezei közt ván. A kér dés konkrét formában is. foglalkoztatta sok ország törvényhozását. Holandiában, Svájcban, Csehországban — igen mintaszerűen — és Franciaországban legutóbb rendkívül haladó szellemben foglalkoztak ennek a kérdésnek törvényes rendezésével. Kérem a miniszter urat, hogy Magyarország igyekezzék ebben a tekintetben az említett országok példáját követve a kereskedelmi utazók és ügynökök szolgálati és munkaviszonyait abban az értelemben szabályozni, ahogyan ez a nehéz munkát végző réteg azt megérdemli. (Helyeslés a széhőbaloldalon.) T. Ház! Foglalkoznom kell — amennyire rövidreszabott időm megengedi — a kereskedelmi szakoktatás kérdésével. A világ megváltozott, a világ gazdasági struktúrája mélyreható átalakuláson ment keresztül, de kereskedelmi szakoktatásunk maradt a régiben és egy régi, elavult, idejét múlt világgazdaságig vetületét adja a kereskedelmi iskolai tanulóknak; természetes tehát, hogy az a szakadék, amely az élet és az iskola között van, az utóbbi évtizedben csak kimélyülhetett. Nekem, aki ennek a rétegnek a helyzetét és szociális viszonyait igen kitűnően ismerem, őszintén meg kell mondanom: bizony, igen sokszor baj van még a helyesírás és a szabatos magyar fogalmazás körül is. A gyorsírás és a gépírás tanításának kötelező erejűnek kell lennie már az alsóbb fokozatokban is, mert ezeket, valamint az idegen nyelveket a kereskedelmi pályán nem lehet nélkülözni. Szükség van arra, hogy a közgaz218. ütése 1987 május H-én, hétfon, daságíant és a földrajzot modern szellemben tanítsák a kereskedelmi iskolákban és hogy a kereskedelmi iskolai növendékek lelkébe belevéssék azt, hogy egy jó piac többet ér két rossz hadjáratnál. (Farkas István: Ez igaz!) Szükség van arra, hogy korlátozzák az algebra, a matematika tanítását, viszont súlyt helyezzenek a piaci ismeretek, a külkereskedelmi alapfogalmak elsajátítására. Ki kell domborítani a tananyagban a szövetkezeti eszmének, a meg -nem hamisított, igazi szövetkezeti gondolatnak fontosságát és jelentőségét. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Éppen így külön beható és szakszerű megvitatás és tanítás tárgya kell hogy legyen a reklám, a propaganda, az előadói tevékenység és mindaz a sok pszichológiai vonatkozású, rúgójú feladatkör, amely a kereskedelemben a mai modern verseny közepette a kereskedelem jövendő alkalmazottaira vagy tisztviselőire vár. A szociálpolitika és a szociális biztosítás ismertetése úgyszólván teljességgel hiányzik a tananyagból. Meg kell, hogy ismerje a jövendő magánalkalmazott, magántisztviselő annak a társadalmi rétegnek szociális védettségét vagy védtelenségét, amelybe bekerül közkatonának, azzal, hogy az esetek 99*5 százalékában meg is maradjon közkatonának. Ki kell radírozni a tanításnak azt a megtévesztő hazug szempontját,, amely vezérigazgatói marsallbotot helyez kilátásba az iskolák növendékeinek a helyett, hogy a kollektív érzület, az emberi szolidaritás kifejlesztésére helyezné a súlyt. A munkapiacot illetőleg felhívom a figyelmet arra, hogy a szelekció kérdése a kereskedelmi és a középiskolákban is nagyon fontos, mégpedig egyedül és kizárólag a rátermettség alapján történő szelekció, minden más szempont mellőzésével. A pályaválasztás kérdése teljesen elhanyagolt, a végzett növendékek a sötétben botorkálnak. Ebben a tekintetben kell hogy valamilyen komoly, alaposan kiépített iránymutatást kapjanak, hogy mitévők legyenek. Leginkább szükséges az, hogy kereskedelmi pályára készült tisztviselők és alkalmazottak nyugodtak lehessenek abban, hogy ők ennek a területnek a szakmunkásai, itt el is helyezkedhetnek és mások privilégiumok vagy politikai összeköttetések alapján ezeket a munkahelyeket tőlük el nem vehetik. Ki kell irtani a munkapiac hiénáit, azokat a kaucióvadászokat, akik apróhirdetésekben hirdetik magukat, azokat a taxigépírónőválllatokat, amelyek való lényegükben nem mások, mint fehér rabszolgatartók, munkaerő-kereskedők. Tetszetős és hangzatos címeken jelentkeznek és sajnálatos módon nemcsak működési engedélyt kapnak, de megkapják az engedélyek kiterjesztését is. Az egyik »'Jövő«-nek nevezi magát és ilyen címen hirdeti megtévesztő módon a szerencsétlen alkalmazottak körében azt, hogy aki hozzáfordul, az megtakarítja a szaladgálást, a reménytelen kérvényezési, a kilátástalan kilincselést, a felesleges pénz

: és időpazarlást. (Kéthly Anna: Megtakarítja a fizetést!) És ha valaki ennek a hangzatos hirdetésnek bedől és megjelenik annál a vállalatnál, amely viszont szintén a lapokban hirdeti mindenütt, hogy ilyen és olyan munkaerőkkel rendelkezik, ott aláíratnak vele egy kötelezvényt, amelynél szemérmetlenebb munkaerőkiuzsorázást még nem láttam. Aláíratják vele, hogy eredménytelen közvetítésnél semmiféle kártérítésre igénye nincs; aláiratják vele, hogy nyilvántartásba-vételéért 1—3 pengős öszszeget fizet • kötelezik arra, hogy közvetítési