Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-218

540 Az országgyűlés képviselőházának 218. ülése 1937 május 24-én, hétfőn. fizet, mint a nagybirtokosok! — Fábián Béla: Üj rendszert az adópolitikában!) Mondom,, t. Ház: ilyen körülmények között a kereskedők nem 'bírják ezeket a terheket, ezekkel a drótakadályokkal megbirkózni nem tudnak, nagyon kérem tehát a kereskedelem­ügyi és iparügyi miniszter urat, hogy azokon a helyeken, ahol neki nyomatékos szava van. tegyen meg mindent a magyar kereskedelem érdekében. A magyar kereskedelem mind a bel­földön, mind a külföldön csak dicsőséget szer­zett a magyar névnek. A magyar kereskede­lem és ipar nehéz időkben ... (Rajniss Ferenc: Hát a mezőgazdasági munkások biztosítása?) T. Képviselő úr, ne méltóztassék ezt nekem mondani, mert a mezőgazdasági munkásoknak betegség és balesetére szóló biztosítása érde­kében — nem merem az időt bevallani, olyan régen volt — én a magyar képviselőházban már szót emeltem és ma is szót emelek. De azt kérdem, hogy ha a liberális korszak ezt nem csinálta meg, 17 év óta miért nem csi­nálta meg a nemzeti keresztény korszak, amelynek módja és lehetősége lett volna a mezőgazdasági munkásokat betegség és bal­eset ellen biztosítani? (Megay-Meissner Ká­roly: Miért nem csinálta meg ia liberális korszak?!) Elnök: Figyelmeztetem a képviselő ura­kat, hogy a mezőgazdasági munkások beteg­ség és baleset ellenig biztosítása nem tartozik a kereskedelemügyi tárca költségvetéséhez. (Fá­bián Béla: Rajniss vetette be!) Fábián Béla képviselő urat, kérem, maradjon csendben! (Megay-Meissner Károly: Miért nem csinálta meg a liberális korszak? — Fábián Béla: Nem csinálta meg! Most csinálják meg az urak!) Bródy Ernő: T. Képviselőház! Mondom, az én lelkiismeretem nyugodt ebben a kérdésben, ma is a legnagyobb centrális problémának tartom a mezőgazdasági munkásság sorsának javítását, legalább is betegség esetén. Ez a legelső kérdés. Elnök: Bródy képviselő urat figyelmezte­tem» hogy a mezőgazdasági munkásság té­mája nem tartozik a kereskedelmi tárca költ­ségvetéséhez. Bródy Ernő: Szívesen visszatérek a mező­gazdasági proletároktól a városi, vasal tnad­rágú proletárokhoz. Ezek a magánalkalmazot­tak. Ami a mezőgazdasági munkásság vidéken, a falun, ugyanaz a városban a magánalkal­mazott. (Megay-Meissner Károly: Egy kis kü­lönbséggel!) A magánalkalmazott, aki 60—80 pengőből tengődik családjával együtt, (Vitéz Árpád: 50-iből!) a magánalkalmazott, akinek külön adót kell fizetnie, a magánalkalmazott, akinek társadalombiztosítási terhei vannak: engedelmet kérek, ez csak a mezőgazdasági kulikkal egynívójú társadalmi réteg, amely­nek érdekében ... (Megay-Meissner Károly: Látszik, hogy nem tudja, hogyan él a mező­gazdasági munkás! — Fábián Béla: Látszik, hogy nem tudja, hogyan él a magántisztviselő!) Igen t. képviselő úr, erről most nem szabad nekem .beszélnem, de lesz majd még alkalmam arra, hogy szóljak róla. Ezzel is be akarom bizonyítani, hogy nem vagyok egyoldalú, hiszen mint képviselőnek nem is szabad egy­oldalúnak lennem. Minden oldal iránt kell ér­deklődnöm; meg is van az érdeklődésem és részvétem a legnagyobb problémák iránt. Ilyen körülmények között, arra kérem a mélyen t. miniszter urat, — azt hiszem objek­tive vizsgáltam meg a kereskedelem súlyos helyzetét — kövessen el mindent, hogy a ma­gyar kereskedelem ismét lábraállhaeson. A költségvetést nem fogadom el. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Huszár Mihály jegyző: Mezey Lajos! Mezey Lajos: T. Képviselőház! Az a szem­pont, amelyet előttem szólott Bródy Ernő igen t. képviselőtársam a tőkével szemben, mint termelési tényezővel szemben kifejtett, minden, a gazdasági viszonyokat ismerő tényező által elfogadható. Sajnos, azonban Bródy Ernő igen t. képviselőtársam nem mutatott rá éppen arra a fejtegetéseit megindokoló legíontosaüD tény­körülményre, ^miszerint éppen a kereskedelem­nek és termelésnek korlátlan szabadsága idézte elő — nemcsak Magyarországon, hanem világ­szerte is — azt a mérhetetlen gazdasági és tár­sadalmi eltolódást, amelyet a kapitalisztikus termelés mai rendszerével eredményezett (Baj­niss Ferenc: Ügy van! Igaza van!) Nem fej­tette ki azt, hogy a közgazdasági klasszikus törvények ma már megbuktak. (Rassay Ká­roly: Dehogy buktak meg!) A termelésnek és fogyasztásnak, a jövedelemeloszlásnak klasz­szikus elvei ma már elavultak. (Rupert Bezső: Örök érvényűek!) Ez, igen t. képviselőtársam, nemcsak az én szerény álláspontom, Keynes mondta ezt közgazdasági fejtegetéseiben, (Ru­pert Rezső: Ö is tévedhetett! — Fábián Béla: Nagyon!) de ezt mondja maga Wilson is és megmondták ezt azok a nagy közgazdasági szakértők, akik a párizskörnyéki békék tár­gyalóasztalaitól elmenekültek, amikor látták, hogy létrehoznak egy olyan békeszerződést, amely egy újabb közgazdasági, egy újabb kul­turális pusztulásnak okait hinti el. Bródy igen t. képviselőtársamnak azokra a fejtegetéseire, amelyek a komiótermeléstől a nagytétényi sertéshizlalásig, a szabóiparo­sok foglalkoztatásától egészen a borgazdasági vegyiiparig felölelték minden közgazdasági, kereskedelmi és ipari kérdésünket, az idő rö vidségére való tekintettel nem reflektálok, már csak azért sem, mert meg vagyok róla győ­ződve, hogy ha Bentham Jeremiástól egészen Éber Antalig az összes kereskedelmi szakértők könyveit fel is olvasnám, igen t. képviselőtár­samat akkor sem tudnám az ellenkezőről meg­győzni, mert igen t. képviselőtársamnak azok a fejtegetései, amelyeket itt ismertetni méltóz tatot, meggyőződésből erednek. (Rassay Ká­roly: Nincs neki üzlete, szegénynek! — Bródy Ernő: Nem vagyok benne semmiben! Sem szö­vetkezetben, sem részvénytársaságban! — Fel­kiáltások a középen: Azért mondja, hogy meg­győződése! — Bródy Ernő: Ilyen összeférhető képviselő nincs több! — Soltész János: Nem azt mondta, hogy érdeke, hanem azt, hogy meggyőződése!) Méltóztassék megengedni, hogy az idő rö­vidségére való tekintettel, teljesen táviratstí­lusban az alföldi közlekedésügyi politika kér­désére hívjam fel az igen t. miniszter úr figyel­mét. Elég egyetlen pillantást vetni Magyar­ország közlekedési és közúti térképére s meg­állapíthatjuk azt, hogy Magyarországon min­den út Budapestre visz. A háborúelőtti közle­kedési politika következtében az összes vas­utak és közutak mind sugárformában Buda­pestre futottak be. A háború előtt nem gondos­kodtak arról, hogy megfelelő transzverzális vo­nalakat építsenek, hogy a nagy vidéki gócpon­tokat összekössék egymással és így az a nagy

Next

/
Thumbnails
Contents