Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.
Ülésnapok - 1935-217
508 Az országgyűlés képviselőházának 217. ülése, 1937 május 22-én, szombaton. fizetett átlagos társulati adó pedig 63*80 pengő. (Zaj a baloldalon.) Kétségtelen az, hogy a kereskedő fizet ezenkívül jövedelem- és vagyonadót és pedig átlagosan évi 41 pengőt, ezzel szemben azonban a szövetkezetek fizetnek községi pótadót, amely mint tudjuk, minimálisan 50%. (Bródy Ernő: Az egész össze van keverve! A szövetkezetek nem fizetnek községi pótadót!) De fizetnek. (Bródy Ernő: De nem fizet a szövetkezet községi pótadót! Ilyet ne tessék 'mondani! — Czirják Antal: A szövetkezet vezetője! — Fábián Béla: Miniszter úr, ez dr. Zavaros Aladár! — Bródy Ernő: Ebhez mi jobban értünk! — Bornemisza Géza kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter: Azonban .a társulati adó után jár a községi pótadó! Ha társulati adót fizet, akkor fizet községi pótadót! — Fábián Béla: Mennyit fizet? — Bornemisza Géza kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter: Amennyit kivetnek rá! De fizet! A képviselő úr azt mondta, hogy nem fizet!) Ha mindezt számításba veszem, akkor meg lehet állapítani, hogy igenis, a szövetkezetek nem fizetnek olyan mértékben kevesebb adót, mint ahogyan a szövetkezeti gondolatot támadó ellenzék azt beállítani szeretné. (Folytonos zaj a baloldalon. — Bródy Ernő közbeszól.) Elnök: Bródy képviselő urat felhívom, hogy iratkozzék fel szólásra. (Bródy Ernő: Fei vagyok iratkozva!) Akkor méltóztassék bevárni, amíg sorra kerül. Szeder János: Ez a megállapításom egy pillanatig sem támadás a kereskedők ellen. (Bródy Ernő: Védelem!) Tiltakozom az ellen, hogy a kereskedőtársadalmat bizonyos oldalról úgy védjék, hogy a szövetkezeteket támadják, tehát következéskép, aki a szövetkezeti gondolatot védi, az abba a látszatba esik, mintha a kereskedelmet támadná. (Ügy van! Úgy van! a jobboldalon.) Mi igenis, teljesen tisztában vagyunk azzal, hogy mi a jelentősége a magyar közgazdasági életben a magyar kereskedelemnek. Tisztában van ezzel a kormányzat is. (Zaj a baloldalon.) ' Az előadó úr említette azokat az összegeket, amelyek a külkereskedelem támogatására a jelen költségvetésbe is felvétettek. Tudjuk a kereskedelem rendkívül fontos szerepét, amelyet a magyar mezőgazdaság, a magyar ipar termeivényeinek bel- és külföldön való értékesítése szempontjából végez. Külkereskedelmünk akció-rádiusza a magyar kereskedő munkálkodása következtében évről-ávre növekszik. De amikor mindezt megállapítom és amikor elismerjük azt, hogy a különösen évekkel ezelőtt mindanyiunkra nehezedett rendkívül súlyos gazdasági viszonyok terhét és következményét megérezte a kereskedőtársadalom is, aminek bizonysága az a jelentős mennyiségű inzolyenciá, amiről említést tettem, ezért a felelősséget ne méltóztassék rátolni a szövetkezeti gondolatra (Úgy van! jobbfelől.) és ne méltóztassék ezért a szövetkezeti gondolatot eláztatni, amely szövetkezeti gondolatra szükség lesz — ezt állítom és a leghatározottabban leszögezem —, még akkor is, ha a gazdasági libaralizmus megújhodása bekövetkeznék. Ha az a világjátszma, amelyet valamennyien rendkívül érdeklődéssel kísérünk, amelyet a legnagyobb liberális államok, Anglia, Amerika és Franciaország folytatnak a gazdasági liberalizmus megújhodása érdekében és azért, hogy ez a rendszer bebizonyítsa a maga szükségességét és életrevalóságát (Hertelendy Miklós: A profitot! — Fábián Béla egy cédulát nyújt át a szónoknak. ~ Rakovszky ribor: Ez közbeszólás akart lenni tudniillik! — Derültség. — Egy hang a szélsőbaloldalon: Írásbeli közbeszólás! — Peyer Károly: Erre nincs a házszabályban rendelkezés), ha mondom, ez a harc a liberalizmus javára dől el, még akkor is állítom, hogy feltétlenül szükség van a szövetkezeti gondolatra, különösen akkor, amikor azt látjuk, hogy a gyámoltalanokkal szemben a liberális gazdasági rendszerben az erők összefogása, csoportosítása és kihasználása a gyámoltalan gazdasági egyedekkel szemben olyan mértékben történik, amint ahogy ezt ma is látjuk. Nagyon szomorú példákat lehetne erről mondani. T. Ház! A szövetkezeti kérdésről nem beszélek tovább^ Azt az üzenetet, amelyet Fábián képviselőtársam itt nekem (Rakovszky Tibor: Közbeszólás lehetőségének hiányában!) a közbeszólástól elzárva cédulán tudomásomra hozott, nem vagyok hajlandó magamévá tenni a szövetkezeti gondolat nevében és védelmében, mert hiszen ő ebben az üzenetben azt állítja, hogy a szövetkezetek kollektív társadalmi rendszer megjelenési formája, lásd Oroszország. (Zaj és ellenmondások jobbfelől.) Ez ellen én a leghatározottabban kénytelen vagyok tiltakozni. (Bornemisza Géza kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter: Hollandia, Dánia! — Rakovszky Tibor: A kispolgár védelme a naggyal szemben, ez a szövetkezeti gondolat! — Ügy van! jobbfelől. — Mocsáry Dániel: Ez nem kollektivizmus! Nagyon helyes! Ügy van! — Hertelendy Miklós: Hollandia, Dánia! Tízszerannyi állatuk van, mint nekünk!) T. Ház! Áttérek ezután felszólalásom második részére és pedig foglalkozni kívánok a vízi és földi utak kérdésével, illetve a hozzájuk kapcsolódó munkáskérdéssel. Már a tegnapi napon, az iparügyi tárca vitája során különösen kiemeltem az új .munkaterületek fontosságát közgazdasági, jövedelmi és munkás szempontból egyaránt. Mély sajnálattal kell megállapítanom, hogy az idén, úgy látszik, az az új munkaterület is veszendőbe megy, amelyet tavaly sikerült biztosítani a tutajozással kapcsolatban. A Tiszán évente 200.000 köbméter fát szállítanak. A szállításért köbméterenként 3 pengőt fizetünk, ami összesen 600.000 pengőt jelent. (Mocsáry Dániel: Nagy munkaalkalom! — Rakovszky Tibor: Nem szabad elzárni tőle ruszinszkói testvéreinket a szolnoki élharcosok kedvéért! — Zaj.) A mi tiszamenti szegénységünknek az volt a kívánsága, hogy legalább is bizonyos mértékben részesülhessen ebben a 600.000 pengőt jelentő tutajozási munkaalkalomban. A volt kereskedelemügyi miniszter úr és^ Petneházy iparügyi államtitkár úr erélyes kezének volt köszönhető, hogy a munkásság minisztertanácsi határozat alapján 25 százalékban belekapcsoltatott a tutajozásba és tavaly a még hátralevő 30.000 köbméter letutajozásánál 80—100 munkás közel 8000 pengőt keresett. Kérdem a t. Házat, különösen tiszamenti és tiszántúli képviselőtársaimat, melyik nálunk az a foglalkozási lehetőség, ahol egy hónap alatt meg lehet keresni 80—100 pengőt úgy, hogy amellett el lehet végezni a szőlőkapálást és részt lehet venni a részesarató munkában 1 ? Es mit látunk? Azt, hogy az idén nemhogy felemelkednék a magyar munkásságnak a tutajozásban való részesülése 50%-ra, hanem még
