Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-217

506 Az országgyűlés képviselőházának 21 mindazokkal az állami berendezésekkel, ame­lyeket r a kereskedelmi kormány mostani költ­ségvetéséből kitünőleg is elhanyagolt. En ugyan ajánlottam az OTI- és MABI-tőkéknek olyaténképpen való igénybevételét, amely le­hetővé^ tenné bortárolóknak, tojásgázhűtőknek, különféle hűtőberendezéseknek, hűtőházaknak létesítését, hogy ne fenyegessen katasztrófa minden mezőgazdasági terményt. A tavalyi közel 5 millió hektoliteres termésből — az át­lagos termés 2 és félmillió hektoliter — majd­nem .az egész mennyiség tárol még akként, hogy úgyszólván lehetetlen lesz majd az új ; szüretet lebonyolítani, amikor hihetetlen árak keletkeznek dongafában és hordóban egyálta­lán. En nem értem, mire gondol á t. kormány, hogy ezen annyira fontos mezőgazdasági és kereskedelmi érdekek előmozdítására egyetlen lépést sem tesz. Mikor kapunk mi olyan gáz­konzerválókat, amilyenek Dániában olyan fé­nyesen beváltak a hűtés céljaira? Vagy azt méltóztatnak gondolni, hogy a continairek be fognak válni? Súlyuk igen erősen meg fogja terhelni a vasúti szállítási költségeket és en­nek során a kivitelt. Azt hiszem, hogy ezek volnának az első feladatok, amelyekkel a kormánynak törőd­nie kellene. Bátor vagyok csak pár szóval — tekintet­tel az idő ^rövidségére — magára a kereskede­lemügyi tárca részletezésére kitérni. Itt leg­elsősorban az tűnik fel, hogy szokatlan nagy a kereskedelemügyi minisztérium tisztviselői­nek létszáma. A légügyi és állami anyagrak­tári tételeket valahogyan másképpen kellene csoportosítani, mert ezek nem közvetlenül a kereskedelmet terhelő tételek. Az állami anyagraktárak 428 főnyi személyzete, közel 3 millió pengős költségvetése, a légügy 78 fő­nyi személyzete, 13'7 millió pengővel, h had ezt a triviális kifejezést használni, csú­fítja a kereskedelmi költségvetést. Ezek a té­telek megzavarják a kereskedelmi tárca költ­ségvetését lapozókat. (Bornemisza Géza ipar- ! ügyi miniszter: A lényeg a fontos!) A lé­nyegbe mint hibába esnek bele igen sokan. A kereskedelmi célokra a kormány 1,209.000 pengőt vesz fel mindössze. Ez körülbelül 40.000 pengővel több, mint a tavalyi költségvetésben. Ne méltóztassék ilyen spott összeget szerepel­tetni; inkább semmit, mint ilyen csekély ösz­SiZeget. Ebből az ipar fejlesztésére adtak 36.000 pengőt az 1936. évi zárszámadás szerint, a bel­és külkereskedelem céljaira 360.000 pengőt, a vámmentes kikötőre pedig 1,357.000 pengőt. Tisztelettel kérdem, mi jut a tulajdonképpeni kereskedelemnek, főleg a kiskeresedelemnek, mi jut a kiskereskedelem hitelellátására, vagy a kiskereskedő ténykedéseinek előmozdítására? Sajnálom, hogy nem tudunk többet kapni az összes utak átépítésére, mint plusz 283.000 pengőt, amikor pedig a bevételi többlet az utak rovatánál 323.000 pengőt tesz ki. Ezek a célok igazán ideálisak volnának, hiszen főleg kézi­erőt foglalkoztatnak^ s olyan nagy az elhanya­goltság egyes országrészekben! Nem akarok hazabeszélni- — hiszen köztudomású, hogy Ba­ranyában a legrosszabbak az utak,, köztudo­mású, hogy a pécsi kerületben van a ^legtöbb autó és a legtöbb rossz út — éppen ezért nem térek ki rá bővebben, mert hiszem, hogy a sok esztendő óta ígért új útügyi törvény javasla­tát végre is a Ház elé fogia hozni a kereske­delemügyi miniszer úr, amikor is ezek az ano­'. ülése 1937 május 22-én, szombaton. máliák meg fognak szűnni. (Rakovszky Tibor: Nem új törvény kell, új utak kellenek!) T. Ház! Örömmel hallottam az ár elemző bizottság újabb működését, sőt újabb összeté­telét és örömmel állapítottam meg azt az ön­vallomást, hogy a régi nem felelt meg azoknak a kívánalmaknak, amelyeket a kereskedelmi kormány hozzáfűzött. Az előadó úr elismeri az áremelkedést. Köszönöm ezt is. Beszélt az elő­adó úr az idegenforgalomról is a szállodaépí­téssel kapcsolatosan. Majd a tárca vonatkozó címénél leszek bátor rámutatni arra a nagy tévedésre, amelyet Budapest polgármestere a szállodaépítésnél követ el. Nem üdvözlöm különösképpen a Duna­Tengerhajózási Bészvényársaságot, mert hiszen végre is nem kell nekünk »tengerre magyar­nemzetnek lennünk; annál inkább hibáztatom, hogy a Mftr. még mindig 3 millió pengő szub­venciót kap, sőt pótkeretet is állapítanak meg, mert ezek után joggal jelentkezik minden vál­lalat . .. (Bornemisza Géza kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter: Törvény szerint kapja! A törvényben benne van!) Minden tör­vényt, amely rossz, meg kell változtatni. (Bor­nemisza Géza kereskedelem és közlekedésügyi miniszter: Ez le van kötve szerződésben. Nem' leht megváltoztatni. 1952TJg le van kötve!) Eze­ket a szerződéseket tessék megváltoztatni. (Bor­nemisza Géza kereskedelem- és közlekedésügyi miniszer: Nem lehet!) illetőleg tessék belenézni könyveikbe, tessék megkezdeni felülről a nagy fizetések leépítését és akkor én azt hiszem, erősen fog csökkenni a három millió pengős szubvenció. A magánalkalmazottak kérdésében ugyan­csak bátor leszek az illető címnél felszólalni. Ezúttal is csupán arra kérem az igen t, minisz­ter urat, hogy a minisztériumok tisztviselőivel szemben való azt a mostoha elbánást, amelyet az iparügyi tárcánál hangsúlyoztam, méltóz­tassék megszüntetni, mert erre vonatkozólag ígéret van. Én a felszólalások sorát a kereskedelmi tárcánál abban a szellemben, azzal a megér­téssel kezdtem, amelyet a magyar kereskedők, főleg a küszködő kereskedők tényleg megér­demelnek. Szeretném, ha ez a szellem hatná át az illetékeseket, hogy lássák kint, hogy mi nem vagyunk ellenségei sem a tisztes iparnak, sem a tisztes kereskedelemnek, hanem minden tö­rekvésünk az, hogy őket alátámasszuk. • mert ez elsősorban nemzeti érdek is. Azt hiszem, hogy ha ebben egyhangúság lesz és ebben a kérdésben összefogunk, meg fogjuk szüntetni azokat a kilengéseket,, amelyekre semmi szük­ség sincs (Ügy van!) és meg fognak szűnni azok a rossz portrék, amelyek a külföld felé bizony nem a leghízelgőbb módon állítják be a magyar kereskedelmet, a magyar ipart, sőt a magyar gondolkodást sem. Én a tárca költségvetésében . mindazokat, amiket, mint hiányokat itt nagyjából felem­lítettem, nem látom megvalósítva, éppen azért nem is áll módomban a tárca költségvetését el­fogadni. (Helyeslés balfelöl.) Elnök: Szólásra következik? Brandt Vilmos jegyző: Szeder János! Szeder János: T. Ház! Czirják igen t. kép­viselőtársam beszédével igazolva látom azt, hogy a kereskedelmi tárca vitájánál akarva­nemakarva, a kereskedelmi tárca körébe tar­tozó dolgok, természeténél fogva pro vagy kontra mindenki állást foglal a liberalizmus, a szabad vagy kötött gazdálkodás kérdésében.

Next

/
Thumbnails
Contents