Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-217

Az országgyűlés képviselőházának 21\ leit teremtsük meg. A legfontosabb előfeltételek az olcsó energia és az olcsó szállitás. (Rajniss Ferenc: Addig-addig beszélünk decentralizációról, amíg mind feljön Pestre!) Ami az energiagazdálkodást illeti, a miniszter úrnak valóban nagyszabású elgondolása van ezen a téren. Meg vagyok róla győződve, hogy ipari életűinknek egyik legfontosabb előfeltétele és egyik legfontosabb kérdése ma az ország elektrifikálása. Ha a villamosítást ezidőszerint még nélkülöző 2300 magyar községet az országos hálózatba bekapcsoljuk, (Rajniss Ferenc: Nem lehet, mert drága az áram!) olyan munkaalkalmakat teremtünk, amelyekkel évekremenőleg foglalkoztatni tudjuk a magyar ipart. Az energiagazdálkodás ; terén szükség van arra, hogy az országos hálózat kibővítése, ezenkívül pedig az országos áramárpolitika egységes szempontok szerint intéztessék és egységes elgondolás jusson ezen a téren kifejezésre.. En a miniszter úrnak úgy az ipar decentralizálására, mint pedig az energiagazdálkodás kiépítésére vonatkozó terveihez a legnagyobb szerencsét kívánom. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Szólásra következik? Brandt Vilmos jegyző: Ifj. Balogh István! Ifj. Balogh István: T, Ház! Az építésügyi dolgokhoz kívánnék röviden hozzászólni debreceni viszonylatban. (Rajniss Ferenc: Mint magánember, vagy mint kép viselő 1 — Csoór Lajos: Te, ne bántsd a jobboldalt! — Zaj és mozgás.) Debrecenben az iparosok az ipartestületben szinte együtt élnek., Annyira megvan az az üdvös együttélés^ minden iparágban, hogy erről nem kizárólag az építőiparosiságnál, a kőművesiparosságinál, hanem általában minden vonatkozású iparnál egyaránt lehet beszélni. Nekem, mint nem iparos embernek is, ezekre az iparos szakmában élő emberekre kell támaszkodnom, mint képviselőnek és kívánságuknak eleget téve, igyekszem a t. Házat tájékoztatni azokról a kívánságokról, amelyeknek teljesítését ezek az iparosok kérik. Állítom, hogy jogosan kérik, mert azok a sérelmek, amelyeket panaszolnak, minden vonalon fenn állanak. A .magánépítkezések fővárosi viszonylatban is, de az ország szívének vérkeringésétől, a Budapesttől távolabb lévő városokban, így Debrecenben is, panganak. Nagyon kevés az építkezés, alig fordul elő, hogy egy-egy új épületet építenének. Fel kell itt említenem a^ Debrecennek már évek óta megígért f Oti .-épület felépítését. Azt hiszem, a szociáldemokrata képviselő urakat érdekelni fogja, ha a Ház előtt kijelentem, hogy az Oti. igazgatósága és elnöksége ézt az akciót, egy Oti.-épületnek Debrecenben való felépítése ügyét teljesen elutasítólag kezeli. (Peyer Károly: Honnan szedi ezeket a blődségeket?) Nem használ, mint népmozgalomnak, a szociáldemokrata pártnak semmikép, hogy ha munkát kérünk, ha azt kérjük, hogy munkát adjanak, egyszerűen nem engedik meg, hogy beruházzák azt a horribilis vagyont, amelyet ki sem tudok feiezni (Pever Károly: Hogy lehet valakinek ideállni, tájékozatlanul beszélni kérdésekről 1!) és mesrfkadályozzák Debrecenben azt, hogy felállítsák azt az Oti.-épületet. (Peyer Károly: Mégis csak képtelenség minden tudás nélkül ideállni \ Hozzáértés nélkül, ismeretek nélkül beszélni!) Kérik továbbá az iparosok az adókérdéseknél a házadó 25%-ának, ami tatarozásra van tartalékolva, időnkint való feloldását. Kérik a KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XIII, ülése 1937 május 22-én, szombaton. 487 házadóterhek mérséklését. Különösen azt kéri az iparosság, hogy az iparügyi miniszter úr hasson oda a pénzügyminiszter úrnál, hogy ezt a mai házadórendszert változtassák meg. Mindnyájan tudjuk, hogy a vidéki családi házak nem jövedelmeznek még annyit sem, amennyit tulajdonosuknak adóban ki kell fizetniök, ezek tatarozásáról tehát egyáltalában nem lehet beszélni, mert hiszen ezeknek a házaknak a jövedelme nincsen olyan fokon, hogy abból tatarozás! célokra összegeket lehetne előteremteni. A régi időben, vagy egynéhány esztendővel ezelőtt, amikor a házadót így felemelték, talán az vezette az illető pénzügyi hatóságot, hogy amikor azokat a családi házakat megszerezték, akkor bizonyosan egy mellékfoglalkozásból, ipari, földmívelési vagy valamilyen más foglalkozási ág többlet jövedelméből állt elő az, ami ma mint felépítmény szerepel. El méltóztatik azonban mostanában már felejteni, mikor adóztatási szempontokról van szó, hogy ez a jövedelmi plusz, amely mint megtakarított pénz egy házat jelentett az illető -számára, ma már nem jelentkezik, azoknak az embereknek nem olyanok a vagyoni körülményeik, hogy adójukat abból fedezhetnék, sőt ezek legtöbb esetben védett birtokosok, vagy olyan iparosok, akik nem tudnak adót fizetni és nem tudják tataroztatni a házukat. Ez iaz iparosság tönkrejutását jelenti, mert hiszen azoknak az embereknek ebből kellene élniök. Az az iparososztály, amelynek még ezelőtt 50—60 esztendővel is .több-kevesebb földbirtoka volt, még debreceni viszonylatban is teljesen kipusztult, ma már nincsen földbirtoka, tehát kizárólag csak műhelyére vagy mesterségére támaszkodhatok. A helybeni munkaalkalmakat maga az iparügyi miniszter úr sem ápolja olyan mértékben, mint ahogyan azt a helyi adófizető polgárok megkívánhatnák és jogosan meg is kívánják. Amikor a házadót, a jövedelmi adót és egyáltalán a kereseti adót ezek fizetik, ugyanakkor különösen az abban a városban felépítendő középületeknél a jövőben tekintetbe kell vennie a miniszter úrnak azt, hogy ezeknek a helyi iparosoknak jussanak azok a munkák és szükséges lenne, hogy a vidékiek, az idegenek kizárassanak a pályázatból. Különösen szükséges lenne, hogy kizárassanak az olyan vállalkozók, akik kizárólag üzleti alapon végzik az egészet, akik legtöbb esetben uzsora-körülmények között és uzsora folytán adják ki a h el vi iparosoknak azt a munkát. (Peyer Károly: De akkor az ipartestületi elnök ne legyen három ipartestületben tag» mert akkor mindenhol »helyi«!) Az ipartestületi elnök személyi ügyeit, mélyen t. képviselőtársam, én nem tudom itt előhozni'(Peyer Károly: De én igen!) és nem vagyok hajlandó ezzel untatni a Házat. A -személyi vonatkozást méltóztassanak talán különkülön elintézni. (Peyer Károly: Nem személyi vonatkozás!) Az, hogy^ a legutóbbi időben a nemzeti irányzat egy városban tényleg elterjedt és egy nemzeti irányba haladó rendszert állított fel, azt hiszem, nem olyan nagy hiba, még szociáldemokrata szempontból sem, akik ma már azt hangoztatják, hogy a nemzetépítés terén ők voltak az előharcosok. (Csoór Lajos: Olyan polgáriak lettek, mint mi vagyunk! — Rajniss Ferenc: Az már igaz! — Peyer Károly: Legalább van valami cél: azokat eltávolítani a legkö'zelebb!) A becsületes iparűzés szempontjából kérném az iparügyi miniszter urat, hogy egy felügyeleti bizottságot, egy bíráló bizottságot mél68