Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-217

Az országgyűlés képviselőházának 217. niszter visszautastotta, teljesen téves és rossz­indulatú 'beállítás. (Ügy van! a jobboldalon.) Ami most már a kötszövőmunkások mun­kabérrendezését illeti, bármennyire igyekszik a képviselő úr tetszetős szólamokkal a kapita­lista érdekek szem előtt tartását felhozni, ez nem áll. Amint erről az oldalról is nagyon he­lyesen elhangzott a tegnapi vitában, nekünk vigyáznunk kell arra, hogy a budapesti és a vidéki gyárak között a munkabérrendezés te­kintetében megfelelő diszparitás álljon elő, mert különben lehetetlenné tesszük a vidéki gyárak fennmaradását. Ebben az iparágban éppen a bizottságban képviselt munkaadói ér­dekeltség, részéről mindent -elkövettek ennek a diszparitásnak nem kellő mértékben való ki­domborítására budapesti gyáripari érdekbői. Ezt én nem fogadhattam el, és azt a kis száza­lékos differenciát, ami 7%-ban állapíttatott meg a budapesti és vidéki munkabérek között, kevésnek tartom, éppen a vidéki gyárak jobb prosperitása érdekében. (Peyer Károly: A só, petróleum, hús nem lett olcsóbb!) Ez volt az egyedüli indoka annak, hogy ennek a bizott­ságnak a határozatát jóvá nem hagytam (Zaj a szélsőbaloldalon. — Halljuk! Halljuk!) és rögtön kiküldöttem egy egyeztető bizottságot, amelynek a ; munkája meg is indul L hogy ezt az anomáliát megszüntesse. A képviselő úr azt állítja és úgy látszik, ez a szoeláldemokratapárt legújabb taktikai fogása akar lenni, hogy ezeket a munkaidő- és munkabérszabályozásokat boldogult Gömbös miniszterelnök úr határozta el, és nekem min­den^ törekvésem az, hogy ezeknek hatálybalé­pését megakadályozzam. Nem akarom néhai Gömbös miniszterelnök úr érdemeit ezen a téren kisebbíteni, sem a magam érdemeit na­gyobbítani, méltóztassanak azonban tudomást venni arról, hogy ezt a kérdést én hoztam a 33-as bizottság elé, ennek végrehajtását én kezdtem meg, és méltóztassanak meggyőződve lenni, arról is. hogy ha Isten segít, ezeknek a törvényeknek és rendeleteknek minden ipar­ágba való bevezetését és végrehajtását meg is fogom csinálni. (Helyeslés a jobboldalon.) Andaházi-Kasnya képviselő úr tegnapi be­szédemmel kapcsolatban, amelyben két kimu­tatást hoztam a Ház 'elé,, kifogásokat tett. Az egyik kimutatás az volt, amelyik az egyes ál­lamok vám jövedelmét, a behozatalra proiciálta. Megállapítottam azt, hogy a behozott áru érté­ikének hány százalékát teszi ki a vámteher egyes államokban. Itt említettem azt,, amely szerint Németországban, Svájcban és Auszt­riában sokkal magas abb a vám a behozott áruk értékéhez képest, mint nálunk. Hoztam egy másik kimutatást is, hogy ml annak a vám jövedelemnek az egy főre eső nagysága az egyes országokban. Mindkét kimutatás azt mutatja, hogy Magyarország aiem tartozik ál­talában a. magas vámvédelemmel bíró orszá­gok közé. A kimutatással mást nem akartam mondani és hangsúlyoztam a mélyen t. Ház­ban, hogy ezek az összehasonlítások csak rela­tív szempontból bírnak 'értékkel, mert kétség­telen, hogy a prohibitív vá m mal sújtott áru­cikkekben forgalom! nem lévén, a vámok ha­tása az átlagos vámteheriben nem: érvényesül. Amit a képviselő úr a gyáriparnál és a kar­telkérdéssel kapcsolatban mondott, azt a (ma­gam részéről is teljes mértékben elfogadom, mert ez helyes álláspont, amit örönimel konsta­tálok s mintahogy tegnap is voltam bátor be­szédemben rámutatni, a magyar képviselőház nincs a gyáripar ellen, (Ügy van! Ügy van!) legfeljebb kifogásolja a gyáripar vezetőinek ülése 1937 május 22-én, szombaton. 475 egyes ténykedéseit, (Ügy van! Ügy van!) amit erről az oldalról is kifogásolhatunk, aminek megszüntetése és helyes irányiba való terelése éppen a mi feladatunk. Arra nézve,, amit a karteltörvényről mon­dott, tegnap voltam bátor kifejteni, hogy a karteltörvény szankciói nem hatályosak és a képviselő úr helyesen mutatott rá, hogy a kar­teltöirvény eredetileg más elgondolásban került az akkori képviselőház elé és a képviselőházi tárgyalások után kapott ilyen formát. Ami a képviselő úrnak az árelemző 'bizott­ságra vonatkozó megjegyzéseit illeti, bátorko­dom, a képviselő úr figyelmét felhívni arra, hogy az árelemző 'bizottságra vonatkozó ren­delkezések értelmében a bizottság a múlt év végéig- csak a kartelizáit cikkek árelemtoésével foglalkozott, illetőleg a kartelizáit árucikkek­kel szemben léphetett fel, egyébként csak az illető hatóságoknak^ adhatott bizonyos megkér­dezett esetekben tájékoztató jelentéseket. A helyzet most változott 'meg,, ez év elején, mi­után a 33-as országos bizottság rendelete- az árelemző bizottság hatáskörét a kartelizáit cikkeken tál iß kiterjesztette. Iigy indult meg "az árelemző bizottság nagyobb munkája, amelyről tegnap voltam bátor a mélyen t. Házat tájékoztatni. Az árelemző (bizottság eddigi működésével .— őszintén szólva — meg vagyok elégedve, mert kétségtelenül hozzáfo­gott egy rendszeres árvizsigálatihoz, hozzáfogott egy rendszeres árstatisztika létesítéséhez éis ez alatt a rövid idő' alatt is egész siereig közszük­ségleti cikk árát vizsgálta meg. Eredménnyel fogta meg 1 azt a drágulási folyamatot, amely éppen a múlt év novemberében, decemberében és ez év januárjában már 'szinte katasztrofális tüneteket mutatott. (Czirják Antal: Miért nem a cementnél kezdte?) Ez is most van folya­matban. Abban a tekintetben, amit a képviselő úr általában az állami kedvezményekről mondott, a helyzet az, hogy a képviselő úr nagyon he­lyesen jegyezte meg, hogy talán nem lett volna indokolt ezeket a kedvezményeket megadni olyan erős vállalatoknak, amelyek a kezdet nehézségeit saját tőkéjükkel is át tudták volna hidalni. (Andaházi-Kasnya Béla: Weiss Man­fréd!) Sajnos, ez már utólagos kritika, _ mert hiszen azok a kedvezmények, amelyekre itt hi­vatkozni méltóztatott, évekkel a mai kormány müködése előtt engedélyeztettek, viszont azt is méltóztatik tudni, hogy a törvényes alapon en­gedélyezett kedvezményeket csak bizonyos ese­tekben lehet visszavonni, amikor az illető vál­lalat bizonyos más törvényes rendelkezésekkel kerül szembe. (Andaházi-Kasnya Béla: Nem visszavonásra gondolok, tudom, hogy nem le­het!) Miután ez az eset nom fordult elő, illetve ahol előfordult, a kedvezmények visszavonása meg is történt, ezeket a kedvezményeket .jog­szerűen visszavonni nem is lehet. Ami a jövőt illeti, azon az állásponton vagyok, hogy tőke­erős vállalatokat kedvezményben részesíteni nem szabad és ha a képviselő úr átnézi az utóbbi két évben történt engedélyezéseket, lát­hatja, hogy azoknak túlnyomó része csak az előzetes — sőt kötelező — ígéretek alapján tör­tént, másrészt pedig olyan iparágakban tör­tént az engedélyezés, ahol az országnak terme­lése még hiányt szenvedett. (Andaházi-Kasnya Béla: De a Weiss Manfréd-gyár 1931-ben kapta!) Igen, kedvezményt kapott az alumi­niumgyártásra. Vannak speciális esetek. Ma­gyarországnak minden körülmények között ér­dekében áll az alumíniumgyártást itthon meg­honosítani, Már most méltóztatik tudni, hogy

Next

/
Thumbnails
Contents