Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-216

Az országgyűlés képviselőházának 21 6. rét illeti, ez a kérdés nem tartozik hatáskörömbe. A képviselő úr, úgylátszik, éppen azt akarja, hogy az én hatáskörömbe tartozzék. A földmunkások kérdéséről különben Várady képviselő úr is (beszélt. Mindenesetre fel fogom vetni ezt a problémát, bár nem vagyok hatáskörvadász. Azt hiszem, hogy az eddigi állapot helyes volt, amikor a földmívelésügyi minisztérium hatásköréibe tartozott. Nem látom semmi indokát sem annak, hogy a mai állapoton változtassunk. Elnök: Legyen szabad az igen t. miniszter úr figyelmét felhívnom arra, hogy már jóval túl vagyunk a tanácskozási időn. (Derültség. ~ Halljuk!^ Halljuk!) Bornemisza Géza iparügyi miniszter: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Méltóztassanak megengedni, hogy még egy-két kérdéssel röviden foglalkozzam. Czirják képviselő úr felhozta a műbenzingyártás kérdését. Amikor ilyen kutatási eredményeink vannak, akkor azt hiszem, a műbenzingyártás kérdése még egy kissé — hogy úgy mondjam —» háttérben maradhat, mert ha a nyersolajat a földből kapjuk, az mégis csak előnyösebb, mintha szénből drágán, 36 fillérért termelnénk. Ami a petróleumkontingensek ügyét illeti, talán méltóztassanak megengedni, hogy erre ne térjek ki részletesen, csak azt állapítsam meg, hogy egy bizonyos kontingensmegállapodás volt az egyes ipartelepek között, amelyet egyik gyár nem tartott be teljes mértékben és így nem tudta üzletfeleit megfelelően kielégíteni. Közbejött az is, hogy a román kereskedelempolitikai tárgyalások elhúzódtak és három ! hónapon keresztül nem lehetett Romániából j megfelelő mennyiségű nyersanyagot behozni. ! Most már lehet és megint meg^ fogjuk kapni a j szükséges mennyiséget. (Czirják Antal: A j pécsi cementgyárra vonatkozólag nem méitóz- i tátott nyilatkozni! — Zaj. — Halljuk! Halljuk!) \ Majd fogók. i Szeder képviselő úr az iparfelügyelői kar ' bővítését sürgeti. Sajnos, a költségvetési ke- j reteken nem tudok tágítani és nem tudom a létszámot emelni, legfeljebb indirekte, oly- j módon tudok segíteni, hogy mentesítem az : iparfelügyelőségeket az adminisztratív mun- j kától és ennek alapján megállapítom, hogy | már most is nagyobb a munkateljesítményük, ! mint volt 3—4 évvel ezelőtt, amint ezt a t, képviselő úr is felhozta. Ami a munkaközvetítés kérdését illeti, erre vonatkozólag bátor voltam nyilatkozni. Éber Antal képviselő úr az asztalos- és ' hentesiparosok bajait sorolta fel és azt mondta, \ hogy annak a legjobb bizonyítéka, hogy a j kormánynak az iparosság érdekében kifejtett | működése eredményre nem vezetett, az, hogy ! az iparosok száma katasztrofálisan csökkent. Előveszem az ő neve alatt megjelent kiadványt, a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara jelentését, amelyben szó szerint a következőket mondja (olvassa): »A Budapesten működő ipartestületek 1936 december 31-én 31.956 tagot tartottak nyilván, ami 4-7 százalékkal több, mint az 1935 végén nyilvántartott 30.525 tag. A szaporodás tehát egyenletes volt, sőt az előző év 4-2 százalékával szemben némi emelkedés állapítható meg.« Ugyanez a jelentés a vidéki ipartestületekről azt mondja, hogy (olvassa): »Vidéki ipartestületeink 1936 december 31-én 33.946 képesített iparost tartottak nyilván, ami 1347-tel több, mint az 1935 hasonló időszakában nyil'vántarülése 1937 május 21-én, pénteken, 461 tott 32.498 iparos. A 4-3 százalékos szaporulat megfelel a természetes szaporodásnak és élénk cáfolata azoknak az év folyamán többször elterjedt híreszteléseknek, mint hogyha az iparűzők számában rendkívüli hanyatlás állott volna elő.« Ezt írja Éber Antal képviselőtársunk ebben a könyvben, most pedig ötvenezres számokat említ. Ugyanígy helytelen a képviselő úrnak az a beállítása is, hogy a hentesiparosok közül sokan kénytelenek voltak visszavonulni. Vannak ipartestületek, amelyekben csökkent a tagok száma, viszont vannak olyanok, amelyekben nőtt. Itt az átlagszámról van szó, amely a hentesiparban tényleg csökkent. De miért? Nem a szövetkezeteknek és a községi élelmiszer üzemnek a működése miatt, mert ez meg volt tíz évvel ezelőtt is, de csökkent azért, mert mint méltóztatnak tudni, a hús- és általában a zsírárak a tavalyi végkiárusítás folytán igen nagy mértékben emelkedtek, mert a gazdák pótolni akarták a készletet és ez visszahatott az egész városi fogyasztásra. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) A községi élelmiszerüzemnél is visszaesett a forgalom, és sajnos, a magániparcsoknál is csökkent a fogyasztás. Arra vonatkozólag, hogy a zsírkiviteli kontingensben a kisiparos nem részesedik, válaszom az, hogy ez nem áll, mert ha a kisiparos húst vág és eladja azt az üzletében, akkor a zsírt is hozza forgalomba. Az a nagy üzem, amely nagyvágásra van berendezve, a zsírt nem küldi szét detail üzletekbe, hanem azt igyekszik nagytömegben értékesíteni* Szembeállítani az olyan tételeket, hogy mennyit kap ez vagy az az üzem, vagy mennyit kapnak a kisiparosok, abszolúte hamis és éhből semmiféle helyes következtetés levonásara nem alkalmas. Ami a kisipari prémium kérdését illeti, már említettem azt, hogy eat szívesen támogatom. Ami az Oti. mostani rendszerét illeti a kisiparossággal szemben, az tényleg helytelen; ezt a nézetet én teljes mértékben aláírom. Anomáliának tartom ugyanis, hogy az a kisiparos éveken keresztül súlyos összegekkel párul hozzá az Oti. terheihez és amikor önállósítja magát, akkor a befizetett járulék ránézve gyakorlatilag elvész., Ebben a tekintetben megoldást kell találni és én készséggel tanulmány tárgyává is teszem ezt a kérdést. Hasonlóképpen tanulmány tárgyává fogom tenni a reklámnak a kisiparban való alkalmazását is. Gróf Pongrácz Jenő képviselő úr az iparfelügyeleti státusról szólt. Nem a státus rossz, hanem az előmeneteli viszonyok rosszak. A státus helyes, de, sajnos, voltak az egyes magasabb állásokbna olyanok, akik sokáig megakadályozták az előhaladást. Ami azt a kifogást illeti, hogy az iparfelügyelők magánfeleknek is dolgoznak, erre nézve kijelentem, hogy én ezt a munkát nem fogom megengedni, mert. azt tartom, hogy az iparfelügyelő végezze a maga hivatalos teendőit. Hogy a vidék mégis elláttassák megfelelő szakértőkkel, erre nézve a városrendezési törvényjavaslatnál kontempláltatott a hites mérnöki állás. A törvényt a múlt évben kihirdették és végrehajtása most különös gondját képezi a minisztérium törvényelőkészítési osztályának. Méltóztassanak talán megengedni, hogy a többi képviselő urak felszólalására az idő előrehaladottságára való tekintettel majd a részletes vita folyamán válaszoljak. {Helyeslés.) Éppen azért most befejezve felszólalásomat, 64*