Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-216

^^^^ Az országgyűlés képviselőházának 21 6. vésbbé értékes eredményeket elérünk. (Zajos felkiáltások a szélsöbatoldalon: Inkábo kevésbbé, mint többé. — Maiasits Uéza közbeszót.) Vártam ezt a közbeszólást. A képviselő úr azt mondja, hogy kevéssé értékes. Ilin is gyorsabban szeretnék haladni, azonban méltóztassék elhinni, hogy nekem, mint miniszternek, a termelés érdekét is figyelembe keli vennem. Azt méltóztatik mondani, hogy a textiliparban majdnem egy évig tartott, amíg ezt az eredményt is sikerült elérni. Én ezt,nagy eredménynek tekintem, mert amikor először vetettem fel a textiliparban a munkabérek és a munkaidő rendezését, akkor olyan elzárkózást tapasztaltam, (Felkiáltások a szélsobalodaion: Azt elhisszük!) hogy a munkaadók részéről ötéves átmeneti időket hoztak nekem javaslatba. Ne méltóztassék azt hinni, hogy talán megijedtem a munkaadóktól, nem ijedtem meg, de minden ilyen munkaidő- és munkabérrendezés esetén súlyt helyezek arra, hogy a munkaadók és a munkavállalók lehetőleg egyöntetű elhatározással jussanak megállapodásra. Az ilyen megállapodás ugyanis maradandó, nem lesz meg a kijátszás ingere és meggyőződésem, hogy az ilyen megállapodás a gazdasági élet megrázkódtatása esetére is biztosabb. Méltóztassék meggvöződve lenni arról, hogy mindent elkövetünk a tempó gyorsítása érdekében. A tempó gyorsítása az én feladatom. Önök sürgessék továbbra is, legyenek azonban meggyőződve arról, hogy sem innen, sem onnan nem fogom magamat befolyásoltatni, hanem fogok haladni a saját lelkiismeretem szerint. Másfél év alatt 72 munkabérmegállapítóbizottságot szerveztünk és 53 bizottsági határozatot erősítettünk meg. Ezt a tényt úgy feltüntetni, ahogyan az egyik képviselő úr tette, hogy egymásután visszaküldtük ezeket a határozatokat és nem erősítettük meg, teljesen falsum. Szükség van bizonyos határozatok visszaküldésére. Miért? Mert a textiliparban például kilenc bizottság dolgozott, amelyek nem voltak egymással megfelelő kontaktusban és bekövetkezett az az eset, hogy olyan munkamenetekre állapítottak meg különböző órabéreket, amelyek például a gyapjú- és a pamutiparban is ugyanazok, sőt esetleg egy ipartelepen kerülnek végrehajtásra. Ilyen rendezkedéseket mégsem lehet elfogadni. Azt sürgette a mélyen t. kisgazdapárt részéről Horváth Ferenc képviselő úr, hogy a vidéki ipar érdekében bizonyos disztinkciót tartsunk fenn az árak és a munkabérek tekintetében. 7% nekem nem elég, de nem lehet 82%! Ilyen aránytalanság sohasem volt. A legnagyobb százalékos eltérés az egyes községek között 17% -os, amint a képviselő úr nagyon jól tudja. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Ez is sok!) Nagyobb városokban 10—15% a munkabérdiszparitás, amely az ottani megélhetési viszonyoknak teljes mértékben megfelel. (Peyer Károly: Sem a, lakás, sem az élet nem olcsóbb semmivel. Győr például drágább, mint Pest. — Zaj a balodalon. — Esztergályos János: Hát a munkásnak, csak annyit szabad kapnia, hogy egyik napról a másikra megélhessen?) Elnök: Esztergályos képviselő urat kérem, maradjon csendben! Bornemisza Géza iparügyi miniszter: A képviselő úr említette, hegy nincs megelégedve a munkásság az eddigi eredményekkel. Felolvasom errenézve egy szociáldemokrata szervezetnek, a Magyarországi Építőipari Munkások Országos Szövetségének hozzám intézett beadványát, (Peyer Károly: Sejtettem, hogy ezt olvassa fel.) amely többek között •azt írja (olülése 1937 május 2l-én

f pénteken. 457 vassá): »Azon a véleményen vagyunk, hogy a bizottságok az emberileg lehető legnagyobb körültekintéssel végezték a rájuk rótt feladatot es ha vannak is, mint ahogyan kétségtelenül akadhatnak kisebb tévedések, ezek a nagy horderejű munkához viszonyítva elenyésző csekélységek«. (Peyer Károly: Mikor kelt a beadványl) 1936 július 9-én. [Zaj a szélsőbalod ralon.) »Ezeknek kiküszöbölésére lehet és lesz is alkalom. A legkisebb munkabérek megállapításával új csapás keletkezett a magyar szociális törvényhozás területén.« Majd így folytatja a beadvány (olvassa): »Meggyőződésünk, hegy korszakalkotó kezdeményezés ez és ha első időkben itt-ott fel is merülnek kételyek, mégis az a szerintünk egyedül helyes mód« — méltóztatnak látni, hogy milyen józanul írnak — »ha időt engedünk a gyakorlati tapasztalatok összegyűjtésére, amelyeknek alapján azután javítások és módosítások eszközölhetők«. Ez nem kerül újságokba, népgyűlésekre, itt tehát őszintén megmondották véleményüket. (Peyer Károly: De azóta revideálni kellett ugyanebben a szakmában a béreket.) De tovább is megyünk ezen a téren a kormány szociálpolitikai programmjában. Mint a miniszterelnök úr szegedi beszédében .bejelentette, a kormány még a nyári szünet előtt beterjeszti a magánalkalmazottak munkaidejének és legkisebb munkabérének szabályozásáról szóló törvényjavaslatot, amely nemcsak az ipartörvény hatálya alá tartozó vállalatokra, hanem az összes kereskedelmi vállalatoknál és bankoknál stb. foglalkoztatottakra kiterjed, amikor az alkalmazottakra nézve 48, a tisztviselőkre nézve pedig 44 órás heti munkaidő lép életbe. (Peyer Károly: Miért kell ezt a különbséget csinálni?) Meg fogom mondani, ha ezt a törvényjavaslatot fogjuk tárgyalni. (Peyer Károly: Mert a Gyosz. ezt kívánja!) Ami a munkaközvetítés problémáját illeti, mint az indokolás is említi, ez szintén előkészítés alatt van. Remélhetőleg rövid időn belül módomban lesz benyújtani a t. Képviselőháznak. Az előbb említett törvényjavaslatban, amely a munkaidő és a munkabér rendezését ki fogja terjeszteni, felhatalmazást fog kérni a kormány arra is, hogy a fizetéses szabadság kérdését megfelelő módon rendezhesse. Ennél a kérdésnél szükségesnek tartok még valamit megemlíteni. Már a múlt évben is voltam hátor a mélyen t. szociáldemokratapárt képviselőit felkérni arra, hogy a kormány szociálpolitikai tevékenységétől igyekezzenek a napi politikát távoltartani, ahogyan azt a kormány is teszi. A szociáldemokratapárt, sajnos, nem fogadta meg ezt a figyelmeztetésemet, ezt meg kell állapítanom. (Peyer Károly: A kormány visz be a szociálpolitikába napi politikát! Majd konkrét eseteket hozunk! — Zaj.) Es, mint méltóztatnak látni, olyan igényekkel lép fel, hogy a munkabér és a munkaidő rendezésére vonatkozó rendelkezések ellenőrzése a szakszervezetekre bizassék. (Peyer Károly: Közösen a munkaadókkal!) Ezt nem hallottam, ezt most hallom először. (Peyer Károly: Itt mondottam ma! Ügy, ahogy a sütőipar éjjeli munkájának ellenőrzése történik. — Zaj. — Elnök csenget.) En a magam. részéről őszintén .megvallom, hogy ilyen, a munkásságot érdeklő szociálpolitikai ellenőrzésébe a munkásság bevonását teljes mértékben indokoltnak és (helyesnek tartanám akkor, ha a munkásságnak arra megfelelő szenvezetei lennének. Azonban arra, hogy